FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(542.) 10 ÉVES JUBILEUMI TÚRAFOTÓ-KIÁLLÍTÁS LADÁNYBENÉN


Időpont: 2017. május 5. péntek
 

10 évesek lettünk, így adódott egy jubileumi fotókiállítás az elmúlt 540 körüli túra fényképeiből, pontosabban csak 350 túrából, mert ennyiszer gyalogoltunk a Duna-Tisza közén. Annak nem láttuk értelmét, hogy a hegyvidéki kiruccanásiankból is válogassunk, azokkal a helyekkel tele a világháló padlása. Ritkábbak az alföldi túrák, és azok képei főleg.
Ráadásul legfőbb küldetésünk is a síkvidék és szülőföldünk, a Felső-Kiskunság népszerűsítése, ezért a 200 fotót ebből a régióból vettük. Csak maga a válogatás három heti munkát vett igénybe, majd a végén egy nagyon fárasztó és csak sok ember segítségével megoldható utolsó 10 nap következett.
Akadtak anyagi támogatóink, szerencsére, hogy ne kelljen lefújnunk az egészet, de egyik se Lajosmizséről, és nem önkormányzati vagy céges szinten, ahogy eredetielg meg akartuk az ügyet támogattatni, hanem egyzerű emberek adományából.
Mi kezdetben természetesnek vettük a lajosmizsei helyszínt, mivel a Túrakör 10 éves története ehhez a helyhez volt nagy részben köthető, és csak itt 75(!) helyismereti túrát bonyolítottunk. És még azt se mondhatom, hogy nem akadt volna civil alapítványi(!) pénz helyben a kiállítás megtámogatására, de a hivatalos közösség, vezetés részéről, erkölcsi elismerés és az ezutáni a koncepcionális támogatás fel sem merült (mindez 10 éven keresztül folymatosan így volt), így nem kértük a pénzt sem, ami ráadásul civilek felajánlásaiból állt volna rendelekzésre. Eddig és most sem támogattak és fel sem vállaltak minket, települési szinten - holott mindenki tudta, akinek tudnia kellett, mit tettünk a régióért, benne Lajosmizséért is -, ráadásul itt lett volna a történelmi lehetőség, hogy mulasztásukat korrigálva, végre egyszer az életben megkérdezhették volna, kell-e segítség ehhez az irgalmatlan mennyiségű munkához - és nem csak villantani akartak volna velünk mint helyi értékkel -, így nem maradt más választásunk. De természetesen, most sem akartak. Így nem maradt más választásunk, mint végérvényesen húztunk egy vonalat, hogy eddig és ne tovább. Nem Lajosmizsén lesz a kiállítás, sőt, semmilyen más túrát vagy egyéb kulturális, helyismereti, helytörténeti rendezvényt sem tervezünk a jövőben ide.
Más helyeken már azt megtiszteltetésnek veszik, és szeretettel fogadnak minket, ha egyszer vagy kétszer ellátogatunk hozzájuk, ha bármiféle jót mondunk a falujuk értékeiről, tájképi szépségeiről, "feltesszük őket" képek formájában a netre és megosztjuk a világgal, milyen szép és különleges hely az ő vidékük. És mindezt, teszem rögtön hozzá, több száz, alkalmanként ezernél is több különböző ember látja.
Lajosmizsén, több tízezer óra ingyen munka után se gondolta senki, hogy bármit is gondolnia vagy tennie kellene azért, hogy az általunk teremtett értékek, létesítmények és "missziós" tevékenység végre méltó mederben folyhasson, ne kelljen beleroppannunk az anyagi terhekbe, és mindennemű erkölcsi támogatás hiányában, ne kelljen fásult zombivá amortizálódnunk.
Most biztosan vannak, aki ezen felszisszennek, de nekik fogalmuk sincs, milyen áldozattal, mennyi idővel, energiÁvál, pénzzel jár egy ilyen jellegű munkát 10 éven keresztül, heti rendszereséggel csinálni. Úgyhogy csak az köszörülje a torkát, aki csinált bármi hasonlót  ingyen úgy, hogy senki le se sz.rta. És ez a helyzet nem a mi szégyenünk...
A kiállítást tehát meg akartuk csinálni, de új helyszínt kellett keresni. Adódott Ladánybene, egyrészt közelsége, másrészt Lajosmizsével némileg közös és hasonló történelme, sorsa miatt is. Megkérdeztük, befogadják-e a kezdeményezést, és elsőre igent mondatak. Anyagi támogatást ugyan nem kértünk, mert semmilyen nexusban nem voltunk korábban, de erkölcsileg, amit lehetett, megadtak, és sok ember segítőkészsége és konkrét segítsége vett körbe minket. És az egész anyagot kíváncsian várták, szeretettel nézték és értékelték. Ez messze több, néhány hét alatt, mint amit első 10 évünkben kaptunk Lajosmizsén.
És reményeink szerint a következő 10 évben csupa olyan településhez lesz szerencsénk, ahol fontos, hogy az oda látogatók mit gondolnak róla, milyen benyomásokkal távoznak, ahol tudnak értékeikről, azokra büszkék és minden kezdeményezést megtámogatnak, ami esély lehet arra, hogy a fiatalság és a felnőtt túrsadalom kapjon egy új impulzust, megközelítési- és gondolkodásmódot szülőföldjének megimserésére és megszeretésére. Mert nem sokan ismerik ezt a tájat, és nem is sokan szeretik. Ez egy nemes küldetés, nehéz feladat. De mégse mondanám reménytelennek, mert máshol nagyon sok visszajelzést kapunk, hogy ezt se gondolták volna, azt se ismerték. Sokszor saját településükről is tudunk helyieknek újat mutatni vagy mondani. És ez nem kevés.
Ha valaki mindezen megsértődik, akkor valószínűleg vagy minket nem ért, vagy Lajosmizsét nem ismeri. Mindkettő olyan hiányosság, ami pótolható. És erre biztatunk is mindenkit, mert változatlanul azt mondjuk, hogy Lajosmizse nem átlagos adottságokkal, múlttal és valamikor hagyományokkal rendelekző közösség, kár azért, hogy mindezt nem tudják, nem tesznek érte, nem használják ki, vagy nem támogatják azokat, akik ezt tudják, és minden lehető fórumon propagálják.
Mindezt minden sértődöttség nélkül, ikább mások okulására írtam le részletesen. Hátha másnak több szerencséje lesz.
A kiállításra visszatérve, végül május 5-én, pénteken délután, nagy izgalommal vártuk a vendégeket, érdeklődőket, barátokat és természetesen a Túratársakat is, hogy együtt ünnepeljünk. Mert ez a kiállítás nem egy egyszerű fotóbemutató volt, hanem a születésnapunkról való megemlékezés is, ahogy a Költő mondaná: "magam magam" - vagyis mi magunk köszöntöttük így magunkat, egymást, ha már másnak ez sem jutott korábban eszébe. De szerencsére nem vagyunk sértődősek, nincs ebből se harag.
Csóka Annamária és Verő György, a Duna-Ipoly Nemezti Park dabasi munkatársai nyitották meg a kiállítást, ladánybeneiek adtak műsort, és még Csenge is fuvolázott egy rövidet.
Aki eljött, jól érezte magát. Nem voltunk túl sokan, de ismerjük Dobó kapitány híres mondatát a nyulak és oroszlánok számarányáról. Aki eljött, mind igazi oroszlán volt!
Aztán jött a csattanó: Kardos Attila polgármester úr, ajándékcsomaggal köszönte meg(!), hogy kiállítottuk a fényképeket, gratulált eddigi működésünkhöz, és sok sikert kívánt a jövőre. Köszönjük, igyekezni fogunk.
Mindenkinek köszönjük a támogatást, segítséget, felajánlást, önzetlen munkát. Nagyon jó közösség a Túrakör, csupa jó Emberrel, akik egymásért önzetlenül tesznek, és bármikor egy szóra segítenek. Nagyon nagy megtiszteltetés ilyen jó Embereket hétről hétre összefogni, vezetni, ugyanakkor nagyon nagy felelősség is. És a felém áradó bizalomról nem is beszélve. Igyekszem lehetőségeimhez és tudásomhoz mérten megszolgálni.
A Túrakörösök mindezen túl, még megfelelőképpen nyitottak új emberekre, azokat szinte azonnal befogadják. Nyitottak szülőföldünk megismerésére, nem variálnak, mikor hova megyünk, milyen idő van, hány kilométert gyalogolunk, miért térünk le a járt utakról, miért csípnek a szúnyogok vagy karistolnak össze a bokrok tüskéi. Nem gond senkinek, ha bemegyünk egy századik romtanyába vagy borókásba, sőt: alig várják a következő túraalkalmat.
Ehhez a társasághoz és értékrendhez lehet csatlakozni, de csak tisztességes szándékkal, és ezt lehetne támogatni valaki(k)nek, ha ilyesmi a mai világban felmerül egyáltalán még valaki(k)ben.
A kiállítást május 14-ig meg lehet Ladánybenén nézni, aztán majd néhány más településen is bemutatjuk, de Lajosmizsén, mint említettem, biztosan nem. Aki meg szeretné nézni, és ha teheti, menjen át Benére, vagy figyelje a következő helyszínekre készített felhívásainkat.
Még egyszer: mindenkinek mindent köszönünk!

 

 

Minden rokonom!

 

 

Sántaőz

 

 

Ladánybenei park bejárata Öreg hársfák A művház Két félig kész tabló Címkézzük a képeket A csoportkép szabása
Készülnek a paravánok Az első nézelődők (még délelőtt) A kész anyag Egymásik nélzetben  A megnyitó elkezdődött A hallgatóság apraja
Csenge fuvolázik Sok jó ember... ...kis helyen is elfér A zenés műsor Annamária és Gyuri megnyitója Üdv. mindenkinek: Petőfi Túrakör

 

 

 

 

 

 

a

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz