FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(526.) ÉVNYITÓ TÚRA A MIZSÉBEN


Időpont: 2017. január 14. szombat
Útvonal: Pusztatemplom - Mizsei Óriás - Jézus-fa - Kónya-dűlő - Pusztatemplom
Táv: 6 km


Az idei tél nem olyan, mint az elmúlt években volt telek, így kissé körülményesebb túrát szervezni, mert vagy az időjárás nehezíti a dolgot, vagy az utazási lehetőségek, vagy betegségek, megfázások. Amikor mind a három orvosolható, végre összeáll egy jó túra lehetősége, amelyre minden héten, sőt talán még gyakrabban is vágyunk, mégis előfoirdul, hogy csak két hetente jön össze.
A mai mizsei túra is a héten kiírt eredeti változathoz képest a harmadik volt, és a helyszín csak szombat reggel 6 órakor dőlt el. Még szerencse, hogy a Túratásrsaknak mindegy, hol találkozunk, hol rójuk a kilométereket, csak együtt tölthessünk egy fél vagy egész napot. Végül ma is így volt.
Az egy nap-egy éjjel tartó hóesés 25-30 cm-es ragyogó fehér paplannal vonta be a tájat, és olyan érintetlen volt aPusztatemplomhoz való megérkezésünkkor, mint egy nászéjszakár megvetett patyolat ágynemű. Szinte sajnáltuk összetaposni a dombot, annyira megható ennyire szépet látni. Aztán persze alalposan összejárkáltuk, autókkal, lábnyomokkal. Jókedvűen köszöntöttük egymást, LAci forralt borral kínálta a kissé hideg szélben totyogó túrázni vágyókat. Még jó, hogy van, aki gondoskodik rólunk ilyen zord körülmények között is!
A 15 fő plusz egykutya felsorakozása után, lassanelindultunk mai rövid túránkra, melynek nagyon egyszerű terve az volt, hogy kigyaloglunk a Mizsei Óriáshoz és a Jézus-fához, majkd egy másik úton visszajövünk. Nagy örömünkre velünk tartott Ferenczy Józsi református lelkész és családja is, akik régóta készültek túrázni a társaságunkban, de eddig nem jött össze.  Most végre igen!
A fő téma és örömforrás ma az évek óta nem tapasztalt hómennyiség és a szikrázó napsütés volt. A gyerekek szánkón ülvetk, majd leszálltak és szaladgáltak, estek-keltek, aztán megint szánkón húzatták magukat. A felnőttek pedig húzták őket, állva a sarat. Nem győztünk gyönyörködni a természet igazi telet mutató arcaiban, annyi apró csoda volt ebben a néhány kilométerben, amit elmondani sem lehetne. Néhány kép talán érzékeltet valamit ebből, de korántsem adja vissza sem élményben, sem sokszínűségben, amit láttunk.
A Mizsei Óriás alatti pihenőnél ettünk, ittunk, beszélgettünk, örültünk az élet ilyen szépségeinek, majd utunkat a másik dűlőútra fordítva, elindultunk vissza, reggeli kiindulási pontunkhoz. De előb még útba ejtettük a közeli Jézus-fát is, mely egy elhalóban lévő öreg tölgy, és az ágai alatt, a tövében állva egyetlen ponton jól mutatja magát a természet szeszélye (?) által megalkotott töviskoronás, megfeszítet Jézus alak. Nagyon sok embernek megmutattuk már ezt a csodát, de nem mindenki "látta a fában a Jézust". Most sem, de aki igen, az szinte elhűlt a rácsodálkozástól. Érdemes lenne mindenkinek egyszer tenni egy próbát ez ügyben - és nemcsak kint a fánál...
A visszaút kicsit gyorsabban telt, mint az oda, a Nap már olyen melegen sütött, hogy tél dacára, szinte melegünk lett tőle. Az arcunkra a napfény a hótükrön megsokszorozva és felerősítve sütött, éás úgy lepirultunk mint nyáron szoktunk. D-vitamin problémánk se lesz egy darabig...
A templomromhoz kissé elgyötörten értünk vissza, dél elmúltával, és egy bő három órás, 6 km-es séta lketudásának jóleső érzésével, a világegyetem minden erejének és energiájának hálát adva, egymástól jó szívvel és barátsággal köszöntünk el. Megköszöntük mindenkinek a részvételt, a segítséget. Ha olyan évünk lesz, amilyen ez a nap volt, mint évnyitó túra napja, akkor nem lesz okunk a panaszra.
A ma jelenlévőket és minden más új arcot, érdeklődőt is szívesen látunk Csapatunkba! Hétvége is sok lesz még ebben az évben és túracélpontunk sincs kevés 2017-re.
És azoknak, akik magányosan járják a világot, bolyonganak benne valódi vagy képzeletbeli erdőkön-mezőkön, üzenjük: nemcsak hogy "egyedül nem megy", de igazából egy jó Csapat nélkül nem is érdemes...
 
 

Minden rokonom!

Sántaőz
 

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba (Lajosmizse), Balog Szellő (Lajosmizse), Besenyi Ersébet (Feksőlajos), Dorogi László (Kecskemét), Ferenczy Ákos (Lajosmizse), Ferenczy József (Lajosmizse), Ferenczy Réka (Lajosmizse), Ferenczy Virág (Lajosmizse), Ferenczyné Bíró Katalin (Lajosmizse), Gulyás György (Fülöpháza), Juhász Rózsa (Kecskemét), Kárpáti János (Kecskemét), Lőrikné Irénke (Hetényegyháza), Rádi Józsefné Edit (Hetényegyháza), Saci a vizsla (Lajosmizse)  és Sárai-Szabó Csenge (Hetényegyháza).

 

 

Pusztatemplom hólepelben Laci forralt bort oszt Indulás előtt A templomdomb Bartal-kereszt Vackor-fa
Nyakban Tanya a hóban Csipkebogyó Útrészlet Tanyabejáró Csoportkép
Sáfrány-föld Mizsei Óriás A fa alatti pihenő Erzsike Nyammogás Galagonyák
Jézus-fa névadója Jani a hóban Hóbokor "Kik ezek a marhák?..." Visszaértünk Almási-kereszt
 

 

 

 

 

 

a

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz