|
(534.) ÜNNEPI TÚRA SZABADSZÁLLÁSON (10 ÉVES
A PETŐFI TÚRAKÖR)
Időpont: 2017. március 15. szerda
Útvonal: Szabadszállás
Táv: 2 km
Napra pontosan tíz éve, amikor az első nyílt túrát
szerveztem a Börzsönybe, egyből egy háromnapos
kéktúrázást, és az első nap végén a Csattogó-völgyi
szállásunkon majdnem négykézláb mentünk vacsorázni, mert
annyira elkészültünk a végtagjainkkal, izmainnakl, nem
gondoltam, hogy lesz ebből valami. Hogy egyáltalán még
el akarunk máskor is menni túrázni. Aztán ahogy lenni
szokott, aludtunk rá egyet, és már másnap folytattuk. És
ez tart, minden hétvégén, azóta is.
Senkit nem akarok számokkal untatni, de annyit
összegzésnek: 10 év alatt eddig 534 túránk volt, ami éves
átlgban még mindig több, mint ahány hét van, úgy, hogy
az elmúlt négy évben alig-alig túráztunk.
Több mint 1300 különböző ember tartott velünk, akik
együttesen több mint 100.000 km-t gyalogoltak. Túráink
összlétszáma 7000 körül van. Ez nem
lenne akkora dolog, ha régi természetjárókról,
sportemberekről lenne szó, de 99%-ban teljesen civil,
utcáról betévedt, fotelből felálló felnőttek és egyszerű
gyerkek hozták össze ezt a teljesítményt. Vagyis
amatőrök.
Sok helyen jártunk, megszámlálhatatlan érdekességet
látunk, több mint 50.000 túraképet készítettünk. És nem
is folytatom.
Mert nem az a lényeg, hogy mi volt, mit értünk el eddig,
hanem, hogy mit tudunk még tenni másokért, azért, hogy
az emberek megismerjék szülőföldjüket és minél többen
csatlakozzanak hozzánk. De nem a létszám és a
statisztika kedvéért; kizárólag azért, mert 5 embernek
vezetni egy túrát, felkészülni arra, ugyanannyi munka,
mint 30-nak. Akkor miért ne részesülhetnének többen az
élményből?
Tíz év alatt még nem volt lényegi támogatónk, se
hivatalos helyről, se magánúton, de nem mondunk le arról
az esélyről, hogy egyszer valaki rájön, milyen értékek és
lehetőségek vannak ebben a műfajban, amit mi itt a
szülőföldön gyakorlunk és gyakoroltatunk...
Akkor következzen a nap rövid krónikája:
Hoszú szervezés és egyeztetések után, végülis a
szélrózsa minden irányából értünk a nemzeti ünnep
reggelén Szabadszállásra, a legjelentősebb
Petőfi-emlékhelyre. Hagyományaink szerint, minden
március 15.-ét ilyen helyen és a Költő nyomait keresve
töltünk, koszorúzunk, nézelődünk, stb. Ma is ez volt.
Pócs Balázs, régi barátom, aki már a Túrakör túráin is
többször megjelent, áldozatkész segítő munkájával,
leszervezte nekünk a programot. Először is elintézte a
Kapocs Klub - Kulturkapocs
Egyesület vezetőségével, hogy klubjukban
tölthetjük a napot, főzhetünk ott. Aztán kaptunk tőlük
egy nagyon egyszerű, de annál szebb és színvonalasabb
Petőfi-műsort, amit az egyik épület tetejéről szavaltak
és énekeltek le nekünk, a földszintre. :)
Eljött velünk a sétára, amelyen a Költő emlékeit kerestük
fel, kinyittatta nekünk a múzeumot, megnézhettük annak
gazdag és szép anyagát, odahívta a helyi tévét, aminek
operatőre, Sanyi felvett néhány percet ottani
jelenlétünkről, és nem utolsó sorban megismerkedtünk
általa Fábián Krisztián, igen lelkes és felkészült
helytörténésszel, értéktár-bizottsági taggal. Ej! ha
máshol is lennének ilyen felkészült értéktár-bizottsági
tagok...
A múzeumban a régi használati és egyéb eszközökön kívül,
két, fokozottan érdekes tárgy is ki van állítva: egy 1941
körüli kiadású könyv a Költőről, amely már címében is
azt állítja, hogy
"Nemes Petőfi Sándor költőnk Szabadszálláson született
és Szibériában halt el - írta Sándor József"
- ez már akkor olyan felvilágosult tartalommal bírt,
amit a mai "hivatalos tudomány" még évtizedek múlva se
fog megközelíteni, ha ennyire homokba dugja a fejét...
És a másik, egy tabló azon adatokból, melyek a Költő
szabadszállási születésére utalnak.
A séta és múzeumlátogatás végén még a gyerekekkel
koszorúztunk is, méghozzá a Petrovics-Petőfi család
egykori házának, a Költő feltételezett szülőházának
helyén emelt emlékműnél, ugyanis az eredeti épületet
elvitte az 1838-as nagy dunai árvíz.
Végül a Kapocs Klub udvarán főzni kezdtünk. Az egész
Túrakör - mármint a jelenlévő tagok, mert többiek
is ezt tették volna, ha itt vannak, csak most
hiányoztak! -, szóval, mindannyian együtt nekiálltunk
hagymát,szalonnát, húst, zöldséget összevágni és Jani
vezetésével megfőztük ünnepi ebédünket, egy babgulyást
bográcsban. Kb. 30 litert főztünk 20 embernek. Nagyon
finom lett, az íze még másnap is a számban volt. Ami
maradt, szétosztottuk házigazdáink és társaink között.
Négy órakörül összepakolás után, érzékeny búcsút vettünk
egymástól, és mert fáradtak is
voltunk, másnap munka, ideje volt a hazatérésnek.
A nap kifejezetten jól telt, tele élményekkel, új
arcokkal, és egy kicsit belekóstoltunk egy másik
felső-kiskunsági település életébe is. A Költő emlékei,
mint máskor mindig, ezúttal is lenyűgöztek minket. A
Kapocs Irodalmi Sznípad műsorát nem felejtjük el, sem
kedvességüket, hogy ismeretlenül is úgy fogadtak minket,
mint régi barátokat. Bazsát is még sokáig üldözni fogja
hálánk a sok segítségért.
A Túrakör Csapata pedig ma is egy igazi családként
működött, mint egy méhkasban a méhek, szorgoskodott
mindenki, tette a vállalt dolgát, segített, figyelt a
kicsikre, vagy csak beszélgetett. Mindegyik fontos. A
hiányzók nagyon hiányoztak, ne csináljanak belőle
rendszert. :)
Ehhez a nagy családhoz csatlakozhat ezután is bárki, aki
emberként, tisztességes széndékkal, alázattal és
kíváncsisággal közelít felénk, elfogadja ezt a
közösséget olyannak, amilyen, és mi is el fogjuk fogadni
olyannak, amilyen. Szívesen látjuk az ilyen embereket.
És egy mondat a végére, ahogy Hobo mondta a Blues Band
jubileumán 1988-ban:
"Tíz, hosszú, szörnyű, gyönyörűséges év. Köszönjük
szépen!"
Minden rokonom!
Sántaőz
Ezen a napon együtt ünnepelt:
Bakró Emese (Tiszakécske),
Balog Boróka (Lajosmizse),
Balog Csaba
(Lajosmizse),
Balog Szellő (Lajosmizse), Barina Lilla (Kecskemét), Csóka Annamária (Kecskemét), Dorogi László (Kecskemét),
Felker Joe (Kecskemét),
Juhász
Rózsa (Kecskemét), Kárpáti János (Kecskemét), Nagy Irén (Lajosmizse),
Pócs Balázs (Szabadszállás), Pócs Blanka
(Szabadszállás), Pócsné Fodor Anita (Szabadszállás),
Rádi Bulcsú (Csopak), Rádi Józsefné Edit
(Hetényegyháza), Varga István (Lajosmizse), Varga
Istvánné Borika (Lajosmizse),
valamint a szabadszállási
Kapocs
Irodalmi Színpad tagjai: Bajusz Gábor
(Szabadszállás),
Bajusz Gáborné Tünde
(Szabadszállás),
Hajdú István
(Szabadszállás),
Sallai Szilvia
(Szabadszállás),
Strohbach Miklós
(Szabadszállás),
Kishalmi Istvánné
(Szabadszállás)
és Szegfű Ildikó
(Szabadszállás),
továbbá helytörténeti vezetőnk, Fábián Krisztián
(Szabadszállás).
|
