|
(535.) JÁSZBERÉNY ÉS A ZAGYVA-ÁRTÉR
Időpont: 2017. március 25. szombat
Útvonal: Jászfelsőszentgyörgyi Zagyva-ártér és
Jászberény
Táv: 6 km
A mai túra régi adósságunk törlesztésének első lépése,
mert évek óta tervben volt már ezen egységes és jól
körbehatárolható földrajzi-történelmi tájegység
alaposabb feltérképezése, de komolyabban nem fogtunk
bele a dologba. 2011-ben egyszer jártunk is itt,
de azóta semmi. Ahogy viszont a mai nap szépségeit,
élményszerűségét végiggondolom, szükséges lesz a tervek
valóra váltása. Hiszen a Jászság, sok más mellett, akár
gyalogtúrázó szemmel is csábító, végigjárható és
felfedezendő terület. Ráadásul Alföld! Ami a mi
esetünkben még külön érdemnek is számít. Ezzel a nappal
tehát egy jelképes lépést tettünk afelé, hogy hamarosan
gyalogosan is nekiinduljunk a jász föld, jász ember
gyalogos megismerésének, és erről másoknak is
beszámoljunk.
A szokásos, "sok irányból sok ember" érkezése és
találkozása után, fél nyolckor indultunk Jászberény
felé, de még Farmoson megálltunk egy kis kocsmázásra,
kávé, satöbbi. Itt csatlakoztak Zoliék is Dabasról. Így
már 18 fő és 5 autó folytatta az utat, nem is pont
Jászberénybe, hanem inkább Jászfelsőszentgyörgyre. Itt a
falu szélén parkoltunk, egy kocsit átvittünk a közeli
MOL-kúthoz, hogy a túra végén legyen fuvarunk
visszajutni a kocsikhoz.
tehát a falu széléről indultunk a térképeken
ZÖLD SÁV-val
kezdődő, majd pedig
PIROS SÁV
jelzéssel folytatódó turistaútnak. Mindössze 6 km-t
terveztünk a Zagyva melletti réteken és a folyóparton
gyalogolni, de 5 kisebb gyerekkel és ennyi szép
látnivalóval nem is akarhattunk többet.
Az idő szerencsére igazán gyönyörű alapot, hátteret
jelentett erre aszombatra, mellé pedig a Zagyva-menti
Természtevédelmi Terület hatalmas rétjei, virágok
ezreivel, és a folyó kanyargós, fűzfákkal karéjozott
medre már hab volt a tortán. A réten annyi víz állt
helyenként, ami lehetetlenné tette bizonyos szakaszokon
a folyóparti gyaloglást, és szántóföldekre, magasabban
fekvő művelt területekre kényszerültünk a séta folyamán.
De ez se szegte kedvünket. Aztán az út mégis egyszer
cska efogyott, és kikényszerütünk a
Jászfelsőszentgyörgy-Jászberény műútra. És kissé
kalandos körülmények között, stoppal jutottunk vissza a
sofőrökkel a kocsikért, majd dél elmúltával, hamar
begurultunk Berénybe (Érthetetlen, hogy ezen a szép
természeti területen, ha már turistaút van jelölve,
miért csak 1 db jelzéssel találkoztunk a 4 km-es távon?
Hogy lehet az, hogy elfogy a szekérút, amin túrázni
lehetne, ha meg elfogy, miért nem jelzik vagy
módosítanak a nyomvonalon. A terület megérdemelné a
gondoskodás ezen formáját - nem beszélve a nyilván
ritákásan erre tévedő természetjárókról...).
Jászberénybe érve már olyan meleg volt, mintha nyár lett
volna. A város csendesen fogadott, semmi nyüzsgés,
kivéve néhány sétáló és fagyizó családot. Pedig annyi
szépség és értékes épület, szobor, múzeum, történelmi
emlék van itt, hogy teljességgel érthetetlen, miért nem
járnak ide nagyobb számban turisták. Közülünk is a
többség még csak átutazott itt, de sosem tért le a
főútról és keveredett be a kisebb utcákba, terekre, és
főleg az egész településképet meghatározó, uraló Zagyva
folyó különböző ágai közé. A folyó, kisebb és nagyobb
hidakkal, holtággal, főággal, kis szigettel szinte
páratlan Magyarországon. Talán Győr még, ahol ennyi víz
van a belvárosban. Csodaszép és izgalmas város, jó
lenne, ha minél többen felkerekednének, és eljönnének
ide egy-két napra, hogy megtaopasztalják értékeinek
gazdagságát és nagy számát!
A városi séta már alig volt több, mint 2 km, és két órát
vett igénybe. Nem kapkodtunk. Mentünk egy kicsit,
emgálltunk, fényképeztünk, leültünk, megint tovább
mentünk. A Margit-szigeten játszótereztünk, a Horvát
fagyizónál pedig többen életünk legfinomabb fagyiját
vettük. Ha csak fél órája van valakinek, aki erre jár,
ezért is már érdemes betérni Berénybe...
Aztán fél három felé visszaértünk az autókhoz,
elköszöntünk egymástól, és elindultunk haza, ki-ki a
maga városába, falujába. De abban szinte egyet
értettünk, hogy jövünkj még.
Rettegj, Jászság! Hamarosan végiggyalogulunk rajtad!
Minden rokonom!
Sántaőz
Ezen a napon együtt túrázott:
Balog Boróka (Lajosmizse),
Balog Csaba
(Lajosmizse),
Balog Szellő (Lajosmizse), Berenténé Gönczi Ilona
(Ladánybene), Csonka Villő (Dabas), Csonka Zoltán
(Dabas), Dorogi László (Kecskemét), Golovics Éva
(Kecskemét), Gulyás György (Fülöpháza),
Juhász
Rózsa (Kecskemét), Kárpáti Hanna (Kecskemét), Kárpáti János (Kecskemét),
Kemmer Márta (Lajosmizse), Lakosné Pethő Gabriella
(Ladánybene), Nagy Irén (Lajosmizse), Rádi Józsefné Edit
(Hetényegyháza), Sárai Szabó Csenge (Hetényegyháza) és
Szőke Tímea (Dabas).
|
