FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(531.) KEREKEGYHÁZA - FÜLÖPHÁZA HELYISMERETI TÚRA


Időpont: 2017. február 18. szombat
Útvonal: Kerekegyháza - Temető - Móczártelep - Juhász-kereszt - Langó-kereszt - Határdűlő - Kerekegyháza emlékkereszt - Fülöpháza
Táv: 20 km
 

A hét elején jelzett egésznapos verőfény, természetesen ma sem jött be, legalábbis kezdetben; konkrétan akkora volt a köd, már az autóból, útban Kerekegyháza-Fülöpháza irányába, hogy alig láttunk. De azért odataláltunk. Fülöpháza központjában, fél nyolc előtt valamivel, kisebb tömeg gyanánt 18 fő verődött össze, és a tömegben új arcok is voltak néhányan. Annyira belemelegedtünk a bemutatkozásokba, üdvözlésekbe, hogy kis híján elfelejtettünk elmenni a buszmegállóba, ugyanis innen még át/vissza kellett utaznunk Kerekegyházára, hogy onnan indítva a tulajdonképpeni túrát, kora délután visszaérjünk Fülöpházára, ahol a túra befejeződik.
Kerekegyházán még a korábbinál is nagyobb köd volt, annyira például, hogy a központban, a katolikus templomtól 50 méterre állva nem látszódott az épület. A kis utcákon haladva sem sok minden volt érzékelhető a faluból, de mi azok voltunk a lakóknak, mert amerre jártunk felerősítettük a kutyák reggel-köszöntő kórusát. gyakorltilag így egy állati hangmintát húzva magunk után az aszfalton. Ha van ilyen kép, egyáltalán...
A falu szélére érve, a temetőbe mindenképp be akartam térni, hogy egy kicsit megérezzék a túratársak azt a hangulatot, amit a környék legszebb temetője "áraszt" magából, túl persze az elmúlás szomorú melankóliáján. Mert az itt álló nagyszámú síremlék között nagyon sok van, ami régi vagy régies stílusú, és itt mind jó állapotban; a települést a XIX. század közepén-második felében belakó első telepes családok nyughelyei is szép számmal képviseltetik még magukat, illetve a később is fontos szterepet kapó, "közéleti" nevek is fellelhetők a feliratok között. A sírokon szép szobrok is vannak, a legmegkapóbb egy Mária-Jézus kettős, két egymás melletti nyughelyen, akik nemcsak a család ott nyugvó tagjait, de tekintélyt parancsoló méretükkel ,valójában az egész temető itt alvói álmát is biztosan őrzik.
A temető két kiemelkedő értéke: a Borbély-kereszt és a Langó-kápolna. Két jómódú család örök mementói.
A temető "főutcája" egy szép gesztenyafasor alatt halad, ami így a sejtelmes ködben is tetsztetős, de májusban vagy november elején még szebb lenne.
A temetőből kifordultunk a Csordajárás irányába, hogy ott délkelet felé fordulva tovább haladjunk a Móczártelep irányába.
Ahogy telt az idő, úgy enyhült meg a zordság - bár hideg egyáltalán nem volt -, és kezdett nőni a látótávolság. Meg-megálltunk fényképezni, reggelizni, kínálgattuk egymást jó magyar szokás szerint. A sok, egymás számára ismeretlen ember hamar közvetlen, kiscsoportos vagy páros beszélgetésekbe olvadt, és egy óra elteltével már semmi sem volt érzékelhető a kezdeti bátortalan tapogatózásból: jókedvűen, viccesen,  esetenként harsányan folyt a kommunikáció az egész, kissé széthúzódott menetben.
Elhaladtunk egy nagy kettős kereszt előtt, ami egy agyonvédett magántulajdon kerítésén belül állt. Ahogy megláttak minket közeledni a kapu felé, a kamerákon, azonnal becsukták a két giccses sasmadárral ékesített kovácsolt vas kaput. Így lett közeledési szándékunknak is kaputt...
Mai túránk kifejezetten helyismereti céllal, a két település egy-egy kis részének megsmerésére, bemutatására lett kitalálva. Ilyen esetekben, elsődleges szempont a látnivalók, értékek feltérképezése, és az útvonalat se a természeti szépségekben andalgás célzata határozza meg, hanem bizony kissé egyhangúbb, de semmiképpen sem csúnya dűlőutakon, sokszor szántóföldek és tanyák között haladunk. Ma is így volt.
Következő látnivaló-csoportunk az egykori Móczártelep volt, maradékainak szemrevételezésével. A jászsárokszállási, nemesi eredetű telepes család Kerekegyháza életében is meghatározó szerepet játszott, egészen 1944-ig. Egykori uradalmuk a mai Hetényegyháza-Kerekegyháza út mellett volt, több száz holdas földterületeikkel együtt. Ma ebből már a földek elvesztek, a gazdaságnak, néhány rozzant épületen kívül, semmi nyoma.
A telep központjában, egy kb. egyholdas, de erősen elvadult parkban áll a kúria épülete. Az 1945 utáni rendszer téeszközpontnak használta, az azutáni már semminek. A téesz is lelakta, de legalább volt funkciója. Igazi romlásnak,  éppen elhagyatottságában, 1990 után indult. Túl kellene lépni lassan azon a gondolkodásmódon, hogy itt minden csak a "rendszerváltás" előtt volt tönkretéve és elpusztítva. Persze, az a negyven év megrázó és visszavonhatatlan károkat okozott az ilyen objektumok életében is. De sok tucat példát tudnánk, akár csak a környékről mondani, amelyek esetében a végleges züllés az új világban kezdődött, illetve érte el a csúcspontját. Siralmas látvány ennyi sok, régi értéket pusztulni látni, hétről hétre, évről évre, persze nemcsak a Kiskunságban, szerte az országban is, mindenhol, de az embert legjobban mindig szűkebb szülőföldje érdekli jobban, és az itteni állapotok viselik meg legjobban.
A kúria, akármilyen szottyadt állapotban is van, még áll. Abban az időben, amikor ez épült (kb. 1800-as évek vég, 1900-as évek eleje), az emberek még mindent az örökkévalóságnak építettek. Legalább is, akinek erre módja volt. És ez látszik az épület masszivitásán, részletezettségén és nyomokban még ma is látható díszítettségén. Szerencsére, a tetőt nemrégen felújították, így legalább nem ázik be, ami lassítja a romlást, de ha hamarosan nem kezd vele valaki valamit, akkor nem sokáig tartja már magát (a kúria egyébként eladó, megvásárolható, igaz irreális, 40-50 millió közötti áron).
A kúria mellett még állnak régi gazdasági épületek, cselédházak, intlézői lakás és istálló is. Persze, ezekre is ráférne egy erősebb fazonigazítás.
A telepet elhagyva, fekete földek között, egyre bátrabbá váló napsütésben haladtunk egy fontos tájékozódási pont, a Juhász-kereszt felé. A keresztet nem Juhász József, hanem özvegy Cserna Józsefné Huszár Rozália állíttatta, a föld volt a Juhász családé, de 1917-ben 16 négyszögölet, ami a kereszt közvetlen környéke, örök jogon a katolikus egyháznak ajándékoztak, így a kereszt tulajdonképpen már egyházi birtokon áll(t).
A keresztnél ragyogó napsütésben ebédeltünk, élveztük a ránk köszöntő, első igazán tavaszias napot. Ideje volt már, elszoktunk a tél ilyen keménységétől, szorításától, és hiába voltak régen ennél is sokkal keményebb és hosszabb fagyok, a mi életünkben évekig sincs komoly hó, -10 foknál alacsonyabb hőmérséklet. Szóval, senki sem bánja már, még a tél szerelmesei sem, hogy melegszik az idő, lehet kimenni lassan a kerteket ásni, ültetni, és a fűtést se kell már ennyire magas fordulatszámon gyakorolni.
A kereszttől hamar elértünk az egykori Langó-birtokra, és az ott álló, Langó László által 1958-ban(!) emeltetett kereszthez. Nem volt általános abban az időben ilyen emléket állíttatni, de erős vallásosságú közösségekben, egy jó plébánossal szövetkezve, mégis megoldható volt (ld. a lajosmizsei Mizsey-kereszt 3. változatának kommunisták általi(!) 1953-as újra állítása és felszenteltetése).
A Langó-dűlő széle, nyugati irányban már  a tulajdonképpeni, Fülöpháza-Kerekegyháza határ. Erre fordulva, nagyjából északi irányban, túránk utolsó szakasza következett.
Kerekegyháza a középkorban önálló kun település volt, aztán a török időkben elpusztult. A régi, kerek templomáról nevét kapó falu egyházának, temetőjénak helye emlékkereszttel van megjelölve. Mivel azonban a történelmi Kerekegyháza elég nagy kiterjedésű határát az újkorban három település osztotta fel egymás között - Jászárokszállás, Kunszentmiklós és Fülöpszállás -, továbbá a Fülöpszállási 2/6-od rész a XX. században Fülöpháza néven önállósodott, így az a furcsa eset áll fenn, hogy a középkori Kerekegyháza templomhelye ma Fülöpháza területére esik (a másik két régi, ugyancsak elpusztult faluja volt még a "településnek": Hercegegyháza, a mai Kunpuszta területén, a Rendek tanya mellett, illetve Tormás falu, amely napjainkban, kb. 50 éve Kerekegyháza része ugyan, de korábban a történelmi (Berény)Benepuszta, így pedig Lajosmizse(!) része volt, és egy tisztázatlan földátadással került csak kb. az 1960-as években Kerekegyházához). Kicsit bonyolult, de így van...
Az emlékkeresztnél már napfürdőzni is lehetett,, néhányan lehevertünk a fűbe. Ennek a d-vitamin habzsolásán túl, másik következménye a rengeteg baracsi bogáncs volt, melyek számára nem létezik se tél, se szárazság, ilyenkor is kpes beleragadni az emberi öltözékbe. A keresztnél is tartottunk egy jelentősebb pihenőt. A vélhetően lucernaföldön, ahol az emlék van, a szántás által felhozott templomfal- és emberi csontmaradványok láthatók, mindkettőből van rendesen...
A kereszttől villanypásztorokat kellett kerülgetnünk a település széléig, mert a magántulajdon nemcsak nagy úr ebben az országban, hanem ezt demonstrálni és védeni is kell: többek között villanydróttal, más esetekben kamerákkal, vaskerítésekkel, kapukkal, figyelmeztető és fenyegető táblákkal, sorompókkal, stb. Rendesen eltértünk az isteni és természeti törvények által sokáig jól működtetett világrendtől...
Fülöpházára a Sajermann-kanyartól már aszfalton gyalogoltunk, ami kicsit fársztóbb, mint a földút, viszont nem sáros, nem csúszik.
A falu szélén alaposabban is szemügyre vettük az egykori református imaházat és haranglábat, mindkettő - természetesen(?) - sorsára hagyva pusztul. Minek is volna érték valami, ami régen öröm, szépség és érték volt az embereknek, egy olyan világban, amikor sem az ember, sem a természet, sem az épített örökség, sem pedig az öröm nem érték? Logikus is, talán, hogy minden ilyet hagynak az enyészet birodalmába áttántorogni. ha ki lehet ezt egyáltlaán ilyen képzavarral fejezni...
Fülöpházán nagyot sóhajtva - mert a végén csak összejött a 20 km -, de mosolyogva búcsúztunk egymástól, a mai naptól, és a további túrák lánc-szerű sorozatába vetett hitünkkel tértün khaza, mert hétfőtől új hét, új program és új élmények várnak ránk...

 

Minden rokonom!

 

Sántaőz
 

Ezen a napon együtt túrázott: Bakró Emese (Tiszakécske), Balog Csaba (Lajosmizse), Berenténé Gönczi Ilona (Ladánybene), Bogdánné Ubornyák Bori (Felsőlajos), Csóka Annamária (Kecskemét), Dorogi László (Kecskemét), Felker Joe (Kecskemét), Gulyás György (Fülöpháza), Hollóné Sánta Ilona (Kecskemét), Juhász Rózsa (Kecskemét), Kárteszi László (Abony), Kemmer Márta (Lajosmizse), Lakosné Pethő Gabriella (Ladánybene), Lőrik Lászlóné Irénke (Hetényegyháza), Magyar Ferenc (Kecskemét), Rádi Józsefné Edit (Hetényegyháza), Varga Ágnes (Kecskemét) és Varga Zoltán (Kecskemét).

 

 

Pálinkázás Fülöpházán A templom Kerekegyházán Műemlék ház a Jókai utcában Temetőben Langó-sírkápolna Mária és Jézus
A köd az úr (még)... Móczártelep vm. Móczár-kúria Csoportkép A kúriában A pince
A régi bolt épülete Juhász-kereszt Egy ház a Langó-dűlőben Langó-kereszt Tanya vén eperfával Lovasbirtok
Kerekegyháza emlékkeresztje Középkori csontok Át a pusztán Csokros gomba egy nyárfán Fülöpházi régi imaház Tájkép a falu szélén
 

 

 

 

 

a

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz