|
TÚRA |
SZAKASZOK |
TÁV
(KM) |
KÉPEK |
|
1. |
VERŐCE - KOSD |
20 |
KÉPEK |
|
2. |
KOSD - VÁCRÁTÓT |
25 |
KÉPEK |
|
3. |
VÁCRÁTÓT - GÖDÖLLŐ |
30 |
KÉPEK |
|
4. |
GÖDÖLLŐ - PÉCEL |
24 |
KÉPEK |
|
5. |
PÉCEL - PÉTERI |
16 |
KÉPEK |
|
6. |
PÉTERI - CSÉVHARASZT |
16 |
KÉPEK |
|
7. |
CSÉVHARASZT - ÓCSA |
21 |
KÉPEK |
|
8. |
ÓCSA - DUNAVARSÁNY |
21 |
KÉPEK |
|
9. |
DUNAVARSÁNY - SZIGETCSÉP |
16 |
KÉPEK |
|
10. |
SZIGETCSÉP - RÁCKEVE |
19 |
KÉPEK |
|
11. |
RÁCKEVE - DÖMSÖD |
13 |
KÉPEK |
|
12. |
DÖMSÖD - APAJPUSZTA |
17 |
KÉPEK |
|
ÖSSZESEN |
245 |
|
A SZAKASZOKAT ITT
LÁTHATJÁTOK TÉRKÉPEN:
Megjegyzések
az egyes szakaszok bejárásához:
1. Verőce – Kosd
Télen bejárt szép szakasz, a
Naszály, a Gyadai-rét csodás, a Rockenbauer-emlék megható volt.
A túra végén havas esőben Kosdig. Azt hittük, sosem érünk
oda.
2. Kosd – Vácrátót
Maratonira sikeredett szakasz,
jelentős aszfalt mennyiséggel. A falvak úgy jöttek egymás után,
hogy megjegyezni se lehetett, hány helyen jártunk. Végén a
vácrátóti arborétumban már senkinek sem volt kedve bemenni, de
becsületből megtettük.
3. Vácrátót – Gödöllő
Az egyetlen igazán tavaszi-nyári
rész, zöld erdő, nagy emelkedők, és a leghosszabb táv.
Tulajdonképpen az egyik legnehezebb napunk. A gödöllői pecsétet
nem a vasútállomáson kaptuk, mert a nagy bambulásban
elfelejtettük, hanem amikor már haza fele indultunk autóval,
akkor álltunk meg a HÉV megállónál, ahol nagyon készségesen
pecsételtek dátumos körbélyegzővel.
4. Gödöllő – Pécel
Március 15-én ünnepi túra
keretében jártuk végig. Isaszegre koszorúval is készültünk, de a
hivatalos ünnepséget nem tudtuk végig várni, ezért az emlékmű
hátsó részén, titokban koszorúztunk. Gödöllő előtt sportrepülők
köröztek felettünk.
5. Pécel – Péteri
Pécel nem várt szépségeket tárt
fel magából, de szép volt a Bajtemetés környéke is, bár kissé
elhanyagolt.
6. Péteri – Csévharaszt
Ezt a szakaszt is melegben jártuk
végig, nagyon nagy tempóban, lévén délben indultunk otthonról,
ezért nagyon elkészültünk az erőnkkel. Sok látnivaló nem volt,
de a zöldülni készülő erdő, a sok virágzó fa és bokor
emlékezetes marad.
7. Csévharaszt – Ócsa
Téli túránk volt ez is.
Csévharaszton nem sikerült megtalálni a templomromot, de a
borókás még télen is szép látvány, mert volt egy kevés hó is.
Nagyon hideg időben, a legszebbnek az ócsai pincéknél kapott
aranyszínű napfürdő bizonyult.
8. Ócsa – Dunavarsány
Szintén nem egy túlságosan
izgalmas szakasz, de tetszett a Duna-Tisza csatorna környéke.
Ócsánál káposztaföld mellett mentünk el és a kint hagyott
fejekből gyűjtöttünk néhányat.
9. Dunavarsány – Szigetcsép
Dunavarsányban van az ország
legfinomabb kiflije, ez a rész erről emlékezetes. Meg arról,
hogy tél lévén, a Duna-ág sekélyebb része be volt fagyva,
szikrázó napsütésben sokan korcsolyáztak rajta, még fakutyást is
láttunk.
10. Szigetcsép – Ráckeve
Ez volt a másik legnehezebb
napunk. A Savoyai Emléktúra apropóján választottuk ezt a
szakaszt. Sokáig esőben mentünk, a végére elállt. Az ellenőrző
pontokon nagyon kedvesek voltak. A végén, Szigetcsépen a HÉV
állomáson egy héttel korábbi szombatra állított bélyegzőt
nyomtak a lapjainkra (nov. 22.), és ezt csak itthon vettük észre.
De biztos, hogy nov. 29-én voltunk ott.
11. Ráckeve – Dömsöd
Mikulás napi túránk volt ez a
betonos szakasz. Ami feledtette a terep lehetetlenségét, az a
ráckevei szerb templom, a csodás Duna-part, a stégek, a hattyúk,
a napsütés és Dömsöd, amiben mindannyian beleszerettünk. Petőfi
pedig tényleg a legszeretetreméltóbb magyar!
12. Dömsöd – Apaj
Szép, késő őszi napon első
szakaszunk volt a PMP-n. Dömsödön még erős köddel, de később
langyos, napos időben. Az Árapasztó-csatorna partja
felejthetetlen volt, mindent a sárga uralt. A puszta szikes
foltjai és a távolról látható madarak ugyancsak élmények.
Apajpusztáig nem mentünk ki, mert reggel nem láttunk a bejárónál
életjeleket, a falusiak sem kecsegtettek sok jóval a nyitva
tartást illetően, így Apajon, a Fradi kocsmában kaptunk –
természetesen – zöld bélyegzőt.
