FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 

FRISSÍTVE:  2018.01.01.

Ez a felső-kiskunsági Petőfi Túrakör  ARCHÍV weblapja, ahol  728  oldalon  548  túrabeszámoló,  12.792  kép és  246  panorámakép között böngészhetsz.

Free Web Counter

santaoz@freemail.hu

a

 

AZ UTOLSÓ SZÓ JOGÁN

A felső-kiskunsági Petőfi Túrakör 2007. március 15. és 2017. június 18. között létezett, gyakorlatilag lajosmizsei „székhellyel”. Működése során csaknem 550 túrát szervezett és bonyolított le, dokumentált és tett elérhetővé a világháló nyilvánossága számára.
Több mint 350 programunk kifejezetten szülőföldünkön, az ország legszebb és legváltozatosabb tájegységén, a Kiskunságban zajlott, hiszen kiemelt törekvésünk volt ennek, a gyalogos turisták által elkerült – mert lesajnált - tájegységnek feltérképezése, keresztül-kasul bejárása és a világ számára történő megmutatása.
Tevékenységünknek köszönhetően, sok tucat túrahelyet fedeztünk fel és mutattunk be ezen a környéken, és sok száz túrázót csábítottunk velünk közös bejárására.
Ehhez a felfoghatatlanul nagy munkához soha semmilyen erkölcsi, anyagi támogatást nem kaptunk semmilyen politikai vagy társadalmi szervezettől; így nem támogatott minket sem az a Lajosmizse, amelynek megismertetéséért és népszerűsítéséért önmagában több ezer órát dolgoztunk, nem támogatott minket sem a megyei természetbarát „élet”, se senki más. Alkalmilag, néhány ezer forintot sikerült összetarhálni egy-egy fontosabb eseményünkre, de ezek összege a tíz év alatt az 50.000(!) Ft-ot sem érte el.
2017 tavaszán, amikor kerek jubileumunk közeledett és tervezgettük egy jubileumi túrafotó kiállítás megszervezését, természetesen ugyancsak Lajosmizsén, megkaptuk a kegyelemdöfést, ami tulajdonképpen a végleges befejezést hozta magával.
Felmerült a helyi politikai vezetésben, hogy települési, majd megyei értéktárba szeretnék felvenni, felvetetni a Petőfi Túrakört. Ez így nem is hangzott volna rosszul, azonban azon túl, hogy különböző listákon vagy oldalakon a nevünkkel (is) villoghattak volna, senkinek sem volt, semmilyen szinten sem szándéka, 10 év mulasztása után, kimondani, hogy amit csinálunk, az jó, és mivel értékesnek tartják, támogatni kívánják. Vagyis, „nagyvonalúan” elsiklottak volna a kb. 12.000 óra munkánk, a sok millió forint beleölt saját pénzünk, és egyéb kínlódásunk fölött, de semmi több.
Természetesen, ilyen szánalmas „kezdeményezéshez” nem adtuk a nevünket, így nem lettünk értéktári címke. Ami nekünk se nagy veszteség, és a településnek se. Ebből következik, hogy a kiállításunkat sem szándékoztuk már itt megtartani, új helyszínt kerestünk neki, és a szomszédos Ladánybene befogadott minket (köszönjük!).
De ezen a tavaszon-nyárelőn, végérvényesen és visszavonhatatlanul, odalett a Petőfi Túrakör. Hiába a túrázók, a lelkesedésük, a rengeteg felfedezésre váró táj, megmutatás után sóvárgó ismeretlen érték, hiába a sok ezres albummegtekintések, hétről hétre a Facebook-on – ennyi volt.
Tudomásul kell vennie mindenkinek, hogy támogatás nélkül se nem működik, se nem elvárható egy ilyen horderejű munka végzése, akár csak egy évig sem, nemhogy tíz évig. Tudomásul kell venni, hogy ha egy település vagy megyei szervezet tíz év alatt egyszer nem képes melléállni egy ilyen erős és sok szempontból országosan egyedülálló turista szerveződésnek, akkor annak következményei vannak. Például az, hogy nincs tovább ingyen cirkusz. Nincs több szervezés, nincs több örömködés a szülőföld szépségein, stb…
Az igazán tragikus ebben nem az, hogy a települést és a megyét ez egyáltalán nem viselte meg, hiszen amíg működtünk, se érdekelte őket. Sokkal inkább szomorú, hogy a világunknak, az embereknek, a szülőföldünknek viszont mérhetetlen szüksége lett volna a folytatásra. De egyszer minden lelki és anyagi forrás elfogy, még a legjobb célok esetében is.
Jó, ha mindenki az eszébe vési, akit illet: a mindenkori hatalomnak, pozícióban lévő politikusoknak vagy egyéb közösségi vezetőknek, nemcsak azzal kapcsolatban van felelősségük, amit megtesznek, hanem azzal is, amit elmulasztanak. Nemcsak értékek teremtésében van felelősségük, hanem pusztulásának hagyásában is. És különösen akkor kellene észrevenniük és felkarolniuk kezdeményezéseket, amikor valakik az ő munkájukat, kötelességüket átvállalva, igyekeznek önzetlenül, magukra utalva küzdeni közösségi célokért és települési, regionális értékek megmentéséért vagy éppen új értékek teremtéséért.
Egy zenész-mondás szerint, aki kibír tíz évet a „rock and roll”-ban, az mindent kibír. Ez igaz a természetjárásban eltöltött időszakunkra is. Kibírni mi is kibírtuk. Csak éppen már tovább nem…

Sántaőz

 

a

Oldalainkon található írások, dokumentumok, képek bármilyen más oldalon, fórumon vagy kiadványban, csak a PETŐFI TÚRAKÖR írásbeli engedélyével használhatók fel.

a

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián bölcsesség)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz  (2007-2017)