FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 

 

2018 MÁJUS

A Petőfi Túrakör, tíz évi működés után, 2017 júniusában elvileg befejezte működését, de az elmúlt évben megszámlálhatatlan jelzést, sajnálkozást, hívást, sóhajt és reményteli mosolyt kaptam az emberektől, az elmaradt túrák hiánya kapcsán, annyian igyekeztek kapacitálni, hogy folytassuk, hogy ne hagyjuk veszni a rengeteg élményt, értéket; egyesek odáig merészkedtek, hogy a Túrakört egyedülálló kezdeményezésnek tartották, ami egy valódi kincs.
Sokat gondolkodtam, mi lenne a jó, de sokáig semmiféle késztetést nem éreztem a folytatást illetően, nagyon úgy nézett ki, egy életre elég volt a túrákból. Ennek okait bárki olvashatja a fenti linken, de megérteni csak az tudná, aki csinált már megközelítően hasonló dolgot: több mint 500 túrát megszervezni és levezetni, több ezer emberért felelősséget vállalni, heti rendszerességgel több mint 12.000 órát dolgozni teljesen ingyen, minden anyagi és erkölcsi támogatás nélkül, a hivatalos könyezet - település, megye, régió - totális közönye és érdektelensége mellett.
A mostani, 2018 májusi állapot szerint, mégis a folytatás mellett döntöttem. Igyekszem embereket bevonni a természetjárás gyakorlásába és népszerűsítésébe, ugyanakkor persze ki kell majd találni, hogyan lehetne mégis erkölcsi és anyagi támogatást szerezni ehhez a küldetéshez; mert önmagában csak túrázgatni teljességgel értelmetlen.
Ez egy komplexebb ügy, mely a természetjárás mellett vagy együtt azzal, de szól helyismeretről, hagyományokról, a Felső-Kiskunság és persze Magyarország megismertetéséről, a természetes és épített környezet értékeinek védelméről, Petőfi Sándor és a szabadságharc hagyományának ápolásáról, új értékek teremtéséről, stb...
Ezeket visznt csak úgy lehet tovább csinálni, eddigi eredményeinkre büszének lenni, újabbakat elérni, ha valaki/valakik végre értéket látnak a Túrakörben.
Hosszabb távon csak akkor lehet működni - és nem veszteni el a lelkesedést -, ha lesznek társak, támogatók
NEM CSAK! a túrázáshoz, hanem a korábban említett célok jövőbeni eléréséhez is. Ha nemcsak a világhálón követnek minket sokan, hanem meg is mozdulnak velünk, ha nemcsak túrázni akarnak sokan, hanem hajlandóak is TENNI a céljainkért, és főleg: ha nemcsak kivenni akarnak az élmények, értékek kosaírából, hanem hajlandóak lesznek beletenni is.
Fentiek fényében, szívesen látunk minden őszinte szándékkal érdeklődő embert, kortól és nemtől függetlenül.
Szeretettel  várjuk régi társainkat és az új csatlakozni vágyókat is.
Bárkit befogadunk, aki valóban csapatunk tagja akar lenni, de akiknek csak pót-megoldásként jönnénk számításba, azok inkább keressenek másik csoportot.

Egyelőre itt tartunk.

Ha meg szeretnéd tudni, mikkel foglalkoztunk, hol túráztunk az első 10 évünkben, akkor keresgélj az  ARCHÍVUMBAN.

Ha pedig érdekelnének programjaink, akkor érdeklődj üzenetben:  santaoz@freemail.hu   vagy keress minket a FACEBOOK-on.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

2018 AUGUSZTUS

GY.I.K. - Gyakran Ismételt Kérdés. Nemcsak gyíkoknak.
Sokszor érdeklődnek, kérdezik emberek, hogy hogyan lehet a Túrakörhöz csatlakozni, hogy lehet résztvenni egy-egy túrán. Ehavi, kunpusztai látogatásunk beszámolójában összefoglaltam a Túrakör lényegét, sokan lesznek, akik nem értik, és lesznek néhányan, akik igen. Utóbbiakat várjuk sorainkba.

"A mi Túrakörünk egy furcsa szerkezet. Nem a hagyományos túracsoportok egyike. Saját ösvényen jár, ezt az ösvényt mások nem nagyon járták. Új utakat taposunk ki, de nem magunknak, hanem hogy másokat is elvigyünk, vagy utánunk mások is végigmenjenek rajtuk. Tesszük ezt egy ismeretlen és lenézett tájon, az Alföld Kiskunság nevû szegletében. Amúgy az ország legszebb és legváltozatosabb vidéke, nekünk meg a világ közepe, de ez most nem fontos.
A hegyeinkhez képest olyan szinten csökkentett az értéke és presztízse, mint Trianon elõtt volt a mai hegyeinknek, a Kárpátokhoz és a Tátrához képest. A Mátrába és a Börzsönybe nem ment senki 120 éve, nem is ismerték. Ma errefelé nem túrázik senki, helyette megy a Börzsönybe vagy a Mátrába. Majd változik ez a helyzet is, és eljön még a Kiskunság ideje.
Nem valószínû, hogy ezt mi megérjük, de tenni kell a dolgunkat. Nem magunkért, hanem a Szülõföldünkért, az emberekért, hogy minél több magyar legyen büszke az Alföldünkre, hogy az országnak újra lehessen egyszer önbecsülése, a természetnek fennsége, az õsök életének szentsége, az utánunk következõ generációknak pedig jövõje.
A szemünkben teljességgel öncélú és értékelhetetlen, ha valaki csak önmaga gyönyörûségére túrázik vagy csak arra törekedve akarja járni a természetet. Az mit változtat a világon? Mit tesz hozzá? Kit emel föl? Saját magát?
A Szülõföldünkért kell tenni, azért, hogy az emberek, akik ma még nem ismernek és értékelnek dolgokat, egyszer változzanak. Akik nem tudnak semmit arról, hol élnek, hol éltek az õseik, megtudjanak valamit. Sokan azt se tudják, mi van a falujuk határában, néhány kilométerre a központtól, vagy mi van a szomszéd településen. Hogy kincsek között élnek, csak nem nyitják ki a szemüket és nem akarnak látni. Szerethetünk egy embert, ha nem ismerjük? És a Szülõföldünket igen?
Magunkért, a saját örömünkre sose túráznánk. Ezt nem nagyon szokta érteni senki. De aki ezt nem is akarja megérteni, az nem a mi emberünk.
Tizenegy éve csináljuk, küzdünk, dolgozunk az ügyért. Semmilyen erkölcsi vagy anyagi támogatást nem kaptunk, semmilyen hivatalos szervtõl, településtõl, intézménytõl. A túrázóinktól soha egy forintot nem kértünk azért, mert megszerveztük nekik a programot. Egyetlen dolog ellentételezi és ad elégtételt, feledteti a sok kudarcot, mert az is volt bõven, egyetlen dolog: amikor valakin megérezzük, hogy nem csak azért jött, hogy ne otthon legyen, hanem mert kíváncsi is arra, ami körülvesz minket, sõt megvan benne az a képesség, hogy a dolgokat ne azért értékelje vagy ne, hogy mások mit gondolnak menõnek, hanem azért, hogy szép vagy értékes-e valami, vagy nem az. És aki meg tudja így közelíteni a dolgot, az máris belül van a körön. A Túrakörön... "

 

Minden rokonom!

Sántaőz

 

 

a

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián bölcsesség)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz