|
(112.)
PMP MOZGALOM / TÚRA
A MARGITÁRA
Idõpont:
2009. május 10. vasárnap
Útvonal:
Vácrátót - Õrbottyán - Vácegres - Margita -
Máriabesnyõ - Gödöllõ
Táv: 30 km
Korán reggeli másfél órás autózás után,
amely még tulajdonképpen sötétben indult,
fél hétkor értünk Gödöllõre. Az autókat a
vasútállomás melletti parkolóban hagytuk, és
a visszaérkezést is ide terveztük.
Elgyalogoltunk a buszállomásra, ahol
beleizzadtunk, mire - vasárnap lévén nem
volt nyitva pénztár - egyenként összeszedtük
az apróinkat, és megvettük a Vácrátótig
szóló jegyeinket.
A busz 7.20-kor indult és kevéssel nyolc
elõtt szálltunk le róla. A botanikus kertet
most kihagytuk, csak egy pecsét erejéig
zaklattuk a nénit, mert úgy gondoltam, ha
délután idõben végzünk, akkor átautózunk, de
egy 30 kilométeres túrán nem lehet idõben
végezni(elsõ fényképünk így a márciusi
túráról való). Mindegy, megmarad egy másik
alkalomra. Vácrátót szélsõ házai után
nekiindultunk a terepnek. Álmosan, bágyadtan
haladtunk, tulajdonképpen már a várható
közel 30 fokos melegre túráztattuk az
agyunkat. De ekkor még lehetett jól haladni,
némi szellõ is lengedezett.
Õrbottyánba fél tízkor értünk, pecsételtünk
az állomáson, majd rövid pihenõt tartottunk
egy kocsmában, ahol 20-30 éves focicsapatok
képei lógtak a falon: Argentína Maradonával,
'82-es francia-brazil, Törõcsik András
válogatott mezben. Ezek még tudtak focizni,
és nem csak a pénzért csinálták, mint
manapság...
Ezt követõen ismét behatoltunk a dombok
közé. A táj, az eddigi téli, kopár túránk
után kifejezetten pazar, zöld, kápráztató
volt. Jó szagú erdõkben, homokos
szekérutakon haladtunk, egyre melegedõ
idõben, és már a szellõ sem akart annyira
hûsíteni. Fényképeztünk, mert téma akadt
bõven: erdõfoltok, szántóföldek, legelõszerû
rétek váltották egymást, egyik völgyben is
egy falu látszott, a másikban is egy, aztán
elértük Kéripuszta lovas birodalmát. Nem
szegény környék, az biztos! Egy ember a
lelkünkre kötötte: "csak a lovakhoz ne
érjetek!"
Dél után kicsivel estünk be Vácegresre, ahol
egy biciklis verseny résztevõi között
keltünk át a kocsmához - ami egyben
ellenõrzõ pont is volt -, hogy hûsítsük
magunkat. Ittunk-ettünk, de kiváló alkalom
volt Borika kitüntetésére, aki a falu fölött
valahol átlépte az 500 kilométeres bûvös
határt. Egy év alatt ennyit gyalogolt.
Gratulálunk!
Ami ezután következett, az maga volt a
lidércnyomás. Elviselhetetlenné váló
hõségben aszfaltoztunk kifele a községbõl.
Ez lett volna a kisebb baj, de nem jó úton
tértünk le a Margita irányába, így
bekeveredtünk egy homoktengerbe, ami az
aszály miatt szinte járhatatlan volt a maga
10-15 centijével.
Letértünk a jelzésrõl és nem akarva még több
fölösleges kilométert összeszedni, ezért
toronyiránt nekiindultunk a magaslatnak.
Villanyvezetékek és egy fentebb megtalált
sárga sáv vezetett el a Margitára. Itt az
életveszélyes létrákon (nagyon csúszott)
felmentünk, és gyönyörû kilátásban volt
részünk. Vizünk fogyóban, ami volt az is
meleg. Húsz kilométer körül jártunk, nem
volt sok kedvünk tovább menni, de a hegyen
nem maradhattunk. Szinte önkívületi
állapotban értünk le a lakott terület
szélére, ahol vizet szereztünk és egy
hatalmas hûsítést-mosdást rendeztünk.
A Máriabesnyõ kegytemploma méltó befejezése
tizenkét túrás piros vándorlásunknak. Fájós
lábaink meggyógyultak, és olyan lelki
nyugalom lett rajtunk úrrá, hogy szinte el
sem akartunk onnan jönni. Pedig muszáj volt.
Gödöllõre már azzal a tudattal "szaladtunk
be", hogy ezek az utolsó kilométerek, és nem
fájt semmi, nem volt hólyagos láb és harminc
fokos hõség, csak a cél lebegett a szemünk
elõtt. A vasútállomáson még pecsételni is
elfelejtettünk a nagy izgalomban (hazafele
menet a HÉV állomáson pótoltuk), furcsa
érzés lett rajtunk úrrá, hogy valami nincs
többé, és nem éreztünk örömet, hogy véget ér
a móka, mert ugyan mára elég volt, de holnap
már kezdenénk elölrõl az egészet...
(A nap hõsei: elõször is a Németh család,
akik egy óra alvással is vállalták a napot,
másodszor Borika, a jubiláns, harmadszor
pedig mi, mindannyian, akik részben vagy
egészben, egy vagy tizenkét szakaszon
keresztül végigjártuk a Pest megyei Pirosat,
és ezzel életre szóló élményekkel
gazdagodtunk.)
Köszönjük a túra kiíróinak és
jelzésfestõinek munkáját, hiszen nélkülük
talán soha sem jártunk volna ezeken a
helyeken.
Minden rokonom!
Sántaőz
Ezen a napon együtt túrázott:
Balog Csaba, Hirazik Attila, Kun Ádám, Kun Vivien, Nagy
Irén, Németh Anna, Németh Lajos, Németh Lajosné Marika,
Németh Marika, Tóth Tímea, Török Mária és Varga Istvánné
Borika.
Õrbottyánba érünk
Dombok közt
Lajos és Marika
Borika
Lucernás
Kéripuszta
Szép a táj!
Még szebb!
Díjátadás Vácegresen
Út mellett
Árnyékot keresve
Toronyiránt
Margitán
Kilátóban
Máriabesnyõ
A kegytemplom
Belsõ
Útravaló
Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak
írásbeli engedélyünkkel lehetséges.
|
