(709.) KIS ESTI SÉTÁK 9. - TATÁRSZENTGYÖRGYI ERDŐ-HEGY ÉS KÖRNYÉKE


Időpont: 2021. május 5. szerda
Útvonal: Erdő-hegy - Megyehatár - Jajgató-hegy - Templomdűlő - Erdő-hegy
Táv: 5 km


Tavasz van, május, a legszebb túrahónap, -időszak. A fák már mind kizöldelltek, a bokrok is ragyognak új ruháikban, rajtuk fehér és sárga virágok ékeskednek csokrokban. A természet nemcsak nagy rendszergazda, jó divattervező is, mert olyan divatot diktál és vele gyönyörködtet is, ami soha nem avul el, és már évszázezredek óta ugyanaz - s mégis minden évben más.
Idén is más, mint tavaly volt a tavasz. Például: múlt évben kevés báránypirosító volt a mezőkön, dombokon, most viszont százával messziről ragyognak a kékségükkel, szinte visszaverik a napfényt. Annak is van jelentése és jelentősége, melyik évben miből van sok és miből kevés. Hogy a báránypirosító mit szimbolizál jelenlétével vagy hiányával, nem tudom. Ami biztosabb, hogy idén, sokadszorra egymás után, megint kevés lesz gyümölcsből. Valamire ezzel is célozni akar nekünk a sors...
Mai kis esti sétánkon tehát ebben a csodás tavaszban gyalogoltunk megint egy csapattal, kb. két órát. Öt kilométer lett a táv, ami észrevétlenül teljesült, mert annyira figyeltük a felhőket, a hirtelen változásokat az időjárásban, valamint a fák, bokrok változásait a múlt héthez képest, hogy egy kanyar, másik kanyar, aztán már vissza is értünk a célba, ahonnan indultunk.
Kiindulópontunk a tatárszentgyörgyi oldalon található Erdő-hegy volt. Ilyen néven ezt a magaslatot már több mint kétszáz éve jelölték térképeken, mint fontos háromszögelési pontot a földmérők. Ma is fontos geodéziai hely, ahogy a rajta álló hatalmas betontotony is mutatja, bár jelentősége az elmúlt húsz évben erősen csökkent, amióta számítógépek és műholdak segítik a földmérési munkákat.
Az Erdő-hegyen tényleg van erdő. Évszázadokkal korábban biztosan nem a mai, telepített fenyőt láthatta volna egy itt túrázó társaság, de ma ez van. És nem éppen csúnya, bár nagyon érződik rajta és az egész vidéken a szárazság, hogy hónapok óta nem esett normális mennyiségű eső. A mai sétán is csak egy kis zápor csapott le ránk, és mire reagáltunk volna, már el is állt, és kiragyogott a Nap.
Az utak itt is homokutak, természetesen. Szinte hiányzik, amikor valahol más is a lábunk alá kerül. Nehéz benne haladni, különösen, ha száraz, de megszoktuk. A gyerekeknek rohangálni például kiváló, és ha esnek rajta, nem ütik meg magukat.
Az Erdő-hegytől a másik jeles magaslathoz néztünk át, immár ladánybenei területre: a Jajgató-hegyhez. Ennek környéke se csúnya, és hasonló adottságaihoz képest teljesen más a hatása. És hogy miért jajgat a hegy? - arra több magyarázat is van.
Az egyik szerint a rajta és környékén való nehéz megélhetés miatt jajgattak az itt élők. A másik, hogy régen furcsa hangok hallatszottak a vidéken, van, aki szerint éjszakai gyereksírás, más vélemény szetint a síró anya hangja, aki épp gyermekét siratta - egyik se túl barátságos megnevezés. Ha belegondolunk, maga a Jajgató név is erősen negatív, nehéz lenne az eredetéhez pozitív történetet kitalálni. De hogy a hegy mégse csak negatívumként maradjon meg az olvasó emlékezetében, ugyancsak az öregek elmondása szerint, amikor még nem volt ennyire beerdősítve a környéke, tiszta időben látni lehetett róla a Budai-hegyeket.
A Jajgató-hegyről a Templomdűlő irányába folytattuk, de előtte még átvágtunk egy hatalmas, sok száz példányból álló galagonyaerdőn, ami egy száraz, hosszan elnyúló tómederben burjánzik. Egy hét múlva itt egy hófehér rengeteg fog csak látszani belóle, amikor a virágzás igazán beindul majd a bokrokon.
A Templomdűlőre érve, már csak egy fél óra maradt vissza az Erdő-hegyig. Az idő kitisztult, szépen sütött a Nap, de olyan erős szél fújt, homokvihart keverve, hogy mi még csak valahogy kibírtuk a fasorok között, de kitettebb részeken borzasztó nagy pusztítást végzett fákban, tárgyakban, ahogy arról utólag értesültünk.
Az Erdő-hegyen még folyt a beszélgetés, a gyerekek fáradhatatlanul rohangáltak még itt is, úgy látszik nem volt nekik elég a bő két óra erre, s cseppet se fáradtak el!
Végül már muszáj volt beparancsolni az embereket az autókba, és elindulni  haza, mert ha a hangulaton és a jókedvünkön múlt volna csak, még most is ott állnánk, és csak mesélnénk, mesélnénk...
Mindenkinek köszönjük a mai napot, fent és lent.

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Boróka (Lajosmizse), Balog Csaba (Lajosmizse), Balog Szellõ (Lajosmizse), Dani Mihálka Erzsébet (Lajosmisze), Dani Tamás (Lajosmizse), Erdélyi Lászlóné (Balázspuszta), Kaldenekker Józsefné (Kerekegyháza), Kaszab Lászlóné (Kerekegyháza), Mátyás Katalin (Ladánybene), Molnár Medárd (Lajosmizse), Molnár Norbert (Lajosmizse), Molnár Olivér (Lajosmizse), Nagy Irén (Lajosmizse), Pál Ferencné (Kerekegyháza), Tarnói Csenge (Lajosmizse), Tarnói Zsoltné (Lajosmizse) és Vargáné Rátz Veronika (Lajosmizse).