(515.) TÚRA A VÉRTESBEN


Idõpont: 2016. augusztus 20. szombat
Útvonal: Várgesztes - Stájer-erdõ - Szép Ilonka-forrás - Rockenbauer-fa - Vitány-vár - Szarvas-kút - Mátyás-kút - Zsigmond-kõ - Várgesztes
Táv: 15 km


Vértes. Hegység a Dunántúlon, ami nincs is messze és nem is nehéz terep túrázás szempontjából. És mivel egyik kedvenc helyünk, megint sorra következett...
Az ünnepet ezúttal sem kívántuk propagandarendezvényeken tölteni, így kimentünk a szabadba és ott emlélkeztünk a régiekre, a magunk módján. Ehhez szerencsére a Vértes jó feltételekkel rendelkezik, mert lépten-nyomon belebotlik az erre járó valamilyen történelmi emlékbe, a középkortól egészen a XX. századig. És ha ez nem volna elég, még a magyar turistaság kultikus helyei közül is felkereshet néhányat. A mai túraútvonalat úgy terveztem meg, hogy a Belsõ-Vértes minden látnivalóját felfûztük egy 15 km-esre tervezett körtúrára. Lehetett volna sok kitérõt tenni, de egy napba már sokkal több nem fért volna bele. Meg is beszéltük, hogy gyakrabban látogatunk majd vissza erre a tájra, mert mint látni fogjátok, érdemes...
Szokás szerint, hajnalok hajnalán, még jócskán sötétben indultunk, két autóval, Tatabánya felé. Csak nagysokára világosodott ki, és kezdett feljönni a Nap. Tatabányáról még át kellett vágnunk Várgesztes felé, némi kavarodás után ez is sikerült, mert nem is olyan egyszerû az egykori bányászváros számtalan ipartelepe és lakóövezete között, útjelzõ táblák teljes hiányában, a navigálás.
Hét óra elõtt nem sokkal már Gesztesen voltunk, a szépen rendben tartott faluban, amely német lakosságú is, részben. Tízbõl kilenc és fél ember, ha eltéved ebbe a községbe, a Gesztesi vár miatt jön, mely a település feletti kis dombtetõn bújik meg, alig észrevehetõen az erdõ zöldjében. De mivel ez az objektum éppen átalakítás alatt van, és nem is túl érdekes építészetileg, külcsínyben, így mi ma a tízbõl a fél voltunk: a másik irányban indultunk neki a turistautaknak. Ugyanis arrafelél még több látnivaló ígérkezett.
A falut a focipálya mellett hagytuk el, és egy kissé meredek horhosban kaptattunk fel az erdõs-platósterületre. A Vértes azért nem nehéz és mindenki számára teljesíthetõ túraterep, mert nincsenek benne sem nagy csúcsok, sem mély völgyek, vagyis nagy szintek. A völgyekbõl mindig egy kis szuszogóval a fenssíkra lehet jutni, és ott kényelmes séltautak, "szekérnyomok" hullámoznak, le, fel, kényelmes sétává varázsolva egy-egy galogtúra legnagyobb részét.
A község feletti platóra érve fújtunk egyet, aztán folytattuk az utat a Stájer-erdõ felé. Ha van csodálatosan szép hely, akkor ez az erdõ az! Nemcsak helyi, hanem országos viszonylatban is. Évszázados bükkök, égbetörõ lombkoronával, harminc-harmincöt mélteres példányok. Közéjük a fény csak fénycsóvákban és alig hatol be. A fák alatt, az aljnövényzetet szinte végig páfrányok adják, és most az elmúlt napok esõi miatt, gombák is szép számmal.
Az erdõben néhány kilométert kanyargott velünk a turistíút, majd kiértünk Kapberekpusztára, ahol - és még sok helyen másholis, a nap folyamán - új irányjelzõ táblák. Az elágazás mellett, egy kis tisztáson II. világháborús katona sírja. Mi, a kínálkozó lehetõségek közül a Szép Ilonka-forás felé mentünk.
A forrás kis teknõben van, és régi híres turistapihenõ- és szomjoltó hely. Környezete, a néhány évvel ezelõttihez képest, végre felûjítva, sok pad, asztal, vadonatúj forrásház és esõbeálló. Kihasználva a sorolt adottságokat, alaposabb reggeliszünetet tartottunk.
Továbbmenve, a Vitány-vár volt a következõ felkeresendõ látványosság. Illetve mélg egy utunkba akadt: Rockenbauer Pál-emlékfája. Legutóbbi errejártunk óta, az akkor még csak faragott fa, mára valóságos turistaszntély lett. A magyar turistaság történetének legnagyobb hatású szemlélyisége megérdemli, hogy itt vagy akár máshol az országban, minél többféle módon õrizzék és tisztelegjenek emléke elõtt. Ma is nagy szükség lenne ilyen szerény, de a közérdeket és az értékeket fanatikusan megmutató, mindig új utakat járó és ezzel kijelölõ emberekre. Voltaképpen, õk lennének az egyetlen reményünk, hogy valaha normális országban, normális értékek mentén élhessen nemzetünk. Halvány esély, nem mondom, és az egyetlen...
A fától már csak néhán yperc és egy meredek ösvény volt a gótikus rommaradvány, a Vitány-vár elérése. Valamikori õrvár volt, esetleg vadászkastély is lehetett, hadászati szerepe nem sok volt, azon kívül, hogy ezt is elpusztították, és ma már õ is 24. órájában van. Persze, még így is gyönyörû és nyugalmat sugárzó hely; a hófehér falak a napsütésben nem egyszerûen fénylettek, hanem mint egy naperõmû, sokszorozták az éltetõ fényenergiát.
A romtól visszaereszkedtünk  egy darabon, majd az ORSZÁGOS KÉK jelzésen dél felé, azaz Várgesztes irányába gyûjtöttük tovább a kilométereket.
Maradt még erre a szakaszra is néhány megállásra késztetõ láõtványosság. Elsõnek a Szarvas-kút, szintén régi turistapihenõhelye. Nagy örömünkre ez is szépen megújítva. Akár több napos táborozásra is alkalmas hely, bár ugyan víz csak idõszakosan folyik a forrásból, de itt még padlásszoba is volt, faágyakkal, az esõbeálló emeletén, a betérõ turisták számára.
A következõ állomásunk a Mátyás-kút. Ez valóságos gócpont a Kéktúra mentén. Régi, ma már nem mûködõ kulcsosház, több évbtizedes vashinta, és itt is persze új épületek és padok, asztalok. A forrásból folyt a víz, bár kiírták, hogy nem ivóvíz... Hát akkor mi?
Várgesztesig innen már csak egy óra kényelmes séta maradt, amit egy helyen, kis kitérõvel a Zsigmond-kõhöz, szakítottunk meg. Ugyanis innen csodálatos rálátás nyílik Várgesztes falura, a mögötte megbúvó Gesztesi várra, illetve északi irányban Vértessomló, Oroszlány és Tatabánya felé. A kõ oldalában sziklamászók próbálkoztak.
Leérve a faluszélre, a turistaút a kis horgásztó mellett vezet be a fõutcára, ahol a reggel zárva lévõ kocsmát most már nyitva leltük. És hûsöltünk is benne egy nagyot...
Majd beültünk autóinkba és hazautaztunk.
Sûrû erdõben, sûrû program, szép látnivalók, bírható kilométerek. A társaság felszabadult volt, és nem gyõzött betelni a táj által felkínált történelmi és természeti szépségekkel.
Mi kell még egy ilyen napra?...

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Besenyi Erzsébet (Felsõlajos), Dorogi László (Kecskemét), Felker Joe, Juhász Rózsa (Kecskemét), Kárpáti János (Kecskemét), Lõrik Lászlóné Irénke (Hetényegyháza), Rádi Józsefné Edit (Hetényegyháza) és Varga Istvánné Borika.