FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(545.) TÚRA AZ ILONA-VÖLGYBEN ÉS A MÁTRA-GERINCEN


Időpont: 2017. május 20. szombat
Útvonal: Ilona-völgy - Ilona-vízesés - Tarjánka-erdészház - Nagy-Szár-hegy - Oroszlánvár - Várbükk -  Csiklósd-kút - Ilona-völgy
Táv: 13 km
 

Egy harminc évvel ezelőtti nyári tábor emlékére, amikor általános iskolásként itt töltöttünk a völgyben 2 hetet, szerveződött a mai túra. Akkor ugyan egész a Kékesig mentünk, ma pedig "csak" a gerinc másik felén túráztunk, a völgy és a vízesés jelképesen mégis egyezést mutat az akkori útvonallal. A társaság nagy része még sose járt itt, így várakozással tekintettünk a mai túra elé. Mi ketten, Csabival, azt fürkésztük, rémlik-e majd valami a három évtizeddel ezelőtti túrából - de nem rémlett semmi...
Hajnalban indultunk Lajosmizséről, majd egy kis reggeli kávézást beiktatva, nyolc óra előtt kicsivel gurultunk be Parád főutcájára, majd kanyarodtunk is mindjárt ki az Ilona-völgybe. A faluból egy több kilométeres, szép öreg gesztenyesorral díszített vékony aszfaltcsík vezet végig a völgyön, szinte a vízesés szájáig. Amikor reggel odaértünk, senki sem volt még rajtunk kívül. Csendben leparkoltunk, stb..
Nem vagyunk hívei az erdőben autózásnak, nem is vagyunk lusták gyalogolni, ha arról van szó, de Parádról oda-vissza mégsem akartuk lábon megtenni az utat, mert semmi értelmét nem láttuk még a túratávra plusz 6-7 km aszfalton gyaloglást ráverni. Mindegy, néha ilyen is van...
A parkolóban, a csevicekút utántól már a szokott módon folytattuk, illetve tulajdonképpen kezdtük meg a túrát.
A patakban jócskán folydogált a víz, az előző időszak csapadékos időjárásának köszönhetően, ami azért volt különösen fontos, mert így a vízesés sem lesz száraz, vagy alig-észrevehető. Nem is volt. Hamar odaértünk a sziklakatlanba, amely dísze a kb. 6-7 m magasból lezúduló vízsugár. Nem vagyunk egy magashegység-nagyhatalom, így minden kis vízesésnek örülnünk kell. Ezt a helyet is így kell tekinteni, értékelni. Kicsit kicsi, vékonyka, de a mienk...
A sziklákat hamar birtokba vettük, ki csak pihent, más a reggelijét ette meg rajtuk üldögélve. Az izgágábbak - neveket nem mondanék -, néhány perc egyhelyben totyorgás után, rögtön a sziklákra kezdtek mászni, különös tekintettel a vízesés feletti részre. A felnőttek ilyenkor előveszik gyermeki énjüket. Maradjunk is egy kicsit gyerekek, leglaább ilyenkor, eleget kell komoly felnőttként viselkednünk a hétköznapokban...
Továb haladva a
ZÖLD KÖR jelzésen, felülről kerültük meg a vízessét, majd lassan emelkedve a völgyfőig, szépen kioldaloztunk az Ilona-völgyből, és egy közepes nehézségű útvonalon, fél tizenegykor felértünk a  Markazi-kapu nevű nyeregbe. Itt szusszantunk egyet, majd egy kényelmes szintúton a Hármashatári erdészházig mentünk. Itt teveztem a 11 órás ebédszünetet. Éppen ekkorra értünk oda. A hely nyagyon szép, kis kitérő csak a jelzett turistaútról, de megéri. Valamikor kéktúra pecsételő hely volt, ma már csak egy egyszerű erdészház. Előző nap vághatták le az udvaron a füvet. A házikó mesebeli, az előtte álló évszázados fenyők átkarolhatatlanok (294 cm-es kerületűnek mérték Rózsáék), és láthatatlan tetejűek.
A hely másképpp a Felső-Tarjánka nevet viseli, ugyanis itt ér véget, vagy ha úgy tetszik, kezdődik a Tarjánka-völgy és -szurdok, amely az ország egyik legszebb szurdokvölgye, de az egyetlen olyan, ami nem látogatható. Az utóbbi években rászálltak az ott túrázókra, korábban mi is többször meglátogattuk, és a túrák egyik fontos állomása volt az erdészház a kis réttel. Reméljük, egyszer a szurdok is közkinccsé válhat, egy tucatnyi szép másik hazai szurdokvölgyhöz hasonlóan...
Az erdészháztól még várt ránk egy húzósabb, de utólag egyáltalán nem vészes emelkedő a Nagy-Szár-hegyre. Az egész Mátra-gerinc nagyon szép, ugyanakkor nagyon nehéz terep is, mert a sok kis vulkáni kúp erős emelkedőkkel, majd ereszkedőkkel jár. Amikor nagy nehezen felér az ember az egyikre, és learaszol róla, máris ott áll egy következő. Viszont olyan szép ezek környezete, növényzete és némelyikről a kilátás, hogy ez a fáradság meg se kottyan - utólag. Így volt ez ma is a Nagy-Szár-hegyen és később az Oroszlánváron. Mindkettőn alaposabb pihenőt engedélyeztünk magunknak, és csak bámultunk, néztük a végtelent, makróztuk a virágokat, szagolgattuk a hatalmas csokor kakukkfüveket és szurokfüveket, mentákat. Egy természetjáró orgia részesei voltunk, tulajdonképpen. És mellé, ha ez még nem lenne elég,  a mindent uraló zöld, a mezők, rétek, erdők, fák színében. Bár nem könnyű terep, aki teheti, egyszer legalább menjen végig egy szakaszán, nem fogja megbánni.
Az Oroszlánvárról meredek ösvény ereszkedik a másik fontos mátrai nyeregbe, a Domoszlói-kapuhoz. Innen nem túl szép, viszont kifejezetten ronda út folytatódik egy igen magas feszültségű villanyvezeték gazos-sarjas nyiladékában a Várbükk felé. Leérve az ottani aszfaltra, már csak laza egy órás séta maradt a vízesés feletti részig, ahol reggel parkoltunk. Utunkba esett még a kicsit érdekes nevű Csiklósd-kút, de a vize mindentől függetlenül nagyon finom és frissítő volt. Ezen kívül majdnem életmentő is, mert éppen elfogytak tartalékaink, vagy annyira felmelegedtek, hogy ihatatlanok voltak.
A völgyből, egy jászberényi fagyizást beiktatva, de szinte egy szuszra vezettünk haza. Hét előtt néhány perccel érkeztünk vissza Lajosmizsére, majd gyors búcsú, mert az arcokon nagyon látszott a mai 14 órás programunk, a sok mászás és a kevés alvás. Ugyanakkor az is látszott, hogy élmény volt a társaságnak a mai nap, a mai túraszakasz. A széphez mindig gyötrelem is tartozik, a kínlódáshoz pedig sok szépség. Így kerek a világ...

 

Minden rokonom!

 

Sántaőz

 

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba (Lajosmizse), Berenténé Gönczi Ilona (Ladánybene), Dorogi László (Kecskemt), Felker Joe (Kecskemét), Golovics Éva (Kecskemét), Juhász Rózsa (Kecskemét), Kárpáti János (Hetényegyháza), Lőrik Lászlóné Irénke (Hetényegyháza), Lövei Csaba (Kecskemét), Löveiné Vadászi Anita (Kecskemét), Nagy Réka (Ladánybene), Nagyné Teri (Ladánybene), Rádi Józsefné Edit (Hetényegyháza), Tövisháti Ágnes (Felsőlajos) és Varga Istvánné Borika (Lajosmizse).

 

 

Megérkezünk a völgybe Reggeli kontraszt Csabi és Anita Kézzel fogható közelség Reggeli a vízesés alatt A vízesés fentről
Átkelés a patakon Változatok bükkerdőre 1. Változatok bükkerdőre 2. A vihar pusztítása Alternatív turistajelzés Kakukkfű
Méhfű Hármashatári-nyereg Kéktúra pecsét Ez nem vicc! Hármashatári erdészház Erre inni kell!
Bámészkodunk Nagy-Szár-hegy oldalában Ma a kéktúrán is mentünk Felérünk a csúcsra Lazulunk, fotózunk Távolban a Kékes
Női napozó Csoportkép Cserepes-tető oldalában Az álló fa kiköbölése Oroszlánvár csúcsán Kilkátás nyugat felé
A vár maradéka Várbükki aszfalt Csiklósd-kútnál Zsurlók Katicabogárka Gömb

 

 

 

 

 

a

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz