A TÁJTÚRÁZÁS (2020)

A Petőfi Túrakör nem csupán a természetet járja, hanem az egész tájat. A tájtörténet az, amit kutatunk-keresünk, mert fontosnak tartjuk a tájat egyben látni. A táj pedig több, mint az alap földrajzi és természeti környezet; az egyes falvakhoz, vidékekhez kapcsolódó emberi tevékenységek, építmények, hagyományok, szokások, kultúrtörténet, helytörténet, honismeret összefüggéseinek rendszere.
A tájat felfedező túrázáskor nagy elődök nyomdokain járunk. Hogy csak két nevet említsek: Petőfi Sándor és Rockenbauer Pál. A két, ránk legnagyobb hatással bíró túrázóról, örök nyughatatlanról van szó.
Petőfinek nagyon szép versei szólnak a természetről, azon belül különösen az Alföldről, hiszen ez volt a szíve csücske. De sosem érte be azzal, hogy fűk, fák, virágok, néhány állat. Mindig ott kandikálnak verseiben a parasztok, juhászok, kocsmárosok, sorra jelennek meg emberi alkotások, épületek, belekeverednek sorsok, legendák, anekdoták is. Számára csak így, egyben volt teljes a körülötte lévő világ.
Rockenbauer Pál neve mindenki előtt ismert, népszerű túrafilm sorozatait milliók látták, mégis, csak kevesen tudják, hogy neki sem volt érdekes magában a geológia vagy a botanika. Lenyűgözte ugyan egy vulkanikus hegy, oldalában a ritka növények, de ugyanolyan izgalom volt számára, ha egy juhásszal beszélhetett, ha falvakba érve, mesteremberek fortélyait leshette meg, sorsokat ismerhetett meg, történeteket, dalokat hallgathatott. Nagyon értett az emberek lelkéhez, tudott kérdezni, és értékelte, ha megnyílt neki valaki. És annak ellenére, hogy visszahúzódó, zárkózott ember volt, mindig nyitott fülekkel és szívvel hallgatta a neki mesélőket.
Munkásságával bizonyította, hogy bárhol, bármikor lehet és érdemes túrázni, mert mindenhol vannak értékek, melyek függetlenek attól, milyen magasan vagy milyen messze vannak.
Ami a Túrakörnek kezdetektől fontos volt ebben az egész természet- és tájfelfedező túrázásban, azt fenti két Ember jellemzésénél csaknem teljesen leírtam.
Talán még annyit kiegészítésképpen, hogy a maga korában sem Petőfi vándorútjait, Alföld-szeretetét, sem Rockenbauer Pál honismereti túrasorozatait nem tudták hova tenni. Ha finoman akarom mondani, csodabogaraknak tartották őket. Így mindkettejük kultusza csak jóval azután kezdődött, miután már megtették, amit megkövetelt a Haza.
Mi nem vágyunk semmilyen kultuszra, és nem is merném magunkat a két Óriáshoz hasonlítani, de talán mindenki számára világosabb így, mit is akarunk mi itt a Kiskunságban 2007 óta, folyamatosan. Talán érthetőbb, mi is a mi - talán sokszor furcsállt és le is nézett - értékrendünk, túráink, sorozataink, kezdeményezéseink miértje és hogyanja, és a nyitottabb emberek számára elfogadhatóbbá válik az egész túrakörösdi attól, hogy ezt most itt leírtam. Vagy nem.
De legalább megint tettem egy sokadik próbát, ahogy minden héten, minden hónapban és évben újra és újra próbálkozunk. Hátha egyszer összeáll a kép, amit immár 13 éve pemzlizünk erről a vidékről egy gyenge, keret nélküli, foszló vászondarabra. Talán összeáll egyszer a kép. A tájkép…

Minden rokonom!

Sántaőz

Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.