FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(535.) JÁSZBERÉNY ÉS A ZAGYVA-ÁRTÉR


Időpont: 2017. március 25. szombat
Útvonal: Jászfelsőszentgyörgyi Zagyva-ártér és Jászberény
Táv: 6 km
 

A mai túra régi adósságunk törlesztésének első lépése, mert évek óta tervben volt már ezen egységes és jól körbehatárolható földrajzi-történelmi tájegység alaposabb feltérképezése, de komolyabban nem fogtunk bele a dologba. 2011-ben egyszer  jártunk is itt, de azóta semmi. Ahogy viszont a mai nap szépségeit,  élményszerűségét végiggondolom, szükséges lesz a tervek valóra váltása. Hiszen a Jászság, sok más mellett, akár gyalogtúrázó szemmel is csábító, végigjárható és felfedezendő terület. Ráadásul Alföld! Ami a mi esetünkben még külön érdemnek is számít. Ezzel a nappal tehát egy jelképes lépést tettünk afelé, hogy hamarosan gyalogosan is nekiinduljunk a jász föld, jász ember gyalogos megismerésének, és erről másoknak is beszámoljunk.
A szokásos, "sok irányból sok ember" érkezése és találkozása után, fél nyolckor indultunk Jászberény felé, de még Farmoson megálltunk egy kis kocsmázásra, kávé, satöbbi. Itt csatlakoztak Zoliék is Dabasról. Így már 18 fő és 5 autó folytatta az utat, nem is pont Jászberénybe, hanem inkább Jászfelsőszentgyörgyre. Itt a falu szélén parkoltunk, egy kocsit átvittünk a közeli MOL-kúthoz, hogy a túra végén legyen fuvarunk visszajutni a kocsikhoz.
tehát a falu széléről indultunk a térképeken
ZÖLD SÁV-val kezdődő, majd pedig PIROS SÁV jelzéssel folytatódó turistaútnak. Mindössze 6 km-t terveztünk a Zagyva melletti réteken és a folyóparton gyalogolni, de 5 kisebb gyerekkel és ennyi szép látnivalóval nem is akarhattunk többet.
Az idő szerencsére igazán gyönyörű alapot, hátteret jelentett erre aszombatra, mellé pedig a Zagyva-menti Természtevédelmi Terület hatalmas rétjei, virágok ezreivel, és a folyó kanyargós, fűzfákkal karéjozott medre már hab volt a tortán. A réten annyi víz állt helyenként, ami lehetetlenné tette bizonyos szakaszokon a folyóparti gyaloglást, és szántóföldekre, magasabban fekvő művelt területekre kényszerültünk a séta folyamán. De ez se szegte kedvünket. Aztán az út mégis egyszer cska efogyott, és kikényszerütünk a Jászfelsőszentgyörgy-Jászberény műútra. És kissé kalandos körülmények között, stoppal jutottunk vissza a sofőrökkel a kocsikért, majd dél elmúltával, hamar begurultunk Berénybe (Érthetetlen, hogy ezen a szép természeti területen, ha már turistaút van jelölve, miért csak 1 db jelzéssel találkoztunk a 4 km-es távon? Hogy lehet az, hogy elfogy a szekérút, amin túrázni lehetne, ha meg elfogy, miért nem jelzik vagy módosítanak a nyomvonalon. A terület megérdemelné a gondoskodás ezen formáját - nem beszélve a nyilván ritákásan erre tévedő természetjárókról...).
Jászberénybe érve már olyan meleg volt, mintha nyár lett volna. A város csendesen fogadott, semmi nyüzsgés, kivéve néhány sétáló és fagyizó családot. Pedig annyi szépség és értékes épület, szobor, múzeum, történelmi emlék van itt, hogy teljességgel érthetetlen, miért nem járnak ide nagyobb számban turisták. Közülünk is  a többség még csak átutazott itt, de sosem tért le a főútról és keveredett be a kisebb utcákba, terekre, és főleg az egész településképet meghatározó, uraló Zagyva folyó különböző ágai közé. A folyó, kisebb és nagyobb hidakkal, holtággal, főággal, kis szigettel szinte páratlan Magyarországon. Talán Győr még, ahol ennyi víz van a belvárosban. Csodaszép és izgalmas város, jó lenne, ha minél többen felkerekednének, és eljönnének ide egy-két napra, hogy megtaopasztalják értékeinek gazdagságát és nagy számát!
A városi séta már alig volt több, mint 2 km, és két órát vett igénybe. Nem kapkodtunk. Mentünk egy kicsit, emgálltunk, fényképeztünk, leültünk, megint tovább mentünk. A Margit-szigeten játszótereztünk, a Horvát fagyizónál pedig többen életünk legfinomabb fagyiját vettük. Ha csak fél órája van valakinek, aki erre jár, ezért is már érdemes betérni Berénybe...
Aztán fél három felé visszaértünk az autókhoz, elköszöntünk egymástól, és elindultunk haza, ki-ki a maga városába, falujába. De abban szinte egyet  értettünk, hogy jövünkj még.
Rettegj, Jászság! Hamarosan végiggyalogulunk rajtad!

 

 

Minden rokonom!

 

Sántaőz

 

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Boróka (Lajosmizse), Balog Csaba (Lajosmizse), Balog Szellő (Lajosmizse), Berenténé Gönczi Ilona (Ladánybene), Csonka Villő (Dabas), Csonka Zoltán (Dabas), Dorogi László (Kecskemét), Golovics Éva (Kecskemét), Gulyás György (Fülöpháza), Juhász Rózsa (Kecskemét), Kárpáti Hanna (Kecskemét), Kárpáti János (Kecskemét), Kemmer Márta (Lajosmizse), Lakosné Pethő Gabriella (Ladánybene), Nagy Irén (Lajosmizse), Rádi Józsefné Edit (Hetényegyháza), Sárai Szabó Csenge (Hetényegyháza) és Szőke Tímea (Dabas).
 

 

Mocsári gólyahír mező... ...Jászfelsőszentgyörgy... ...határában... ...a Zagyva-ártérben És a Zagyva És ez is
Napozunk, lazulunk Salátaboglárka Fogócskázás Katica turbolyalevélen Szarka maradványa Hanna első túrája
Lányok Indul a jászberényi séta A városi zagyva Idilli környezet Egy híd a sok közül Horvát fagyizóban
Jani és Hanna Csenge kacsázik Petőfi-emléktábla Csoportképünk Az 1848-as emlékmű Régi stílus
Van benne anyag! Kapitánykertben Az egyik kapitány emlékére 1776-os kereszt Közelről Nádor-oszlop 1798-ból
A latin felirat Visszaértünk A katolikus templom Belső tér Mennyezetfreskók Búcsú Jászberénytől

 

 

 

 

 

a

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz