(712.) KIS ESTI SÉTÁK 11. - KUNADACS/KUNPUSZTA


Időpont: 2021. május 19. szerda
Táv: 5 km


Szerencse, hogy vannak a világon térképek. A világról. Nemcsak azért, mert túrák előtt lehet használni őket, készülésre, tervezésre, hanem utólag is képesek részleteikkel olyan összefüggésekre rámutatni, amiket előzetesen az ember nem gondol vagy egyszerűen nem vesz észre.
A mai séta egy egyáltalán nem járt területen bonyolódott: nagyrészt Kunadacs Kunpusztához közeli végén, kisebb részt Kunpuszta határán. Az érintetlenségnek köszönhetően a természet sűrű háló-szövevénnyel hódította vissza az átmenetileg, alig néhány évtizedre gazdálkodásba vont részeket. Cicilizációnak - a vadászok keréknyomain és lesein kívül, ha ezt lehet egyáltalán annak nevezni -, semmi nyoma. De csak látszólag. Mert alig tesz meg az ember egy ilyen körsétán pár száz métert, máris gyanús dolgokra lesz figyelmes.
Egy ksiebb tisztáson előbb két régi focikapu utal valamiféle erdőszéli páyla korábbi létére, majd kicsivel odébb váratlanul egy tanyabejáróféle kis utacska csalogatja a vándort, aki amúgy simán elment volna egy másik irányba. És betér. Első látásra egy tanyaudvar maradékának tűnik a hely; két-három, fűvel benőtt halom, amik alatt falmaradványoakt sejt, a kupacok körül pedig cserjék, virágok, fák. De nem akarámilyenek! Az orgona még messziről rikító üdeséggel virágzik, lila színben, mellette egy borbolya, ami máshol már elnyílt, de itt még szép és egészséges sárg virágai vannak. Mgöttük több vadgesztenyefa, szitén hatalmas, gyertyatartó-virágaival. Másik irányban a bokroktól, néhány igen termetse és öreg tuja. De nem a cserjeméretű kiterjedéssel, hanem egyenesen fának tekinthető módon. Törzsátmérőjük szemre 40 cm-hez közelíthet, amiből az következik, hogy törzskerületük 1 méter fölött is lehet. És nem egy van belőlük, hanem több.
Megint arrébb eperfák, egyből dupla fasor. Ránézésre ezek is lehetnek vagy 60-80 évesek. És az egész kis kert, park vagy micsoda, kb. II. világháború körüli korúnak hat.
Amikor ezt a helyet megleltük, fogalmunk se volt, mi lehetett itt. Uradalom, major biztos nem, arról tudnánk. De egy szimpla tanya se, mert ahhoz képest ez valóságos arborétum, és nem valószínű, hogy gazdálkodó parasztcsalád ilyen növényeket ültetett volna ide.
A kérdésre, hogy akkor mi volt itt, csak hazaértünk után, régi térképeket nézegetve találtunk. Két adatot sikerült találni róla. Az egyik: az 1941-es katonai felmérés térkép Őrháznak jelöl itt egy épületegyüttest. Méghozzá,  egy régi lapos, tómeder neve szerepel a terület neveként: Királylapos. Vagyis, ez volt a királylaposi őrház. Itt egykor valamilyen mezőőr, erdész lakhatott, aki nagyon hozzáértő emberként ültethette munkahelye köré a fent említett értékes és szép fákat, cserjéket (a Király-lapos név eredetére nézve pedig annyi, hogy mivel ez a rész Kunadacshoz tartozik, és tartozott régen is, ami pedig királyi, pontosabban osztrák császári birtok volt, ezt a tómedres rétet itt Király-tónak, Király-laposnak hívták. Az adacsi út túloldalán, ide pár száz méterre pedig egy régi kúthelyet "Mári Terézia kútjának" neveztek. Ha ehhez még hozzáveszem azt is, hogy az adacsi hagyományban él egy történet, miszerint maga a császárnő utazott át a vidéken és fürdött itt meg a tóban, a nagy melegben, már egész messzire jutunk...).
A másik térkép az 1980-as évek állapotát rögzíti. Akkor is álltak még itt épületek, de már nem őrházi funkcióban, hanem a térkép "Fácántelep" felirattal örökítette meg a kertet. Érdekes kérdés marad ez még így is, érdemes lenne egyszer valakinek kutatnia a témában, és az sem ártana, ha az Adacs központjától elég messze és félre eső kis terület valamiféle védelmet kaphatna.
Az egykori Király-lapos és pereme ma egy gyönyörű szép és végeláthatatlan füves tér, vagyis inkább rét. A mostanában esett sok esőnek köszönhetően magas és dús fűvel, az évszakból adódóan pedig rengeteg virággal. A rét peremein bokros-nyárfás részek. Valami egészen mesebeli vidék, kevesebb, mint egy kilométerre a kunadacsi betonúttól. Több magasles is áll rajta, az egyiknél hatalmas gödör, itató, mellette sózó.
A réten átvágva balra, majd megint balra fordultunk, és az 5 km-es séta tulajdonképpen egy szabálytalan négyszög alakú útvonalon haladt. Utunk a legalhagyatottabb részeken kanyargott, fenyőerdők mellett, nyárcsoportok között. Rákanyarodva a Kunadacs-Kunpuszta határra, annak kunpusztai oldalán egy-két elhagyatott tanya árválkodott. A szekérút tulajdonképpen itt kerekegyházi oldalon haladt, mert két határkövet is láttunk, mindkettő az úttól balra esett.
A kis túra kerek két órát tartott; az előre jósolt eső végül elmaradt, az utolsó fél óra kivételével, amikor már szemerkélt egy kicsit, teljesen szép, jó szagú és zöld túraidő volt. De az az igazság, ha végig esett volna, akkor se érdekelt volna senkit a jelenlévők közül. Nem vagyunk se cukorból, se porcukorból, hogy megijedjüünk egy kis esőtől.
Haza fél nyolckor értünk, aztán amikor már itthon voltunk, kezdett csak rá az eső, és másnap délig szinte végig esett...
Mindenkinek köszönjük a mai sétát, fent és lent.
Folytatás a következő alkalmak valamelyikén.

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Boróka (Lajosmizse), Balog Csaba (Lajosmizse), Balog Szellõ (Lajosmizse), Erdélyi Lászlóné (Balázspuszta), Hardi Laura (Ladánybene), Ilonka Dzsesszika (Ladánybene), Kaldenekker Józsefné (Kerekegyháza), Kõrösi Károly (Balázspuszta), Makai Milos (Lajosmizse), Makai Péter (Lajosmizse), Makainé Kispál Anna (Lajosmizse), Mátyás Katalin (Ladánybene), Nagy Irén (Lajosmizse), Pál Ferencné (Kerekegyháza) és Tóth Róbert (Lajosmizse).