FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(536.) TÚRA A NYUGATI-BÖRZSÖNYBEN


Időpont: 2017. április 1. szombat
Útvonal: Fekete-völgy Panzió (Kemence) - Fekete-völgy - Németek útja - Salgó-vár - Kövirózsás - Holló-kő - Jancsi-hegy - Fekete-völgy Panzió (Kemence) és a Drégelyvár Szabadidőpark
Táv: 12 km
 

Minden programuknak van előzménye. Ennek az volt, hogy október végén volt egy túránk Kemencén, melynek eredetileg a mai útvonalon kellett volna végigmenni, de egy ködös elágazásban, a csapat mégis Perőcsénybe keveredett. És innen már mondai élmények vették kezdetüket...
A mai nap tulajdonképpen azért szerveződöt, hogy az akkori csorbát kiköszörüljük, és végre sikerüljön végiggyalogolni a Fekete-patak völgyén, majd pedig a Holló-kő gerincén. Ezúttal minden tökéletesen alakult, és egyik legszebb nyomvonalú és egyik legnehezebb túránk lett a végére.
Reggel, még korom sötétben, 5 órakor indultunk Lajosmizséről, 15 fővel, és jó darabig, ahogy haladtunk Kemence felé, még csak nem is pirkadt. Valahol az M0-on, a gödöllői kihajtó körül kezdett felbukkanni a Nap széle. Az viszont már a félhomályban is látszott, hogy felhő ma sem lesz az égen, így esélyes volt a szinte kánikulai meleg megvalósulása.
Drégelypalánkon csatlakozott hozzánk Erzsike, így eggyel többen folytattuk az utat, egy eldugott kis észak-nyugat-börzsönyi faluba, Kemencére, ahonnan mai körtúránk indult. Mielőtt kimentünk volna a Fekete-völgy Panzió parkolójába, még a helyi kocsmában melegítettünk egyet.
Aztán a panzió előtt, váratlanul, a Túratársak megköszöntöttek engem és Joe-t születésnapunk alkalmából. Én Rózsáék készítette olajoshalat és Ili sütötte-feliratozta mézeskalácsrengeteget kaptam, Joe pedig igazi finom söröket. Köszönjük a kedvességet, igyekszünk meghálálni! :)
Aztán, csak nekiindultunk a völgynek, mert végül ezért jöttünk ide.
Az első kilométereken még teljes takarásban voltunk, a levegő erősen hűvöskés volt, többen kabátban, pulóverekben gyalogoltak. Aztán egyre inkább kezdett besütni a Nap a völgybe, és mire a Hamuházhoz értünk, már kerültek le rólunk a felesleges rétegek.
A Fekete-patak völgye az ország egyik legszebb ilyen jellegű tája, és a Magas-Börzsöny vulkáni peremével kiegészítve, a legérintetlenebb erdeje is. Itt az a csoda esik meg, hogy egyszerre él a területen farkas, vadmacska és hiúz is. Egyik sem szereti a ricsajt, vagyis tényleg csendes és vadregényes ez akörnyék. És ugyan mint túraterep nem a legkönnyebb, mégis: érdemes ide legalább egyszer eljönni. Olyan szépsége és varázsa van, amit még fényképek alapján sem sejthet előre az ember.
A völgyben bő évtizede még elég mélyen haladt befelé - illetve fölfelé - a kisvasút, de egy hatalmas árvíz elmosta a síneket, a hidakat, töltéseket, és ma már csak romjaiban láthatók, a panzió utáni részen. Ez, és a patakon minden híd nélküli, sokszori átkelés kényszere, egyszerre teszi izgalmassá és szívfacsaróvaá ennek a szakasznak a végigjárását. Nehéz elképzelni, pedig nyilván igaz, hogy ez a ma is békésen, alig folydogáló kis semmi víz, hogy képes több méterrel megemelkedni, kiáradni és mindent elpusztítani. És vannak emberek, nem is kevesen, akik meg örökkévalónak, mindenek felettinek és elpusztíthatatlannak hiszik magukat. Nem volt hülyeség a vízözön...
Azért mégse szomorkás dolog itt túrázni, inkább azon veszi észre magát az ember, hogy mennyi szépség van, csak kapkodja a fejét. A sziklák, a patak kanyarulatai, a víz felett átívelő és megtekeredett sínpárok, rengeteg virág, kis fakunyhók, és a végtelen béke, madárcsicsergés.
A völgy számunkra ma rendelt végén, a Hamuház áll, amely egy régi, hamuzsírégető hely maradéka. A hamuzsír többek között az üveggyártáshoz szolgálttott alapanyagot, és a faszénégetés után, lúgokkal főzve, elpárologtatva, s további szakfolyamatokkal, nagy mennyiségben állították elő egész Észak-Magyarországon ezt az anyagot. És még exportálták is a XVII-XVIII. században.
A Hamuháznál egy régi fészer és egy kis, kulcsosház jellegű kunyhó van. Ide csak gyalogos turisták jöhetnek be, a terep miatt, és itt senki nem szemetel, senki nem bánt semmit. Állítom, ha kitennének a ház elé egy aranyrudat, az is ott maradna.
Megreggeliztünk a szomszédos pihenőnél, majd folytattuk az utat a Salgó-várhoz.
Innen emelkedőbe, majd erősebb kaptatókba ment át a gyalogút, de hát fel kellett jutnunk a 715 méter magas csúcsra, hogy onnan folytatva, az ország egyik legszebb gerinctúráján, le-föl hullámvasutazva, sziklák között gyalogoljunk.
A Salgó-vár, s majd később a Holló-kő, bizonyára furcsán hangzik néhányaknak, mármint hogy itt is vannak ilyen nevű helyek, mert ezeket a köztudat csak Nógrádban ismeri. Pedig itt is vannak. És nem is csúnyák (ld. képek).
A Salgó egyébként itt azért nem akkora terjedelmű rom, inkább egy szikla csúcs, némi falmaradvánnyal, de mivel már vagy 700 éve lerombolták, nem is várható több. A szikla, melyen állt, az viszont nagyon szép. A tetejéről pedig megkaptuk az első szép rálátást a Magas-Börzsönyre, melynek legmagasabb pontján még a csóványosi kilátó tornya is látszott.
Tovább menve, szinte csak köveket láttunk, köveken mentünk és köveket másztunk. Zöld mohás, hatalmas köveket. Egész kőtengereket. És a köztük őrként álló, sokasodó szép bükkök, alattuk alattvalóik, a milliónyi odvas keltike, boglárka, tüdőfű. Semmilyen fotó nem képes visszaadni azokat a kompozíciókat, melyeket 5 méterenként komponált nekünk a természet, és csak forgattuk, kapkodtuk a fejünket.
A Salgó után egy névtelen, de erősen sziklás csúcs, majd a Kövirózsás következett. A netes beszámolókban leírják, hogy nem értik a névadást, mert a kövirózsát nem lehet megtalálni rajta. Ez nem igaz. Nagyon sokat láttunk belőlük a kövek takarásában.
Aztán következett minden csúcsok koronája, ezen a gerincen: a Holló-kő. Nem is egy csúcs, nem is egy szikla, hanem egy láncolat. Több szép kiemelkedéssel és kilátóponttal. Legmagasabb pontjáról, melyet tábla is jelöl, tárul elénk a legtágasabb panoráma, mely egyszerre vonzó és szédítő, több réteges távolságaival, és mélységeivel.
Itt is alapos pihenőt tartottunk, mert már rendesen fáradtunk. Egy-egy ilyen napban  nem csak a mászás, a körülmények és a terep ad okot a korai ernyedésre, de hozzájárul még a kevés alvás, a végigdolgozott hét és a koránkelés. Aztán a sok órás oda-vissza utazás és a meleg is. De mit nekünk nehézségek! Kemények vagyunk mint a kő. Hogy stilszerű legyek...
A csúcson Joe előrántott egy üveg debrői hárslevelűt, és születésnapja alkalmából, ittunk vele egy-egy korty nagyon finom bort. Isten éltessen, Joe!
Innen már tulajdonképpen lefelé haladtunk, de a Jancsi-hegynél még volt egy kb. 20 méteres emelkedésünk. Ez a hegy is csupa kő volt. Leírhatatlan szépségű az egész gerinc-útvonal. Aki teheti, lássa meg személyesen is!
Még szűk óra és leértünk a panzióhoz. Itt gyors autóba szállás, mert mennünk kellett Drégelypalánkra Kulman Józsihoz. Megígértük, és várt is minket.
Kettő körül értünk a Drégelyvár Szabadidőparkba. Szeptemberben jártunk itt, akkor is nagyon kedves volt a Házigazda, ma is. Igazi magánbirodalom ez, a béke szigete, ahogy a hivatalos reklámban is van. De ez ebben az esetben tényleg igaz. Aki nem hiszi, jöjjön el, és meglátja (a magánbirodalom persze nem azt jelenti, hogy ide senki be nem jöhetne; ellenkezőleg! Józsi mindenkit szívvel-lélekkel vár; magánbirodalom azért, mert egy személyben ő a tervezője, kivitelezője és működtetője). Egyszóval, mindenkinek jó szívvel ajánljuk felkeresésre!
A parkban sétáltunk, büféztünk, a kicsik nyilaztak is, és megnéztük a tavaly óta elkészült lombházat, mely két tölgyfára épült.
Aztán, bármennyire is idilli volt a hely és az ittlét, 4 órakor búcsút vettünk Drégelypalánktól, és elindultunk haza. Hat óra előtt ne sokkal pedig már Lajosmizsén búcsúzkodtunk egymástól. Alig várva a következő programokat. :)
A Csapat ma is nagyot ment, megint tanúbizonyságát adta, hogy kedves és jószívű emberekből áll, akik önzetlenül és egymás iránti odafigyeléssel igyekeznek megőrizni azt az értéket, amit ez a kis Petőfi Túrakör jelent számukra.
Mindenkinek köszönök mindent: ajándékokat, odafigyelést, és a sok szeretetet, amit minden héten, rendszeresen, minden kényszer nélkül beleforgatnak a Túratársak! Nagyon becsülendő és ritka szép dolog ez a mai világban.

 

Minden rokonom!

 

Sántaőz

 

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba (Lajosmizse), Berenténé Gönczi Ilona (Ladánybene), Besenyi Erzsébet (Felsőlajos), Dorogi László (Kecskemét), Felker Joe (Kecskemét), Golovics Éva (Kecskemét), Gulyás György (Fülöpháza), Juhász Rózsa (Kecskemét), Kárpáti Hanna (Kecskemét), Kárpáti János (Kecskemét), Lővei Csaba (Kecskemét), Lőveiné Vadászi Anita (Kecskemét), Rádi Józsefné Edit (Hetényegyháza), Sárai Szabó Csenge (Hetényegyháza), Sárai Szabó Mózes (Hetényegyháza) és Tövisháti Ágnes (Felsőlajos).
 

 

Kemencei kocsmázás Fekete-völgy panzió Indulás A kisvasút... ...elmosott... ...sínjei
Joe Hamuház "fészere" Hamuház Németek útja Vár-bérc Odvas keltike
Salgó-vár A vár melletti ösvény A vár sziklái A következő sziklás csúcson Holló-kő alatt Kilátás a hegy oldalából
Kiscsoportos kép Isten éltessen, Joe! Magas-Börzsöny a Holló-kőről Jancsi-hegy sziklái Csoportkép Fekete kökörcsin 1.
Fekete kökörcsin 2. Drégelyvár Szabadisőpark Kulman Józsi a tónál Csoportkép az erőműnél "A magyarok nyilaitól..." Petőfi Túrakör!

 

 

 

 

 

a

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz