Mikor tervezzen az ember, ha nem akkor, amikor mindenhonnan az sugárzik, hogy reménytelen. Hogy se jelenünk, se jövőnk nem lehet, lassan.
Annyiszor volt már reménytelen minden a Túrakör jövőjével kapcsolatban is, hogy megszoktuk. Eddig se volt benne semmi ésszerűség, és ezután is igyekszünk ezt az ésszerűtlenséget értékként kezelni. Mert ha bármikor is ésszerűek lettünk volna, egy csomó mindent ki se találunk, egy csomó helyre el se megyünk, és nem is valósul meg sok minden. Nem kelünk minden szombaton korán, indulunk neki a világnak, sokszor holt fáradtan, esőben, fagyban vagy hőségben, nem kevésszer hálás, és sokszor hálátlan emberekkel.
Szóval tervezünk. Tavaszt, és nyarat, és őszt, és már őszi túrasorozatot is, és minden hétvégére előtte, utána is túrákat, és majd ha lehet, még a tavaly elkezdett hétközi sétákat is igyekszünk folytatni. És már a jövő évre, aztán az azutánira, is tele vagyunk tervekkel; jubileumi év lesz pl. Petőfi 200 éves évfordulója, és különben is: rengeteg érték, látnivaló van az országban, a Kárpát-medencében, évekre előre megvannak az ötletek, mikor, mit, és hova, és hogy. Irodalmi és történelmi emlékhelyek, és települések százai várnak arra, hogy felfedezzük, megmutassuk ismeretlen, rejtett értékeiket a világnak. Az, hogy az emberek mennyire vágynak arra, hogy az ilyen kalandozások előkészítésében és a felfedezésekben részt vegyenek, kérdéses.
Aztán majd az élet eldönti végre, mit akar. Mit akar az emberekkel, a családokkal, a közösségekkel, ha egyáltalán még akar tőlük, velük valamit. Ha esetleg tőlünk, velünk igen, akkor készen állunk arra, hogy folytassuk. Soha még ennyire reménytelen helyzetben, mint mostanság, az igaz.
Aki csatlakozik hozzánk, soha ekkora erővel még nem kellett, hogy csatlakozzon, soha ekkora akarásra nem volt még szüksége, hogy segíteni akarjon a munkánkban. Mert minden csak egészben valami, részletekben a legnagyobb valami is semmi.
Semmi és valami határán, egész és rész küzdelmében, a Túrakör egy nagy kerek egész kíván lenni, ahogy eddig is azt próbálta. Ez a mi keresztünk, ez 14 éve járt Keresztutunk.
Nagyhéten, húsvét előtt, különösen reménykedünk a szépreményű, boldog feltámadásban. Ezt kívánjuk magunknak is, és persze mindenkinek is, mert mindenkire ráférne már…