|
(681.) KIS ESTI SÉTÁK 6. - NYÍRI-ERDŐ
Időpont: 2020. július 2. csütörtök
Ma eredetileg megint Csemőbe mentünk volna,
mint a múltkor, aztán az ígérkező eső miatt
megint egy fedettebb helyre kellett
cserélni, mint a múltkor. Így esett a
választásunk a Nyíri-erdőre.
Sétát eleve nem terveztünk, mert tudtuk,
hogy bármelyik pillanatban leszakadhat az
ég. Egy kis szalonnasütés után le is
szakadt. Szinte ahogy gondoltuk, minden úgy
alakult.
A szalonna finom, volt, jutott mellé a
túratársak kedvességéből sütemény és
gyümölcs is bőven.
Szulyovszky Ági sokadszor fogadott minket
szeretettel, mesélt néhai férjéről,
Szulyovszky László erdészről, és az általa
alapított, országos jelentőségű 1848-as
múzeumról.
Bő egy órán keresztül ömlött az eső, a jég
is belekeveredett, így a kezdeti, égető
nyárból gyorsan szinte ősziesen vizes, hűvös
és sejtelmes lett az időjárás és ez a
gyönyörű erdő.
Amit ilyen rövid időbe bele lehetett
préselni, belepréseltük. Mi alulról, a
Teremtő felülről.
Mindenkinek köszönjük a mai napot, fent és
lent.
Minden rokonom!
Sántaőz
A délutánt együtt töltötte:
Balog Boróka (Lajosmizse),
Balog Csaba (Lajosmizse), Balog Szellõ (Lajosmizse),
Erdélyi Lászlóné (Balázspuszta), Kaldenekker
Józsefné (Kerekegyháza), Kaszab Lászlóné (Kerekegyháza),
Kovácsné Száraz Éva (Kecskemét), Makai Milos (Lajosmizse), Makai Péter (Lajosmizse), Nagy Irén (Lajosmizse), Pál
Ferencné (Kerekegyháza), Palya Szilvia (Lajosmizse),
Szarvas Fanni (Lajosmizse)
és Viczián Tímea (Lajosmizse).
A megérkezés pillanata, kb.
négy óra volt és 35 fok.
Az erdő bűvköre.
A Nyíri erdészház.
Ereszalja.
Az itteni főszereplők közül a
nevezetes 13.
Itt járt Kittenberger Kálmán
1948-ban...
Az ÉDOSZ Kinizsi
emlékkopjafája.
Amikor az ember elindul a
reménytelennek ígérkező melegben, majd az özönvizet
ígéró időben egy egy programra,
és jutalmul megjelenik neki az erdő szelleme. Ez már nem
szimpla lombkoronaszint, ez magasabb szféra...
Ugyancsak még jó időben, már ha
a 35 fok és égető nap jó idő a tűz mellett üldögélésre
és a szalonnasütésre...
Készül az uzsonna.
Lángban.
A kis kalapos ember a
naplementét bámulja, miközben ég az ég.
Eszegetünk, amikor szerencsére
fedett helyen, rákezd az eső...
Ágival beszélgetünk.
Itt már esik.
Itt is.
Itt pedig ömlik.
Megidézzük Szulyovszky László
máig ható szellemét.
Az ország egyik legértékesebb
1848-as múzeumában.
A Petőfi-szoba.
Az aradi tizenhárom -
sokadszor.
E
Kossuth Lajos.
Kitüntetés.
Régi szekrény.
Lámpafény.
Rózsafüzér.
Ámen.
Még mindig ömlik, amikor
végzünk a múzeumban.
Eresz.
Már csak kicsit esik.
Ilyen
hatalmas tócsákat kerülgettünk és kereszteztünk hazafelé
a kocsikkal, a ménteleki betonútig.
Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak
írásbeli engedélyünkkel lehetséges.
|
