(703.) TAVASZ VAN!


Időpont: 2021. április 1. csütörtök
Helyszín: Szent Jakab sétány és Mánteleki erdészház
Táv: 3 km


Először az ócsai Selyem-rét tanösvényére akartunk menni egy jót sétálni, majd a réten szalonnát sütni. Lekanyarodva a parkolóba, visszahőköltünk. Azt sejtettük, hogy más is lesz, de hogy kb. 30 autó - szorozva ennyi családdal -, valóságos tömeg fogad, az durva mell berúgás volt. Mindez egy hétköznapi napon. Magyarázhatnánk a bezártságból szabadulás vágyával, a beharangozott 24 fokkal és napsütéssel - de nem magyarázat egyik se. Az az igazság, hogy máskor is, és nem ennyire jó időben is, tömegek özönlenek a tanösvényekre, és bizony, az utóbbi időben az alföldi sétautakra is. Ezeket sokáig lenézték, de mivel  a hegyek központi kiránduló- és túrahelyei kezdenek elviselhetetlenül telítődni, nem ott kerenek új utakat maguknak az emberek, kevésébé járt - ha van arrafelé még egyátalán ilyesmi - utakat, hanem Budapest környékén, mint Ócsa is, szállják meg a népek az erdőket, tisztásokat. Persze, szigorúan csak a jelzetteket, az applikációkban említetteket, mert ugye az okos telefon erre is jó, csak két érintés, és máris szájbarágva egy szuper hely, ami még falábúaknak is, meg babakocsival is, meg satöbbi. Így odáig jutott a helyzet mára már, hogy az Alföldön is kerülnünk kell a felkapottabb  tanösvényeket, mert ami korábban elképzelhetetlen volt, ezeken is állandóan tömegesedik az erdő. És itt egyáltalán nem arról van szó, hogy hurrá, milyen sokan felismerik a síkvidék értékeit és szépségeit, nem! Merőben funkcionális a dolog: szív, sűrít, kipufog, szemetel, hangoskodik és a réten fekve is telefont nyomkod. Így mulat ma egy turistának álcázott magyar ember. Vagy mi.
A hömpölygő tömeg nem vonzó, nemcsak azoknak, akik mondjuk a Pilisből ezen a napon éppen Ócsára jöttek inkább hömpölyogni, hanem nekünk se. Szerencsére, mi nem függünk semmilyen okostelefontól és idióta aplikációktól, hanem tényleg ismerjük az országot, és valóban kíváncsiak is vagyunk rá, így mielőtt kiszállhattunk volna igazán a kocsiból, máris elhagytuk a helyszínt, és a közeli Dabas-Sári Szent Jakab sétányához autóztunk át. Tudtuk, hogy itt se csak mi leszünk, s bár állt ott néhány autó, se hömpölygő tömeg, se szemét, se zajoskodás nem volt jelen a sétaúton.
A táj nagyon szép volt, már nyíltabb, zöldebb és virágosabb, mint három héttel ezelőtti itt jártunkkor. Ggerekeink, mint mindig, önfeledten rohangáltak és őszintén érdeklődtek a természet értékei iránt. Náluk ez nem egy erőltetett viselkedési norma, hanem zsigerig beléjük ivódott ösztön.
És hogy a várva várt szalonnasütés kérdése is megnyugtató módon rendeződjön, az innen további néhány kilométerre, egy kintebb eső részre, a Mánteleki erdészházhoz mentünk. Ez már szerencsére kiesik a nagyvárosiak látószögéből, talán az okostelefonok se ismerik annyira, így bármilyen meglepő is, rajtunk kívül senki se volt ott. És ez három órás ott tartózkodásunk alatt végig így is maradt.
A hangulat, a sütögetés, a rengeteg játék és jó beszélgetések nem visszaadhatók, így nem is kívánjuk most nagyon visszaadni. Mindenkinek a fantáziájára/tapasztalatára bízzuk, hogy elképzelje...
Mindenkinek köszönjük a mai napot, fent és lent.

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Boróka (Lajosmizse), Balog Csaba (Lajosmizse), Balog Szellõ (Lajosmizse), Drabant Márk (Ladánybene), Drabant Máté (Ladánybene), Fekete Katalin (Ladánybene), Korpás Vajk (Ladánybene), Mátyás Katalin (Ladánybene) és Nagy Irén (Lajosmizse).