ŐSZI KÉPEN IZZIK A GALAGONYA - AVAGY SÉTA A LADÁNYBENEI MADARASNÁL

A ladánybenei Madaras-tó egykor gazdag vízivilággal bírt. Manapság Madarasiként emlegetik, ami másodszori névadás eredménye; az egykori nagyszámú itt élõ szárnyasról nevezték el elsõdlegesen Madarasnak, majd a tó után a környéket is ugyanígy nevezték. Aztán, amikor már egy nagyobb terület neve lett a Madaras, a rajta fekvõ tómedret a Madarason lévõként, Madarasinak kezdték el emlegetni.

A tómedret mai nevén elõször egy 1731-es (!) határjáró oklevélben említik, mivel már akkor is éppen két település határán feküdt; nagyobb részt Örkény - aminek ide esõ része ma  Táborfalva -, valamint Bene, amely a középkori falu újkori névfolytonossága miatt, ma is ezen a néven fut.
A tómeder régóta nélkülözi a vizet, és nem is valószínû, hogy - hacsak nem lesz özönvíz- , költenek itt mostanában madarak, úszkálnak benne halak. Sajnos...
Minden lászólagos prbléma ellenére, a környék nagyon szép, természetes részeket õriz (ha jól belegonodolunk, régen is voltak aszályos idõszakok, a tó régen is  lehetett évtizedekig száraz, így a mai állapota sem teljesen természetidegen).
A Madaras nyugati és északi része nagyon szép, enyhén buckás, gyepes, nyárfákkal és galagonyabokrokkal tarkított. Hogy mennyire, azt talán a képek sejtetni engedik.
Jelen összeállításunknak semmi más célja nincs, mint hogy kicsalja az embereket erre a helyre (is), amely már mostanság, szeptemberben is gyönyörû, és nehéz elképzelni, hogy lehetne még ennél szebb, pedig október legvégén, amikor már nemcsak a termések világítanak vörösen, hanem a levelek is sárgulnak-piroslanak a galagonyabokrokon, majd nemcsak a szavak fogynak el, hanem a fényképezõgépek tudománya is kevés lesz...

Követekezzen néhány kép kedvcsinálónak:

Ugyanaz, mindig másként
 

Ilyen szépet hegyek között nem látsz
 

Lelegelt terület
 

Baracsibogáncs-szõnyeg
 

A táborfalvi katonai terület határán...
 

...már Pest megyében
 

Végre buckák!
 

Kilátás
 

Buckaktetõ
 

Sehol senki...
 

Már-már giccsbe hajló szépség...