FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(540.) A LADÁNYBENEI ISKOLA KIRÁNDULÁSA A GETÉBEN


Időpont: 2017. április 29. szombat
Útvonal: Csolnok - Nagy-Gete - Hegyes-tető - Tokodi-pincék / Péliföldszentkereszt - Bajóti Öreg-kő - Jankovich-barlang - Bajót
Táv: 13 km
 

Öt éve nem volt ekkora gyereksereggel dolgunk, mármint túrán. A ladánybenei iskola felkérésére, ma megtörtük ezt a hosszú böjti időszakot, és nekivágtunk a nagy kalandnak.
Ladánybenéről 6.30-kor indultunk, aztán autópályán folytattuk, az 54 fővel teli busszal. Nem túl hosszú idő múlva,  Zsámbéknál lehajtottunk, és elindultunk az azonos nevű medence apró falvai közt kanyargó utakon, hogy végül Csolnokon  megálljunk. Itt előbb kocsmáztunk, majd teljes menetfelszerelésben, nekiindultunk a hegyeknek.
A faluból nem túl meredek szekérút vezetett az Országos Kéktúra jelzésére, itt csatlakoztunk turistaútra, és mentünk egyre feljebb a gerincen, érintve előbb a Kis-, majd a Nagy-Getét. Mindkettőn kereszt áll. Az időjárás, a faluban megjelenő ragyogó napsütés után, fent már kifejezetten szeles és borongós volt, párás látképet engedélyezve csak, az alföldi lapályhoz szokott gyerekszemeknek.
A rossz idő és a hideg miatt nem időztünk annyit a csúcsokon, amennyit előzetesen terveztem. Sebaj. A túra java úgyis csak ezután következett. Sikerült is rögtön teljesítenünk egy 1 km-es szakaszt majdnem háromnegyed óra alatt.
A Nagy-Gete nyugati peremén, szinte leszakad a sziklafal, és majdnem függőleges ösvényen kell leereszkedni a bátor vállalkozóknak. Az amúgy is kemény, sziklás, csúszós utat tovább nehezítette az előző éjszaka leesett jelentős mennyiségű csapadék, és helyenként a vizes agyagon csúsztunk, pedig kapaszkodni szerettünk volna. Igénybe is vettünk minden ágat, bokrot, még a fűszálakba is belemarkoltunk. Amennyire nehéz volt, annyira vidám volt a kedvünk. Estünk-keltünk, nevettünk, és a szülők, felnőttek szekciója is szinte osztálykiránduló gyerekcsoportra kezdett emlékeztetni. De éppen ez a szép a természetjárásban, hogy a felnőttből gyereket, a gyerekből felelősségteljesebb fiatalt csinál, akár egy óra alatt.
Lentebb érve, az ereszkedő enyhült, és szép kilátást biztosított az ismét kisütő Nap fényében, délre is, északra is, nyugatra is. Utóbbi nem jött éppen jól a társaság lelkének, mert így meg tudtam mutatni, mi vár még rájuk...
Egyszer csak lent találtuk magunkat a Tokod feletti kis patak völgyében, innen pedig homokon! kezdtünk ismét visszaszerezni valamit az elveszett magaságból, és újabb állomásunk, a Hegyes-tető felé folytattuk a túrát. Közbeiktattam egy kis szántóföldet is, amit sikeresen leküzdöttünk.
A Hegyes-tető a legszebb sziklaalakzat a környéken, és még a legszebb kilátás is erről van: 360 fokos körpanoráma, ameddig a szem ellát: a Duna medre és a túlpart, Esztergom, a Pilis, a Budai-hegyek, a Zsámbéki-medence, aztán a Vértes és a Gerecse tömbje. Ritka szép hely, aki teheti, másszon fel ide, nem túl nehéz.
A sziklákról leereszkedve hamar a Tokodi-pincék közelében találtuk magunkat, ahol buszunk felvett minket, és átvitt a 6 km-re lévő Péliföldszentkeresztre. Ilyen manővereket nem szoktunk alkalmazni, ez viszont előre tervezetten történt, mert a teljes táv sok lett volna egy napra a vegyes életkorú társaságnak, de a két szakaszra bontás mégis teljesíthető volt, és minden lényeges látnivalót érintett.
Tehát, Péliföldszentkereszten kiszálltunk a buszból, és egy üdítő elfogyasztása után nekiindultunk. A szalézi rend temploma és kolostora érdemes a megtekintésre, nem beszélve a nagyon szép kálváriáról és a végén a Golgotáról. Aztán szentek szobrai, Lourdes-i barlang, és az erdő szélén, más Kárpát-medencei búcsújáróhelyekhez hasonlóan, itt is Szentkút, nagyon finom vízzel. A forrás mellett csoportképet készítettünk, majd már elég fáradtan, nekiindultunk az utolsó kilométereknek.
Egy túra utolsó szakasza sose a legvártabb rész, főleg, ha elcsigázott a társaság, de egy kis extra látnivalóval, ha nem is motiválni, de jutalmazni lehet azokat, akik végigküzdik a napot. Ilyennek szántam a bajóti Öreg-kő környékét, azon belül is a Jankovich-barlangot. De mire odaértünk, már csak korlátozott mértékben tudtunk örülni, bár azért némi szusszanás után néhányan kinyilvánították tetszésüket a hely iránt. Nem is maradtunk sokáig, hamar lemásztunk a lépcsőkön, és nekivágtunk az utolsó két kilométernek, Bajótig.
De hogy mégse legyen minden sima, a végére is adódott még izgalom; a csapat egyik része, a sereghajtók, lemaradtak kissé, és egy elágazást elnéztek, így másfelé mentek, mint a többiek. Mivel nem tudták, hol vannak, így csak annyit tehettünk, hogy megvártuk őket, amíg az első adódó alkalommal, letérnek a faluba, ott már nem lesz gond. Ezt kivárva, végül a busszal értük mentünk a település északi végére, már majdnem Nyergesújfaluban voltak...
Azt hittük, a hazaút csendes lesz, hiszen mindenki alaposan elfáradt, de nem: a gyerekek feléledtek és még énekeltek is, a felnőttek inklább pihentek. Az elől ülők pedig egyenesen sztoriztak, vicceket meséltek-hallgattak.
Az autópálya mellett, az Annahegyi-pihenőnél, a résztvevő Kollár család jóvoltából, a gyereksereg egy meglepetés somlóira és  üdítőre volt hivatalos. Nagyon jól jött a nap végén ez a vércukorszint növelő kényeztetés. Köszönjük.
Ladánybenére fél hétkor értünk, már majdnem szürkült, lévén eléggé borongós lett a késő délután.
A buszról leszállva elbúcsúztunk egymástól, megköszöntük a részvételt, a lehetőséget, a résztvevők pedig a túrát és a szervezést köszönték. Nagyon szívesen tettük, máskor is állunk rendelkezésre.
A ladánybenei iskola gyerekei és a szülők nagyot küzdöttek ma. Legtöbben nem elsősorban a tereppel, a sárral és a meredekekkel, hanem, ahogy szokott lenni, saját korlátaikkal. Hiszen a többségük nem szokott hegyek között kirándulni, főleg nem nehezebb terepen. És ha kilép az ember a biztonságot jelentő zónából, akkor az erőlködéssel, kínlódással jár. De ez az élet rendje. És azt sem szabad elfelejteni, hogy ha nincs egy kis szenvedés, nincsenek élmények, nincs a végén jóleső érzés, hogy megcsináltam! Márpedig ma ezt mindenki elmondhatta magáról, mert mindenki nagyot küzdött, túllépett a korlátain és új élményekkel gazdagodott. Nem kizárólag ország-, de önismeret kategóriában is.
Egy ideillő indián bölcsességgel köszönöm meg mindnekinek a mai napot:

"Ha a szem nem könnyezett volna, a lélek nem látott volna szivárványt."

A mai nap, a végére, ezerszínű szivárvánnyá színesedett. A többi nem számít...
 

 

Minden rokonom!

 

Sántaőz

 

Ezen a napon együtt túrázott: Balázs Laura (Ladánybene), Balog Csaba (Lajosmizse), Baranyi Ádám (Ladánybene), Berenténé Gönczi Ilona (Ladánybene), Boda Viktória (Ladánybene), Bodnár Mihály (Ladánybene), Bódog Alexandra (Ladánybene), Csizmadia Pál (Ladánybene), Csizmadia Pálné (Ladánybene), Debreczeni Andrea (Ladánybene), Erős Máté (Ladánybene), Fazekas Anna (Ladánybene), Felker Joe (Kecskemét), Guttyán Ágnes (Ladánybene), Guttyán Gina (Ladánybene), Halasi Ferencné (Ladánybene), Hardi Laura (Ladánybene), Herczeg Patrícia (Kunbaracs), Hidvégi Bettina (Ladánybene), Kisjuhász Patrik (Ladánybene), Kisjuhászné Halasi Anita (Ladánybene), Kislőrinc Evelin (Ladánybene), Kislőrinc Roland (Ladánybene), Kollár Ádám (Ladánybene), Kollár Dorina (Ladánybene), Kollárné Szagri Éva (Ladánybene), Krista Éva (Ladánybene), Majoros Virág (Ladánybene), Mihalyla Tamás (Ladánybene), Nagy Erzsébet (Ladánybene), Nagy Krisztián (Ladánybene), Nagy Réka (Ladánybene), Nagyné Teri (Ladánybene), Ordasi Edina (Ladánybene), Ordasi Istvánné (Ladánybene), Palakovics Csaba (Ladánybene), Palakovics Csabáné (Ladánybene), Palakovics Csabika (Ladánybene), Palakovics Zsanett (Ladánybene), Sándor Adrienn (Ladánybene), Sándor Noémi (Ladánybene), Sipos Adrienn (Ladánybene), Sipos Antal (Ladánybene), Sipos István (Ladánybene), Sipos Janka (Ladánybene), Sipos Luca (Ladánybene), Sipos Péter (Ladánybene), Sipos Zsuzsa (Ladánybene), Siposné Hajzer Zsuzsa (Ladánybene), Szatmári Petra (Ladánybene), Szurgyi Milán (Ladánybene), Tóth Rita (Ladánybene), Tövisháti Ágnes (Felsőlajos) és Viczkó Eszter (Ladánybene).

 

 

Csolnok látképe A menet a fenyves utcán A Gete-gerincen (Kis-)Gete-hegyen Kilátás dél felé A Nagy-Gete cúcsa
Ereszkedés a meredeken Cserjevirágzás Újabb ereszkedés A Hegyes-tető "Oda kell felmenni!" Egészségünkre!
Kilátás a Hegyes-tető oldalából Péliföldszentkereszt temploma A szalézi kolostor Jégkrémezés Idill Csoportkép a Szentkútnál
Öreg-kő-barlang Jankovich-barlangnál 1. Jankovich-barlangnál 2. Jankovich-barlangnál 3. Beértünk Bajótra Bajna és a repcetáblák

 

 

 

 

 

a

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz