(688.) HELYISMERETI TÚRA LADÁNYBENÉN


Időpont: 2020. október 28. szerda
Útvonal: Ladánybene - Ludányi-kereszt - Gödörállásidúlő - Szánkózódomb - Betyár-dombi tanösvény - Betyár-domb - Tankdombok - Madaras - Ladánybene
Táv: 13 km


Négy hónapnyi kihagyás után ma, újra összehívtunk néhány gyereket és felnőttet, és kerültünk egyet a határban. Ladánybene határában, úgy értve. Hogy mit lehet pontosan és mit nem, a mai helyzetben, senki se tudja pontosan, de mindenki mond mindent. Úgy döntöttünk, hogy egy szabad ég alatt megrendezett túra, csak segíthet túlélni valahogy ezt a nyomasztó fost, amit az elmúlt bő félévben ránk zúdítanak. Mert mindent nem lehet lenyelni, benyelni és lefojtani, muszáj néha mozdulni egyet. Hogy az ember tudja, hogy még vannak tagjai, van izomzata, hogy egyáltalán kiderüljön a maga számára is, ember-e még egyáltalán.
A társaság nem volt kis létszámú, pedig nem hirdettük sehol a lehetőséget, mert akkor nem harmincan, hanem hetvenen is lettünk volna. És azt sem akartuk, ha nagy dobra verjük ezt a túralehetőséget, hogy bárki azt higgye, csak úgy, megint van Túrakör és minden folyik a régi kerékvágásban.
Ladánybene határa, természeti környezete gyönyörű, méltó módon illik a többi kiskunsági, szintén varázslatos vidékű település sorába. Kár, hogy ezt nem sokan tudják, és nem is nagyon ismerik a falu környékét. Pedig számos alkalommal már itt, a Túrakör oldalán is megmutattuk, miket rejt pl. a benei borókás vagy a Madaras környéke.
Fontos volt jelen helyzetben, a túra lebonyolítása szempontjából, hogy ne kelljen se autózni, se buszozni. Így egy faluból induló körtúra lett a befutó, a túralehetőségek közül.
Reggel nyolckor, elég baráti időpontban gyülekeztünk a játszótér mellett. Az időjárás már ekkor megmutatta, hogy velünk van, segítőleg támogatja megmozdulásunkat. És végig sütött is a Nap, az arcunk leégett, dél körül pedig már olyan melegünk volt, hogy nem győztük ledobálni a felsőbb rétegeket magunkról, és a víz is a tervezettnél nagyobb mértékben fogyott.
Az erdő csodálatosan színes, friss és párás volt, tele üde zöld színekkel - boróka, fenyő és moha -, valamint az avarszintben egész gombaszőnyegekkel.
A gyerekek, mint a kalitkából kiröppenő madarak, a börtönből kiengedett rabok,  valósággal nekiestek a tájnak, mert végre szabad levegőhöz jutottak, nem korlátozta mozgásukat és az életüket senki és semmi. És becsületükre legyen mondva, senki se vitt semmit túlzásba, figyelve egymásra és a természet értékeire, rohanták végig az egész napot - illetve csak a túra kerek 7 óráját. Ennyi kellett ugyanis ma a 13 km-re sikerült táv teljesítéséhez.
Négy hónap után tehát megint volt valami túra-szerű, amúgy szép és felemelő alkalom, ami éppen elég is volt egy jó időre. Persze nem a gyerekeknek, mert ők minden héten kétszer is igényelnék a közösségi együttlétnek ezt a formáját...

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Boróka (Lajosmizse), Balog Csaba (Lajosmizse), Balog Szellõ (Lajosmizse), Bánszki Bernadett (Ladánybene), Buti Zsófia (Ladánybene), Csávás Luca (Ladánybene), Dani Mihálka Erzsébet (Lajosmizse), Dani Tamás (Lajosmizse), Dorogi Kornél (Ladánybene), Dorogi Lili (Ladánybene), Győri Ervin (Ladánybene), Jakobicz Alexandra (Ladánybene), Jakobicz Viktória (Ladánybene),  Jakobiczné Puskás Tímea (Ladánybene), Kislőrinc Adrián (Ladánybene), Mátéfi Barnabás (Lajosmizse), Mátéfiné Csordás Marica (Lajosmizse), Molnár Medárd (Lajosmizse), Molnár Norbert (Lajosmizse), Móra Szilvi (Lajosmisze), Móráné Oláh Zsanett (Lajosmizse), Nagy Attila (Ladánybene), Nagy Ferenc (Ladánybene), Nagy Irén (Lajosmizse), Nagy Mihály (Ladánybene),  Selypes Viktor (Lajosmizse), Selypes Zoja (Lajosmizse), Tarnói Csenge (Lajosmizse), Tarnói Zsoltné Olga (Lajosmizse) és Tóth Tas (Ladánybene).