FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(554.) HELYISMERETI TÚRA LADÁNYBENÉN


Időpont: 2018. június 28. csütörtök
Helyszín: Kunbaracsi út - Barcsay-kúria - Nagy-Széktó - Ladánybenei templomrom - Templom-dűlő - Ladánybene
Táv: 7 km

Anélkül, hogy túlértékelném a túra jelentőségét, mégis a túra jelentőségéről szeretnék néhány gondolatot leírni.
Sokan valószínűleg furcsálják, hogy egyáltalán minek neki indulni például Ladánybene határának, amikor ott nincs semmi, és ezt a semmit is már unásig ismeri mindenki (??).
Hogy mi van egy településen, pontosabban: ki mit tart szépnek, mit értéknek és mit ismer, nem ismer - ebben vannak árnyalatok...
Az biztos, hogy a mai túrán résztvevő gyerekek, egy-két kivételtől eltekintve, nem jártak még a Baracsi dűlők és a Nagy-Széktó környékén. Nem is titkolt célunk volt ezzel a túrával, ennek a hiányosságnak a felszámolása, és némi helyismereti tényanyag átadása az utánunk következő nemzedéknek. És mondhatom, a gyerekek nagyon jól vették a leckét, mert kíváncsiak voltak, nyitottak, igenis észrevették a szépséget a tájban - mint ahogy a gyűjtött termések, vadvirágok, állati részek, kövek darabszáma és gazdagsága ezt jól mutatja! -, és folyamatosan ilyeneket ismételgettek hangosan: "De jó itt lenni, erre még sosem jártam." vagy "De szép itt, nem is gondoltam, hogy ilyen csodálatos a természet!" vagy "Mennyi csoda van itt!". Vagyis a gyermekek lelke, szeme és szíve még tiszta a világ szépségeinek befogadására, még elég nyitottak ahhoz, hogy befogadjanak úgy ismereteket, hogy nem is veszik észre, hogy befogadták. Felnőtteket megszégyenítő módon nyitottak...
Ha tovább akarnám fokozni, egy-egy ilyen alkalommal a felnőttek, gyerekek között járva-kelve, saját tudásuk átadása közben folyamatosan elképednek. Nem elsősorban a falu határának szépségein, hanem a gyerekeken. Ahogy folyamatosan beszélünk hozzájuk, magyarázunk, azt hisszük, tanítjuk őket, közben meg ők tanítanak minket: alázatra, érdekek nélküli emberi kapcsolatokra, nyitottságra és a szép és jó megtapasztalásának fontosságára.
Szóval, mire letudtuk a 7 kilométeres távot, ami csaknem 5 órás program volt, mindennel együtt, azon tűnődtem magamban, akkor most kinek volt ez a túra nagyobb élmény? A gyerkeknek, akik felszabadultan szaladgáltak, gyűjtögettek tücsköt-bogarat, nevetgéltek, ettek-itak, másztak ahova lehetett - vagy azoknak a felnőtteknek, akik észrevették a bennük lezajló folyamatokat, vagyis magát a csodát.
Sokszor leírtam már, hogy túrázni bárhol, bámely évszakban lehet, ez igaz a mai napra is. Akár Ladánybenén is. Nemcsak egyszer, akárhányszor.
Nem kell messzire menni, nem kell egzotikus országokba utazni, mert az igazi csoda soha nem a külvilágban van, hanem ha van, akkor bennünk. És mindegy, hogy ezt őszintén érdeklődő felnőttek vagy még őszintébb gyerekek között éli meg az ember, a lényeg, hogy ha például ez a mai túra nem lett volna, valami fontos maradt volna ki az életünkből.
És szorozza meg mindenki ezt a mai napot százzal, ezt a gyereklétszámot ezerrel, ezt a sok élményt és értéket tízezerrel, és gondolkodjon el rajta, mi is a lényeg az életben? És hogy mindenki ezt a lényeget keresi és hajszolja-e, vagy teljesen tévutakon kóborol...
Fontos feladatunk, szülőknek, pedagógusoknak, felnőtteknek, hogy tisztában legyünk ezekkel az összefüggésekkel, mert miénk a jövő generációk alakításának felelőssége. Ha mi nem tartunk valamit szépnek, akkor ők sem fogják. Ha mi nem hiszünk, ők sem fognak. Ha mi nem védjük az értékeket, ők se fogják - és ha mi feladjuk....
Minden felnőtt a gyerekekkel együtt, ennek a fontos és megtisztelő feladatnak a részese. Egy ilyen kis közösségben, mint Ladánybene, ezt a többség tudja is. De tennünk kell azért, hogy MINDENKI tisztában legyen vele. Mert a múlt ismerete és a jelen alakítása alapja a jövőnknek. Nem a miénknek, öregekének, hanem annak a csillogó szemű, eleven és kíváncsi seregnek, mely ma is és mindig várja a tapasztalatunkat, támogatásunkat, dícsérő szavainkat. És erre sem csak a többségnek van szüksége, hanem MINDENKINEK...

Köszönjük a mai napot minden segítőnknek, résztvevőnknek!
 


Minden rokonom!

Sántaőz
 

Ezen a napon együtt túrázott: Bákonyi Tifani (Ladánybene), Balog Boróka (Lajosmizse), Balog Csaba (Lajosmizse), Balog Szellő (Lajosmizse), Bánszki Zoé (Ladánybene), Buti Zsófia (Ladánybene), Csizmadia Pálné (Ladánybene), Dorogi Kornél (Ladánybene), Dorogi Lili (Ladánybene), Ferenczi Henriatta (Kecskemét), Hájas Bence (Ladánybene), Halápi Péter (Ladánybene), Hardi Laura (Ladánybene), Juhász Milán (Ladánybene), Jurászik Hanna (Ladánybene), Kislőrinc Adrián (Ladánybene), Kislőrinc Evelin (Ladánybene), Lányi Attila (Ladánybene), Mátyás Ferenc (Ladánybene), Mátyás Katalin (Ladánybene), Mohl Izabella (Ladánybene), Nagy Irén (Lajosmizse), Pintér Izabella (Ladánybene), Sipos Adrienn (Ladánybene), Sipos Luca (Ladánybene), Sipos Zsuzsanna (Ladánybene), Terjék Bea (Ladánybene), Palakovics Csaba (Ladánybene), Vas Tas (Ladánybene) és Viczkó Eszter (Ladánybene).

   
 

 

 

Indulás az iskola elől Az első turnus Megérkezik a második is A kisebbek Búcsú a lovaskocsitól Borókásban 1.
Borókásban 2. Szent István- ...szegfűk Ribiszke-szüret Gyűjtemény Állkapocs
Indulhat a túra Potyószezon Kóstoló 1. Kóstoló 2. Szent MIhály-emlék Az állíttatók
Csoportkép A Barcsay-kúria kapujában A kúria Részlet A tornác A piros szoba
A kék szoba Csillár 1. Csillár 2. Fáramászás A kert részlete Csatorna-zsilip megszállása
Átjárókeresés Vagányok Szürke káka göbe Tanyalátogatás A tanya éke Lődörgés, pihenés
Szomjat oltunk Kivagyunk... Fűszerkertben Szitakötő Nagy-Széktó medrében Távolodók
A benei templomromnál Napfürdőzés A nyugalom szigete Az emlékoszlop Szent István És egy vers hozzá
Kuty és Máté Kilátás a dombról Indulunk vissza a faluba Tanya Turistajelzés Tanya
Utolsó erőgyűjtés Mindjárt otthon vagyunk! Bene vitéz fellegvára A zsákmány terítéken... Tanakodás... .mi micsoda...
 

 

 

 

 

a

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz