(548.) TÚRA A RÁCALMÁSI NAGYSZIGETEN


Időpont: 2017. június 18. vasárnap
Táv: 12 km


Majdnem négy éve jártunk eklõször és eddig utoljára Rácalmáson, a Nagyszigeten. Azóta sok túrázó megfordult sorainkban, sokaknak meséltem a varázslatos félvízi-félõserdei világról. Azonban, mivel a hely egy Duna-sziget, meglátogatása csak egy szûk vízállási sávban lehetséges. Mivel ez az elmúlt 2 évben sose jött össze a megfelelõ hétvégekre, így egészen 2017-ig húzódott az újabb rácalmási túra. És idén is csak azért valósulhatott meg, mert a nagy szárazság miatt extrém alacsony a Duna vízállása (kb. + 50 cm Dunaújvárosnál). Ez pedig már csupán 1 méterrel marad el a valaha mért legalacsonyabb vízmagasságtól. Illetve -alacsonyságtól.
A Nagyszigeten egy kb. 9 km-es körtúraút van felfestve, kényelmes, gödörmentes szekérúton, akár még babakocsival vagy biciklivel is körbejárható. Így az ember a csodás ártéri erdõben gyalogolhat, hallgathatja a madarakat, de errõl az útról semmi rálátás vagy megközelítési lehetõség nincs a lényegre: a Nagy-Dunára és a mellékágakra.
Azonban, ha az ember áttanulmányozza a hely térképeit, mûholdfelvételeket, egyebeket, és elég jól tájékozódik ezek alapján terepen is, akkor megcsíphet egy-két szép kitérõt a vízhez, ahol olyan mintha egy teljesen más világba csöppent volna. Közben meg tényleg.
A vízpartokon teljesen más növényzet van, mint az erdõben, ahol meg más az élõvilág, mint a Kiskunságban, tehát már szinte egzotikusnak is lehetne mondani a helyet. Mondjuk annak. Ártéri ligeterdõk, ritka, csak ilyen helyeken növõ kákák, sások, fák, és néhány virág. Aztán a kövezések, zátonyok, amelyeken több száz métert is be lehet menni a Nagy-Dunába, száraz lábbal persze - és mint említettem, csak ilyen alacsony vízállásnál. A kis öblökben halak milliói, védett madarak, és néhány fanatikus, de igazán természetszeretõ horgász.
Turisták is járnak a szigeten, de csak az északi, kiépítettebb, sétautas részein, a keleti parton, hogy így fejezzem ki magam, nem nagyon. Pedig az igazi szépségek arra vannak.
A Túrakör csapata ma 13 fõvel egy szép és tartalmas délelõttöt töltött a rengetegben, és sok pihenõvel, kitérõkkel, sokat beszélgetve, nevetve, könnyedén teljesítette a szigeti körtúrát. Ezt bárki más is megteheti, aki elszánja magát. Csak akarni kell, hogy a lábakba inger érkezzen, és a lábak mozdulni kezdenek, a szem-lélek-test pedig elõbb gépiesen engedelmeskedik, majd egy idõ után már szinte kívánja a túrázást.
Nem értem azokat az embereket, akiknek minden fizikai és anyagi lehetõségük megvan ahhoz, hogy egy más, JOBB! minõségû életet éljenek a természetjárás rendszeres gyakorlásával, és mégsem mozdulnak egy métert sem - ugyanakkor pedig sokan jönnének olyanok, akik meg már idõsek, itt fáj nekik, ott fáj nekik, esetleg lábra se tudnak állni, és a szívük szakad meg, egy-egy túrán való részvétel lehetõségéért.
Igazságtalan az élet. És mi tesszük azzá...
 

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba (Lajosmizse), Dorogi László (Kecskemét), Drabant János (Ladánybene), Farkasné Erika (Kerekegyháza), Fazekas Anita (Ladánybene), Felker Jee (Kecskemét), Juhász Rózsa (Kecskemét), Lõrik Lászlóné Irénke (Hetényegyháza), Lövei Csaba (Kecskemét), Löveiné Vadászi Anita (Kecskemét), Nagy Irén (Lajosmizse), Nagyné Teri (Ladánybene), Tövisháti Ágnes (Felsõlajos).