|
(098.)
PMP MOZGALOM / ÜNNEPI ISASZEGI TÚRA
Idõpont:
2009. március 15. vasárnap
Útvonal:
Pécel - Kápolna-hegy - Honvédsírok - '49-es
emlékmû - Isaszeg - Gödöllõ vá.
Táv: 24 km
Tavaly elkezdett hagyományainkhoz hûen, idén
is '48-49-es emlékhelyen ünnepeltük március
15-öt. A nemzeti ünnep alkalmából
koszorúzással egybekötött túrát szerveztünk
Isaszegre, összekötve a Pest megye Turistája
Mozgalom újabb szakaszával.
Az idõjósok megint tehetnének egy
szívességet, ha erre rá lennénk szorulva -
szerencsére nem vagyunk - mert hogy ezek
miért kapják a fizetésüket, ha még azt sem
tudják megmondani pénteken, milyen idõ lesz
vasárnap. Szerintük napsütéses, valójában
délelõtt felhõs, délutántól szemerkélõ,
tartós esõ. Ennyit az idõjárásról...
Hosszú, majdnem négy hónapos szünet után
ismét összejött egy kisebb buszra való
jelentkezõ, tételesen harminchat ember,
akikbõl három nem jött el, így csak
harminchároman vágtunk neki a Pécelrõl
kivezetõ aszfaltútnak. Húsz perc után jobbra
letértünk, hogy Hársas felé menjünk tovább,
ezúttal már a piroson. Így is lett. Az nem a
major, sokkal inkább ismeretlenek hibája,
hogy a gazdaság elhagyása után a jelzésünk
egyik fáról a másikra eltûnt. Két lehetõség
maradt: egy magánterületre hatolás
(szerintünk itt vezetett a piros, csak a
tulaj közben eltûntette a nyomokat), vagy
egy jelzetlen, és úttal sem rendelkezõ
dombra kapaszkodás után "amúgy toronyiránt"
folytassuk. Utóbbi mellett döntöttem.
Ennek az lett az eredménye, hogy két órás
bolyongás vette kezdetét szántókon,
erdõszéleken. Egy vadászatilag bekerített
területet kellett volna még vagy nyolc
kilométeren keresztül tovább - ellenkezõ
irányba, mint az jó lett volna -
kerülgetnünk, de ez már sok volt. Kiadtam a
parancsot: kerítést mászunk! Nem mindenki
akart, voltak, akik féltek, ódzkodtak, de
végül elég frappánsan átvetettük magunkat
egy elzárt világba. Itt persze csak szag
alapján tudtunk menni, mert még kilátni sem
lehetett az erdõbõl, az ég borult volt, de
hamarosan elértük a másik végét, ráadásul a
Kápolna-hegy felõlit, és a '48-as
honvédsíroknál lukadtunk ki (Az elkerített
részen találtunk egy szép horhos fõjénél egy
még szebb tölgy fa alatt egy ezeknél is
szebb Mária-szobrot, amely alatt azonnal
csoportképet készítettünk).
A honvédsíroknál történt emlékezés, áhítat
után lementünk az isaszegi csata
emlékmûvéhez, ahol szerettük volna egy
Kossuth-nóta kíséretében intim hangulatban
elhelyezni a Marcsika által idáig cipelt
egyesületi koszorúnkat (amit egyébként
Ircsike csinált és nagyon szép lett), de 11
után éppen a himnusz hangjaira értünk le, és
hatalmas tömeg volt a szobor körül, városi
jegyzõ beszélt, így szerényen, csendben,
észrevétlenül Marcsi, Melinda és Barbi
odasomfordált hátulról, az emlékmûhöz, és
elhelyeztük rajta tiszteletünk szimbolikus
tárgyát.
Innen a falu széle következett, ahol kürtõs
kalácsot ettünk, gumicukrot vásároltunk,
aztán a vasútállomás mellett lévõ focipálya
sport büféjében frissítettünk-ürítettünk. A
Gödöllõig hátra lévõ tíz kilométerhez
senkinek sem volt túl sok kedve, de
becsületbõl nekiduráltuk magunkat. Kárpótolt
szenvedéseinkért, a közben egyre kitartóbban
szemerkélõ esõért az, hogy nagyon szép
dimbeken haladtunk. Fél útnál találkoztunk
egy G. Miklós nevû vadásszal, aki társával
éppen kukoricát hozott a vadaknak, szóval
beszélgettünk vele egy keveset, és kiderült,
hogy ismerik Ottó bá öccsét, tehát ismét
kijelenthettük: kicsi a világ.
Gödöllõre aztán ott hagyva csapot-papot,
libalegelõn átvágva értünk be. A kastélyhoz
már csak kisebb csoportokra szakadva
jutottunk, az esõ rendes áztatása közepette,
így volt, aki még a kapun se nézett be,
egybõl a busz biztonságot jelentõ melegére
vágyott, arra, hogy két órahosszáig ne
csináljon semmit a lábaival, csak üljön,
egyen és bóbiskoljon.
Fél négykor indultunk el a vasútállomástól a
külön busszal, és öt után nem sokkal értünk
Lajosmizsére. Az út az átlagosnál
csendesebben telt, sokan aludtak, és a
gyerekek se nagyon ugráltak. Hiába: 24
kilométer az 24 kilométer. Még egy ilyen
szép ünnepnapon is.
Minden rokonom!
Sántaőz
Ezen a napon együtt túrázott:
Balog Csaba,
Dorcsák Dávid, Dormány Tamás, Fehér Rózsa, Hornacsekné
Kucsera Ilona, Hriazik Attila, Kanyik Barbara, Kanyik
Imre, Kovács Edit, Kovács Natália, Kovács Rebeka, Kövér
Dániel, Kövér Ferenc, Krasnyánszki Róbert, Kun Ádám, Kun
Vivien, L. Kovács Melinda, Nagy Irén, Németh Anna,
Németh Lajos, Németh Lajosné Marika, Németh Marika,
Révbéri Ottó, Révbéri Zsolt, Sárközi Ervin, Szikora
Dávid, Szikora Marcell, Szõrös András, Szõrös Anna,
Szõrõsné Székely Cecília, Török Mária, Treiber Emil és
Varga Istvánné Borika.
Fejben jók vagyunk
Pécel fölött
Kerítésmászás...
...mindenkinek
Pihenõ bent
Mária-kép
Udvariasság
Katonai temetõben
Honvédsírnál
Múltidézõ
Erdõ fohásza
Isaszegi csata emlékmûve
Koszorúztunk
Isaszegen
Vásári forgatag
Focipálya büféje
Gödöllõn. esõben
A kastély
Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak
írásbeli engedélyünkkel lehetséges.
|
