FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(575.) KUNBÁBONY - KUNPESZÉR TÚRA


Időpont: 2018. november 3. szombat
Útvonal: Kunbábony - Avar kagán sírja - Református templom - Katolikus templom - Régi iskola - Duna-völgyi-csatorna - Hármashatár - Kunpeszér
Táv: 11 km



Kunbábony Kunszentmiklós településrésze, nem önálló közigazgatási egység, de persze érezhető a különállósága és távolságban is odébb esik a régi kun várostól. Lakossága elöregedőben, egyre fogyó számban. Utcái rendezettek, mármint az a kevés, ami van neki. Az egész tulajdonképpen egy rövid közútszakasz, melynek két oldalán régi tanyák állnak, illetve a kanyarban, ahol a bolt és kocsma található, van egy néhány tucat, téeszlakótelep-stílusú, kb. 30-40 éves háza.
Mindezektől függetlenül, a kis település jó hangulatú, és rendelkezik néhány érdekességgel, amiért érdemes felkeresni.
Az első ezek között az avar kagáni sír, amelyet még az előző rendszerben találtak egy homokbánya kitermelése közben, s mire a muzeológusok képbe kerültek, a sír már kissé bolygatott állapotba került...
A hely egy emlékhely lenne, jó szándék szerint, de a kis tisztás, ahol a kagánt elképzelve ábrázoló kopjafa áll, az elmúlt években elég elhanyagolt állapotba került, gazosodott, faragott fája is kopik, színéből is vesztett. Minapi itt jártunkkor a terep szépen ki volt tisztítva, de a kopjafán és egy kupac, gazos földön kívül semmi sem várja itt a turistákat. Elkelne például egy pad-asztal pihenő, egy szemetes, esetleg egy ismertető tábla, ha már ilyen országosan is egyedülálló lelet került innen elő (arról nem beszélve, hogy az aszfalttól még csak-csak el lehet találni a lehajtót, onnan viszont figyelni kell, mert semmilyen további felirat nem mutatja az irányt, csak egy ronda piros nyíl egy fadarabon, amiből nem derül ki, hogy hova vezet). Összegezve: a hely és az emlékoszlop több törődést és hírverést érdemelne, így persze többen is jönnének ide. Ezért mondjuk jönnének.
Vagy akár a nagyon szép, gyakorlatilag pusztatemplomként működő református, és a nem annyira szép, de ugyancsak a réten árválkodó katolikus templomért, a haranglábbal. Mindkettőben kéthetenként tartanak misét/istentiszteletet, mert hívő lakos is egyre kevesebb van; csak az idősebb és a középkorúak járnak szinte, a fiatalok már nem is nagyon laknak itt, és nem is annyira vallásosak, mint a régiek.
A falu főutcáján két fakereszt is látható, egyik egy ház udvarán, a másik a falu peszéri szélén.
A legjobb élmény Kunbábonyban a régi iskola szépen felújított, civil alapítvány tulajdonában lévő, oktatási és kulturális célok megvalósítására használt épülete, mely egy igazi kincs. A ház már-már kúriaszerű, szép sárga, zöld famunkákkal a tornácot illetően. Az ablakok, ajtók felújítva. Az udvaron kiülő, kemence, gyerekek, családok itteni előfordulásának nyomaival. Annyira jól éreztük itt magunkat, hogy majdnem nem is mentünk tovább. De menni kellett.

A falut a játszótér mellett hagytuk el, majd egy kanyart követően már homokúton haladtunk. A házak végében traktorok, pótkocsik, ekevasak, tárcsarok, stb. jelezték, hogy itt az egyetlen megélhetést a mezőgazdaság adja.
A helységtől távolodva, a tanyák sora a lakottból és jó állapotútól, fokozatosan váltott át a lakatlanná, majd a lakhatatlanná. Itt is pusztul ez a kultúra; a szántóföldek közepén egy-egy régi, "kivett" tanyaterület, a maga szerény egy holdjával, körbenőve gazzal, bozóttal, magára hagyva, mert már a bevezető utakat is beszántják és csak a földért kapható támogatás a lényeg. Lakni nem akarja őket senki.
Egy kanyar erre, egy kanyar arra, és ugyancsak tanyák szomszédságában, aztán megtaláltuk a homokbányát, ami itt is buckák szétbontott állapotban, mint a múltkor a Búhegyben, és azt sem lehet tudni, legális-e a föld kitermelése vagy nem az, mindenesetre a bányafalban jól látható, több tucat gyurgyalag-luk arra enged következtetni, hogy nem kéne folytatni a homokdombok elhordását - persze, a madárlakoktól néhány méterre, jól láthatóak voltak egy markoló kanalának friss nyomai...
A Duna-völgyi-csatorna előtt, az eddigi homokos szekérút kemény agyagra váltott. A kis folyás hídja fontos vonatkozási pont is, ha az ember tájékozódni akar ezen a részen, ugyanakkor lélektanilag is fontos volt, hogy elérjük, mert az aprónépek lendülete fogytán volt, ránk fért egy kis ebédszünet, pihenő, és azt itt terveztük. Lett is beőle egy fél órányi szusszanás, ami ránkfért.

A hídtól néhány száz méter volt a hármashatár kiemelkedése, és a majdnem tetején álló, viszonylag nagy méretű, majdnem két méteres és kb. 200 éves határkő, mely három kun település: Kunadacs, Kunpeszér és Kunbábony (ma Kunszentmiklós) közös találkozási pontját, vagyis gyakorlatilag a senki földjét jelöli. Ezek, a  településektől igen távol eső határjelek egyébként izgalmas történeti-kulturális emlékek, de a nagyközönség számára szinte teljesen ismeretlenek, sajnos - vagy éppen hálistennek, mert így legalább még megvannak. Pedig ha egyszerre tudnának is róla és vigyáznának is rájuk, az volna az igazi...
A kőtől a Kunadacs-Kunpeszér határvonal mellett húzódó szekérúton folytattuk és szép csendben előbb elértük a féltávot, majd onnan már egyre fogytak a kilométerek.
A határon egyújabb, persze szintén bolygatott halom volt látható, mert senki földje ide vagy oda, azért egy kis rombolásra mégsincsenek messze az ilyen helyek...
A viperás terüelt sarkán egy nagyobb gazdaság, tehenekkel, és egy régi információs tábla, mára teljesen lekopva, egy szónyi szöveg nélkül. A természetvédelmi tábla kirakva, ahogy kell. A tanyán vizet kellett szereznünk, mert a váratlan melegben jobban fogyott és mire ide értünk már alig lötyögött néhány kortynyi a palack alján. A tulajdonos nagyon készségesen megengedte, hogy friss, hideg kútvizet engedjünk, és kérdésünkre, a tanyával átellenesen emelkedő domb nevét is elárulta: Zombor-halom, a régi tanyatulajdonos kutyájáról kapta a nevét. Azt is elmesélte, hogy a vipera tényleg előfordul errefelé, de emberre veszélytelen, mert inkább elmenekül, ha van ideje. Gond akkor adódik, ha megijed, nincs egérútja és támadni kénytelen. De ilyesmiről nem hallott az utóbbi időben. Azt viszont szokta látni, hogy a gólyák nyáron a csőrükben gyakran tartanak belőlük, felröptükben, és egyszer egy birkáját is megmarhatta egy, mert az arcáról a bőr lejött, majd visszanőtt, ami szerinte csak a kígyómarás következtében történhetett.
A tanyától egy óra volt még a megváltást és felkfrissülést jelentő Kunpeszér, annak lakott területe, utcái, terei és főleg kocsmája, ahol már nagyon készültünk egy alapos folyadékpótlásra, üdítőzésre, kávézásra. Ez is lekövetkezett, amikor pontban 2 órakor, erős harangszóütól kísérve, végiggyalogoltunk a falun és szinte lerogytunka  kocsmánál. Örültünk, hogy kibírtuk, kicsit bántuk, hogy vége. A vége 11 km lett, ami nem a felnőtteknek volt sok, hanem a 4 kisgyereknek, akik a nap igazi hőseiként, becsülettel, különösebb nyavalygás nélkül küzdöttek egész nap.
Mindent egybevetve: egy nagyon érdekes túra volt a mai, egy számunkra sem annyira ismert területen, sok látnivalóval. Kunbábonyt részletekben már láttuk, így egyben pedig még értékesebbnek tűnt. A puszta az puszta, szántóföldjeivel és tanyáival - megunhatatlan. Kunpeszéren többször jártunk, de rég örültünk ennyire, amikor beértünk a kocsmájához...
Aki kedvet kapott a velünk túrázáshoz, jelezze.
Akit pedig egy-egy ilyen túrabeszámoló épp az ellenkezőjében erősít meg, az keresse fel kezelőorvosát vagy gyógyszerészét - és hívja el őket is túrázni...



 

Minden rokonom!

Sántaőz

 

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Boróka (Lajosmizse), Balog Csaba (Lajosmizse), Balog Jánosné (Kecskemét), Balog Szellő (Lajosmizse), Kelemen Csaba (Kecskemét), Kelemen Marcell (Kecskemét), Kelemen Olivér (Kecskemét), Kelemenné Barta Ágnes (Kecskemét) és Nagy Irén (Lajosmizse).

 

 

Kunbábony szélén Avar kagán-kopjafa Az arc Bábonyi református templom Hátsó nézet Toronycsúcs
Bepillantó Tanya a főutcán Kis ház, ricinusokkal A ricinus közelről Az egyik ház udvarán Katolikus templom
A régi iskola hátulról... ...és elölről A tulajdonos névjegye Eresz alatt Muskátli Kemence az udvaron
Fűperspektíva Elhagyjuk a belterületet Tanyák... ...mellett haladunk Vége van... Homokút
Színes nyárak Újabb tanya Melléképület Tanya Tornác Gyurgyalagos
Agyagos útra térünk Szender a kígyósziszen Lepke 1. Lepke 2. Megint a szender A virágok, rovar nélkül
Duna-völgyi-csatorna hídján A csatorna Ebédszünet Színek itt is Hármashatár-kő Újabb határhalom
Tavasz van Zombor-halom Áteresz Régi sorompó Üres fészek Kunpeszéri feszület
Községháza Világháborús emlékmű Felirata Apa búcsúja Tökölünk, nem tökölünk A nap hősei!

 


 

 

 

a

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz