FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(547.) TÚRA ORGOVÁNYRÓL ÁGASEGYHÁZÁRA


Időpont: 2017. június 11. vasárnap
Útvonal: Orgovány - Csíra-szék - Buckák - Ágasegyházi-rétek - Ágasegyháza
Táv: 17 km
 

Két hét kihagyás után, végre megint túrázhattunk. Hurrá. A vasárnapi időpont mostanában gyakrabban előfordul a praxisunkban, mint a szokásos, és bár nem ideális, de örülni kell annak is, hogy egyáltalán mai világban még ráérünk ilyesmivel foglalatoskodni, és ennyi embert egyáltalán meg lehet mozdítani. Aki foglalkozott már ilyesmivel, embereknek progarmmokat szervezni, tudja, mekkora eredmény ez a mai világban. A túra előtt három nappal még 23-an voltunk kilátásban, a végére aztán, a túra reggelére csak 13-an maradtunk. De önmagában ez sem rossz eredmény.
Csak hatkor volt az indulás, pedig a napi melegre való tekintettel, lehetett volna akár egy órával korábban is. Fél hétig mindenkit összeszedtünk Kecskeméten is, akit kellett, és folytattuk Ágasegyházára, ahol egészen a kocsmáig jutotunk. Itt a szokásos kávé, bambi, aztán Orgovány. Innen indult a túra gyalogos része, és ide kellett délután visszajutni Ágasról a kocsikért. Ezt csak úgy lehetett mgoldani, hogy menetközben egy kocsit Izsákon hagytunk, majd pedig a túra végén átbuszoztunk Ágasegyházáról ide, és innen az ott hagyott egy kocsival, visszementünk a sofőrökkel a maradék autókért Orgoványra, onnan aztán a többiekért Ágasra, onnan pedig haza. Kicsit bonyolultnak hangzik, de az is; olyan katasztrofális ma az országban a buszos tömegközlekedés, főleg kis falvakba és vasárnap, hogy nem lehetett egyszerűbben megoldani a helyzetet. Sebaj, a lényeg nem ez, hanem a túra!
A túra pedig fél nyolckor indult Orgovány széléről, a településtáblától, ahol nemrég még egy kis bolt működött, ma már ez sem volt meg. Mint ahogy tapasztaljuk országjárásaink során, egyre több ilyen, sőt: kocsma! is megszűnik. Mivé leszünk, ha már bolt és kocsma se lesz a falvakban?...
Sokszor indultunk már innen neki a réteknek, most is így terveztük. A gabona- és szőlőtáblákat, néhány tanyát mellőzve, lassan ritkultak a civilizációra utaló nyomok, míg végül egy bő háromnegyed óra elteltével, máris a csatorna mellett és szinte teljes csendben találtuk magunkat, távol a város zajától, de nem mentesen saját zajunktól. Jókedvünk volt, mit tagadjuk, ment a térécselés, sztorizás, szokás szerint. Fényképeztünk, nézelődtünk is persze, volt mit: a rétek tele virágokkal, s bár nagyon nagy volt a szárazság és ennek nyomai is szomorúan hatottak ránk, azért a természet nem adja meg magát olyan könnyen egy kis aszálynak.
A nemzeti parkos részen, nem elég, hogy szőlőtáblák vannak, újabban már szép területeket foglal magának a "civilizáció" újdonsült bodzaültetvények formájában is, hála a támogatási rendszer mézesmadzagjának. A mezőgazdaság modern alapszabálya, azzal kell foglakozni, amiért jól fizetnek. Még ha egy nemzeti park kellős közepén is...
A Kolon-tói csatornán átkelve, melyet erősen és a szokottnál jobban hagytak benádasodni, már tényleg a teljes béke vett minket körül. Közeledtünk a messziről is jól látható és csalogató fűzfasorhoz, mely a maga nemében ritkaság, főleg a homokban. Itt is csak azért van, mert a (egykori) Csíra-szék vize táplálja/táplálta őket, és az ember hagyta őket megnőni, sőt: élni! Így lassan megöregedtek, szinte erdősort alkotnak, némelyiket két ember se érné át, akkorák. Megöregedtek, dacolnak az idővel, és afölött talán lenne is hatalmuk, de a szárazság fölött nincs...
A fűzfák alatti turistapihenő ilyen gazos és elhagyatott még sosem volt, mióta erre járkálunk, alig láttuk meg a padokat, asztalokat, akkora volt a dzsungel körülöttük. Jó lenne kicsit felújítani őket, a füvet pedig legalább egyszer valaki lekaszálhatná. És az itt szokásos, máskor szokszor látott konda se volt sehol, pedig elég nagy műsort rendeztek már korábbi alkalmakkor a kocák és a malacok, versenyt futva a Csíra-szék szomjoltó vizéért. Ami most nem is nagyon állna a rendelekzésükre, ugye...
A regeliszünet után folytattuk utunkat. Bő órája indultunk, még sok volt előttünk. Szerencsére, az egyre melegedő és égettőbben tűző Nap elől foltokban, erdősávok és alattuk hűsítő szellőmozgások adtak enyhet, az egész nap során. Így elviselhetőbb volt a meleg, főleg azonban a perzselő napsugarak özöne.
A tájban mindehol szép virágok nyíltak, de az illatos, viszont könyörtelenül szaporodó és más fajokat megölő vaddohány mégsem hiányzott annyira. Pedig egyre több van belőle is. Mint ahogy szaporodnak a más, teljességgel tájidegen fajok is: olajfűz, aranyvessző, és nem nagyon lehet velük mit kezdeni...
Rövid andalgás után, elértük a kicsit keményebb szakaszt ígérő buckákat. Nem is okozott ez a rész sem csalódást, mert a homok minden szépségét és nehézségét hamar érezni kezdtük; süllyedtünk benne, alig jutottunk egyik lépésről a másikra, árnyék semmi, a bőrünkön szinte sercegett a szőr a napsugaraktól, de mindenhol halmok, nyárak, és rengeteg szép boróka. Az egyik legszebb tájképi forma az országban. És szerencsére, szinte minden környékbeli településen van is belőle...
A borókásban találtunk néhány régi kiskunsági határkövet, amik évszázadok óta állnak büszkén, őrizve-jelezve a határt az arra tévedőknek, Orgovány és Izsák, illetve Ágasegyháza között. De az igazság az, hogy nem nagyon téved erre senki. Épp ezért állnak még ma is ezek a régi, faragott oszlopok.
A homokból aztán lassacskán, egyre gyakrabban keresve a tenyérni árnyékfoltokat, kijutottunk megint a rétekre, és a messziről hívogató madárfigyelő torony csábításának engedve, arrafelé vettük  a kanyart. Itt is terveztem egy pihenőt, olyan ebédszünetfélét, de itt már annyira meleg volt, árnyék meg semmi, hogy csak ültünk a tűző napon és alig-alig szökkent ki szó fogunk kerítésén.
Pedig volt még hátra szűk két óra gyaloglás Ágasegyházáig. Így utolsó erőinket összeszedve, nekivágtunk a maradék táv leküzdésének (csak előtte még csináltunk egy csoportképet a toronyból).
A táj ezután se volt csúnya, jóllehet egyre több jelét kezdtük látni az emberi tevékenységeknek, szerencsére azonban nem szemétkupacok, hanem gabonatáblák, tanyák, kerítések, újabb tanyák, keresztek, karámok, gyümölcsfák formájában. Utóbbiaknak külnösen örültünk, mert szép kis almák piroslottak már helyenként az almabokrokon, a legtöbbjük persze  fanyar volt, de szomjoltásra éppen megfelelő.
A falu szélén pedig már csak egy végeláthatatlan egyenes, és a Kossuth utca 100 fölötti házszámaitól visszaszámolva, egyre közeledtünk Ágasegyháza központjába, ahol semmi mást nem vártunk jobban, mint egy hűsítő kocsmázást, szusszanást, laza beszélgetést a helyi erőkkel. Ez fél kettőkor meg is lett. A sofőrök közben elbuszoztak Izsákra, onnan Orgoványra kocsikkal, és visszejöttünk a többiekeért, majd elbúcsúztunk egymástól és mindenki ment a maga irányába.
Hosszú, nem könnyű, sőt: fárasztó nap volt, nem a 17 km-es táv, sokkal inkább a homok és a meleg miatt. De bármennyire elgyötörtek is voltunk a végén - a szemek olyan fáradtak voltak, hogy majdnem kiestek a szemgödrökből -, szóval bármennyire is elkészültünk az erőnkkel, nem volt olyan közöttünk, aki megbánta volna, hogy eljött. Bánják azok, akik nem jöttek el...
Egy hét múlva új kalandokkal folytatjuk az országjárást.

 

Minden rokonom!

 

Sántaőz

 

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba (Lajosmizse), Berenténé Gönczi Ilona (Ladánybene), Csóka Annamária (Kecskemét), Dorogi László (Kecskemét), Drabant János (Ladánybene), Juhász Rózsa (Kecskemét), Lövei Csaba (Kecskemét), Löveiné Vadászi Anita (Kecskemét), Nagyné Teri (Ladánybene), Sárai Szabó Csenge (Hetényegyháza), Sárai Szabó Mózes (Hetényegyháza), Tövisháti Ágnes (Felsőlajos) és Varga Istvánné Borika (Lajosmizse).

 

 

Orgoványon Vaddohány 1. Vaddohány 2. Len Hólyagos habszekfű Pipacs
Bükköny termése Csíra-szék fűzfái Reggeliszünet "Mit hoztunk ma?" Jó étvágyat! Laci vizez
Máriatövis Zsálya Buckáknál Részlet a tájból Homoki vértő Erdősebb rész
Kiskunsági határkő Első csoportképünk Elhagyott tanya kapuja Bakszakáll Az Orgoványi-rétek Második csoportképünk
Búzavirág Gabonakör bejárata Tájkép tanyával Vetési konkoly Lepkék akcióban 1. Lepkék akcióban 2.
Terjőkekígyószisz... ... és a kígyó nyelvei Kereszt 1935-ből Érik az alma Régi tanyaól Ágasegyházára érünk

 

 

 

 

 

a

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz