FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(591.) CSERHÁTI VÁRTÚRA A SZANDAVÁRRA


Időpont: 2019. március 9. szombat
Útvonal: Szandaváralja - Mária-forrás - Szandavár - Megvilágosodás sztúpa - Becske
Táv: 8 km


Három év elteltével, megint a Cserhátban, Szanda vára volt a túracélunk. Egyszerűen megunhatatlanul szép hely.
Amikor legutóbb ott jártunk, egyöntetű sikert aratott a vár megmászása, a csodás panoráma, és a kis falvak a várhegy aljában. Az akkori túraleírást tudnám ma is megismételni, bár a mai útvonal némileg különbözött az akkoritól; Szandaváralja kihalóban lévő, gyönyörű és szívszorító látványt nyújtó települését, a Szandavárat és a Megvilágosodás sztúpát akkor is érintettük. Az akkori beszámoló és képei:
ITT  találhatók.
A mai túrára négy autóval 15 fő jelentkezett, illetve találkozott Becske központjában, 9.00 órakor. Itt még egy kis logisztikai variálás, miszerint egyik autót itt hagytuk, a többivel mindannyian átmentünk Szandaváraljára, ahonnan a gyaloglás indult.
A kis faluban már halványan sütött a Nap, jókedvűen indultunk neki a várható emelkedőnek. A kis utcákban gyönyörű, régi palóc-stílusú házak. Az egyik előtt mozgóboltos kocsi állt. Ebben az alig 100 fő körüli létszámú, szinte csak idősek által lakott faluban, ez az utolsó olyan szolgáltatás, amely iskola, óvoda, kocsma hiányában, még az embereket valamennyire a civilizációhoz köti. Szomorú látvány volt látni a vásárlást a három négyzetméteres boltnál...

A falu fölött már kinyílt a táj, egyre messzebbre lehetett látni, és a Nap is belehúzott, bár a Mária-forrásnál, ami egy kis völgyben húzódik meg, és jelentős kegyhely a környék életében, megint árnyékban, hűvösben találtuk magunkat. Az ott ücsörgés így nem nyúlt hosszúra, fázni kezdtünk, mentünk tovább.
A forrástól egyre felfelé és bentebb haladtunk az erdőben. Már messziről hallhatóan motorosok zaja támadt, nemsokára pedig a szekérúton, a lábaink mellett hasítottak el kvadosok és krosszosok, persze rendszám nélkül, hogy ne lehessen őket azonosítani. Ezeknek a senkiháziaknak semmi keresnivalójuk ilyen erdőkben, várhegyen főleg nincs. Mégis több csoporttal is találkoztunk ma. A falu szélén kialakított, legálisan használható tereppálya már unalmas lehet nekik. Nekünk meg az volt unalmas, hogy félre kellett ugranunk, a gyerekeket is biztonságba helyezve, amikor ezek a majmok szembe jöttek velünk.
A csoport egyöntetűen háborgott, és azok a jelenetek jutottak eszünkbe, amikor Bácpenszer és Terenszhill az ilyen motorosok küllői közé rudakat dugnak, azok pedig röpködnek, mint a ventillátorba esett karácsonyfadíszek.
Amikor elmentek, még negyed óráig a benzingőzt szagoltuk a szűk nyiladékban.

A várhegyre kőomlásos és a végén elég meredek részen értünk fel, ami nem csoda, mivel a Szanda régen vulkán volt, amikre jellemző, hogy meredekek és kő a fő alkotóelemük.
Aki még nem járt ezen a helyen, feltétlenül keresse fel. Az egykori lávaömlés néhol párnás, máshol ferde-oszloposan megszilárdult andezitömlései csodásak. A rá épült, törökök által elpusztított kis vár kevés falmaradványa pedig hab a tortán. A legfelső faldarab mellől, ugyan a képek nem érzékeltetik, de 360 fokos körpanoráma adódik a csúcsról, körben: Mátra, Tátra, Fátra, Börzsöny, Naszály, Pilis, Budai-hg, stb...
A várhegyen egy egész órát pihentünk; jutott idő egy alapos ebédre, aztán nézelődésre, napfürdőre. Dél múlt néhány perccel, amikor elindultunk Becske irányába. Előbb visszaereszkedtünk a nyeregbe, a kék jelzéshez, majd lefelé folytattuk. Nem egyből a falu elérése volt a cél, a templom felé, hanem egy idő után, letértünk a jelzett útról, és végre csak úgy, "szagra" mentünk tovább. Következő állomásunk ugyanis a nem régen emelt buddhista szent épület, a Megvilágosodás sztúpa volt. Ezt némi bozótharc árán, de sikeresen teleibekaptuk.
Ekkora már szürkülthez hasonló félhományt okozott a folyamatosan egyre borúsabb ég, pedig még két óra sem volt, és mikor elindultunk az utolsó egy kilométerre, hogy most már tényleg Becskére érjünk, az eső is szemerkélni kezdett. Persze ez senkit sem zavart. Az aprónépek újult erővel hasították a Petőfi utcát, amelyen a településre értünk. És a túráink 90%-ában mindig így van, hogy névadónkról elnevezett utcán érjük el a falvakat...
A túra végén még visszamentünk Szandaváraljára a kocsikért, majd érzékeny búcsút vettünk egymástól és elindultunk haza.
A társaságból mindenki elfáradt, de a tekintetekben látszott az öröm és a jó érzés is, amit a mai nap miatt éreztek. És ha így volt, akkor érdemes volt.
Mindenkinek köszönjük a mai napot, fent és lent.

 

Minden rokonom!
 

Sántaőz
 

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Boróka (Lajomsizse), Balog Csaba (Lajosmizse), Balog Jánosné (Kecskemét), Balog Szellő (Lajosmizse), Császár Ernő (Kismaros),  Császárné Erdélyi Katalin (Kismaros), Jacobi Eden (Lajosmizse), Jacobi Mónika (Lajosmizse), Jacobi Shay (Lajosmizse), Nagy Irén (Lajosmizse),  Sikár Jázmin (Kecskemét), Sikárné Jolika (Lajosmizse), Varga János (Lajosmizse), Varga Lehel (Lajosmizse) és Vargáné Rátz Veronika (Lajosmizse).


 

 

Szandaváralján Háborús emlékmű Ilyen kincsek vannak itt A fülkében Mária Mozgóbolt... A falu fölötti domboldalon
Mária-forrás kegyhelyén A forrás Szűz Mária Régi szobrok Elágazásban A vár kaptatója
Felértünk A szomszéd kúp A várfal maradványa Tetőpanoráma Ebédelünk Jó a kedvünk
Megint a várrom Nünükézés Kék rom jelzés a várhegyen Andezitoszlopok Turisták Az Országos Kéken
A Megvilágosodás... ...sztúpa Becskén Tavaszi hérics Végét járó pince A Petőfi utcán Szétrágott török

 

 

 

 

 

 

 

a

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz