FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(534.) ÜNNEPI TÚRA SZABADSZÁLLÁSON (10 ÉVES A PETŐFI TÚRAKÖR)


Időpont: 2017. március 15. szerda
Útvonal: Szabadszállás
Táv: 2 km
 

Napra pontosan tíz éve, amikor az első nyílt túrát szerveztem a Börzsönybe, egyből egy háromnapos kéktúrázást, és az első nap végén a Csattogó-völgyi szállásunkon majdnem négykézláb mentünk vacsorázni, mert annyira elkészültünk a végtagjainkkal, izmainnakl, nem gondoltam, hogy lesz ebből valami. Hogy egyáltalán még el akarunk máskor is menni túrázni. Aztán ahogy lenni szokott, aludtunk rá egyet, és már másnap folytattuk. És ez tart, minden hétvégén, azóta is.
Senkit nem akarok számokkal untatni, de annyit összegzésnek: 10 év alatt eddig 534 túránk volt, ami éves átlgban még mindig több, mint ahány hét van, úgy, hogy az elmúlt négy évben alig-alig túráztunk.
Több mint 1300 különböző ember tartott velünk, akik együttesen több mint 100.000 km-t gyalogoltak. Túráink összlétszáma 7000 körül van. Ez nem lenne akkora dolog, ha régi természetjárókról, sportemberekről lenne szó, de 99%-ban teljesen civil, utcáról betévedt, fotelből felálló felnőttek és egyszerű gyerkek hozták össze ezt a teljesítményt. Vagyis amatőrök.
Sok helyen jártunk, megszámlálhatatlan érdekességet látunk, több mint 50.000 túraképet készítettünk. És nem is folytatom.
Mert nem az a lényeg, hogy mi volt, mit értünk el eddig, hanem, hogy mit tudunk még tenni másokért, azért, hogy az emberek megismerjék szülőföldjüket és minél többen csatlakozzanak hozzánk. De nem a létszám és a statisztika kedvéért; kizárólag azért, mert 5 embernek vezetni egy túrát, felkészülni arra, ugyanannyi munka,  mint 30-nak. Akkor miért ne részesülhetnének többen az élményből?
Tíz év alatt még nem volt lényegi támogatónk, se hivatalos helyről, se magánúton, de nem mondunk le arról az esélyről, hogy egyszer valaki rájön, milyen értékek és lehetőségek vannak ebben a műfajban, amit mi itt a szülőföldön gyakorlunk és gyakoroltatunk...

Akkor következzen a nap rövid krónikája:

Hoszú szervezés és egyeztetések után, végülis a szélrózsa minden irányából értünk a nemzeti ünnep reggelén Szabadszállásra, a legjelentősebb Petőfi-emlékhelyre. Hagyományaink szerint, minden március 15.-ét ilyen helyen és a Költő nyomait keresve töltünk, koszorúzunk, nézelődünk, stb. Ma is ez volt.
Pócs Balázs, régi barátom, aki már a Túrakör túráin is többször megjelent, áldozatkész segítő munkájával, leszervezte nekünk a programot. Először is elintézte a  Kapocs Klub - Kulturkapocs Egyesület vezetőségével, hogy klubjukban tölthetjük a napot, főzhetünk ott. Aztán kaptunk tőlük egy nagyon egyszerű, de annál szebb és színvonalasabb Petőfi-műsort, amit az egyik épület tetejéről szavaltak és énekeltek le nekünk, a földszintre. :)
Eljött velünk a sétára, amelyen a Költő emlékeit kerestük fel, kinyittatta nekünk a múzeumot, megnézhettük annak gazdag és szép anyagát, odahívta a helyi tévét, aminek operatőre, Sanyi felvett néhány percet ottani jelenlétünkről, és nem utolsó sorban megismerkedtünk általa Fábián Krisztián, igen lelkes és felkészült helytörténésszel, értéktár-bizottsági taggal. Ej! ha máshol is lennének ilyen felkészült értéktár-bizottsági tagok...
A múzeumban a régi használati és egyéb eszközökön kívül, két, fokozottan érdekes tárgy is ki van állítva: egy 1941 körüli kiadású könyv a Költőről, amely már címében is azt állítja, hogy
"Nemes Petőfi Sándor költőnk Szabadszálláson született és Szibériában halt el - írta Sándor József" - ez már akkor olyan felvilágosult tartalommal bírt, amit a mai "hivatalos tudomány" még évtizedek múlva se fog megközelíteni, ha ennyire homokba dugja a fejét... És a másik, egy tabló azon adatokból, melyek a Költő szabadszállási születésére utalnak.
A séta és múzeumlátogatás végén még a gyerekekkel koszorúztunk is, méghozzá a Petrovics-Petőfi család egykori házának, a Költő feltételezett szülőházának helyén emelt emlékműnél, ugyanis az eredeti épületet elvitte az 1838-as nagy dunai árvíz.
Végül a Kapocs Klub udvarán főzni kezdtünk. Az egész Túrakör - mármint a jelenlévő tagok, mert  többiek is ezt tették volna, ha itt vannak, csak most hiányoztak! -, szóval, mindannyian együtt nekiálltunk hagymát,szalonnát, húst, zöldséget összevágni és Jani vezetésével megfőztük ünnepi ebédünket, egy babgulyást bográcsban. Kb. 30 litert főztünk 20 embernek. Nagyon finom lett, az íze még másnap is a számban volt. Ami maradt, szétosztottuk házigazdáink és társaink között.
Négy órakörül összepakolás után, érzékeny búcsút vettünk egymástól, és mert fáradtak is voltunk, másnap munka, ideje volt a hazatérésnek.
A nap kifejezetten jól telt, tele élményekkel, új arcokkal, és egy kicsit belekóstoltunk egy másik felső-kiskunsági település életébe is. A Költő emlékei, mint máskor mindig, ezúttal is lenyűgöztek minket. A Kapocs Irodalmi Sznípad műsorát nem felejtjük el, sem kedvességüket, hogy ismeretlenül is úgy fogadtak minket, mint régi barátokat. Bazsát is még sokáig üldözni fogja hálánk a sok segítségért.
A Túrakör Csapata pedig ma is egy igazi családként működött, mint egy méhkasban a méhek, szorgoskodott mindenki, tette a vállalt dolgát, segített, figyelt a kicsikre, vagy csak beszélgetett. Mindegyik fontos. A hiányzók nagyon hiányoztak, ne csináljanak belőle rendszert. :)
Ehhez a nagy családhoz csatlakozhat ezután is bárki, aki emberként, tisztességes széndékkal, alázattal és kíváncsisággal közelít felénk, elfogadja ezt a közösséget olyannak, amilyen, és mi is el fogjuk fogadni olyannak, amilyen. Szívesen látjuk az ilyen embereket.
És egy mondat a végére, ahogy Hobo mondta a Blues Band jubileumán 1988-ban:
"Tíz, hosszú, szörnyű, gyönyörűséges év. Köszönjük szépen!"
 

 

Minden rokonom!

 

Sántaőz

 

Ezen a napon együtt ünnepelt: Bakró Emese (Tiszakécske), Balog Boróka (Lajosmizse), Balog Csaba (Lajosmizse), Balog Szellő (Lajosmizse), Barina Lilla (Kecskemét), Csóka Annamária (Kecskemét), Dorogi László (Kecskemét), Felker Joe (Kecskemét), Juhász Rózsa (Kecskemét), Kárpáti János (Kecskemét), Nagy Irén (Lajosmizse), Pócs Balázs (Szabadszállás), Pócs Blanka (Szabadszállás), Pócsné Fodor Anita (Szabadszállás), Rádi Bulcsú (Csopak), Rádi Józsefné Edit (Hetényegyháza), Varga István (Lajosmizse), Varga Istvánné Borika (Lajosmizse), valamint a szabadszállási Kapocs Irodalmi Színpad tagjai: Bajusz Gábor (Szabadszállás), Bajusz Gáborné Tünde (Szabadszállás), Hajdú István (Szabadszállás), Sallai Szilvia (Szabadszállás), Strohbach Miklós (Szabadszállás), Kishalmi Istvánné (Szabadszállás) és Szegfű Ildikó (Szabadszállás), továbbá helytörténeti vezetőnk, Fábián Krisztián (Szabadszállás).

 

 

Ünnepi koszorúnk A katolikus templom A városháza Emléktábla A múzeum előtt Elindul a tárlatvezetés
A múzeum Nézelődünk 1941! Petőfi és Szabadszállás Egy régi tárgy 1. Egy régi tárgy 2.
Indulunk tovább Petőfi Sándor Általános Iskola Még eg emléktábla A szülői ház emlékműve Koszorúzás előtt... ...a Himnuszt énekeljük
A jövő reménységei  koszorúznak Az egykori konzervgyár... A Kapocs Klub külső fala Belül ez várja... ...a betérőket Ünnepi műsor a tetőn
Tízórai Főzzük az ebédet Babgulyás lett Joe tányérja Éhesek voltunk már... Generációs ugrabugra

 

 

A szabadszállási Kapocs Irodalmi Színpad fellépő tagjai:

Bajusz Gábor, Strohbach Miklós, Pócs Balázs, Bajusz Gáborné Tünde, Hajdú István és Sallai Szilvia.

 

 

 

a

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz