(507.) TÚRA VÉRTESTOLNA KÖRNYÉKÉN


Idõpont: 2016. június 18. szombat
Útvonal: Vértestolna - Pes-kõ - Koldusszállás - Bundschu-kút - Vértestolna
Táv: 17 km


Végre eljutottunk a Gerecsébe is. Régen jártunk erre. Pedig nem nehéz terep, és elég sûrûn vannak turistautak is, legalább is a Tatabánya környéki részen. Mert a többin, ha az OKT nem vezetne éppen arra, szerintem se turistaút, se gyalogtúrázó nem lenne.
Mára egy olyan környéket választottam, amelyik többféle látnivalóval kecsegtetett. A fõ attrakció a Vértestolna mellett emelkedõ Pes-kõ-hegy lett volna...
Hajnalban indultunk neki a másfél órás útnak, majd Vértestolnán szerettünk volna nyitva lévõ kocsmát találni, de megint nem volt. Meg is állapítottuk, hogy a lajosmizsei kocsmák nagy számához képest, az országban szinte nincsenek is ilyen objektumok; elég gyakran tapasztaljuk az elmúlt években, hogy vagy nincs kocsma egy településen, vagy 8 után nyit, vagy egyenesen odáig fajulnak a dolgok, hogy csak délután! Lehet, hogy máshol már felszámolták az alkoholizmust?..
A lényeg a lényeg, fél nyolc körül már, a valamikor sváb lakosságú kis település, egyetlen utcáján gyalogoltunk kifelé, az erdõ irányába, szép és egyáltalán nem kicsi házak között. Elérve a Kéktúra jelzését, azzal együtt jobbra tértünk, egy javított erdei szállítóúton, a Pes-kõ-hegy rengetegébe.
Ez az út a hegy közepén, észak-déli irányban vezet végig, egészen Koldusszállásig. Így is haladtunk rajta, de egy ponton kitérõt tettünk a Pes-kõ szikláira. Valamikor itt vezetett fent a Kéktúra útvonala, aztán megszûntették és levezették a sziklafal alá, ami nem ugyanaz, látványban, élményben. Az utóbbi idõben ismét kezdik felfedezni ezt a szép kilátópontot, de az évtizedek alatt annyira visszavadult a természet, a régi jelzések pedig az enyészeté lettek, hogy akinek nincs gps-e, az meg kell hogy emberelje magát, ha pusztán térkép alapján akarja megtalálni. Mivel nekem nincs ilyen gyógyászati segédeszközöm, és nem is tervezem - mivel feloldja a túrázót a gondolkodás és térbeli tájékozódás kényszere alól, vagyis butítja -, így e nélkül túrázunk.
Szóval, a sziklafalat, a kilátópontot sikerült telibe találni, és jóllehet a barlangot is sejtettem, hol lehet, az oda vezetõ ösvény a valóságban nem létezett. Egy ismeretlen, sziklákkal és kis, bokatörõ gödrökkel teli terepen, nem vállalkoztam arra, hogy a csapaton kísérletezek, így a barlang feltalálását meghagyjuk egy következõ alkalomra.
A sziklateraszon megreggeliztünk, fényképeztük a gyönyörû panorámát és próbáltuk név szerint beazonosítani a virágokat, utóbbiakat nem teljes sikerrel. A pihenõ után következett egy kis ösvénykeresgélés a barlang irányába, de mint említettem, hasztalan. Így visszaereszkedtünk a szállítóútra, és folytattuk az utat Koldusszállás felé.
Ez a rész különösebb látnivaló nélkül való volt, így beszélgettünk, elemezgettünk, tervezgettünk.
A hegy aljában, jó idõ elteltével, becsatlakoztunk az OKT jelzésébe, átkeltünk egy kis patakon, majd kis kitérõt tettünk a koldusszállási vadászházhoz, mellette a kis tóval. nagyon szépen gondozott terület, amely annak ellenére, hogy vadászoké és a vadászatról szól, éppen kéktúra-pecsétet is rejt, már évtizedek óta, így a gyalogtúrázó itt talán szívesebben látott - vagy csak megtûrt? - vendég, mint az alföldi erdõk hasonló helyein.
Itt már erõsen benne voltunk a délelõttben, árnyék sem védett minket, kezdtük érezni a nyári meleget rendesen. Kicsit szusszantunk hát, megtalálva a ház tövében álló fák néhány négyzetméternyi árnyékát, majd innen is továbbálltunk.
Gyakorlatilag ez volt a mai túra legdélebbi pontja, innen már visszafordultunk, és végig északi irányban, a Pes-kõ-hegy nyugati széle mellett, kitartóan haladtunk kiinduló helyünkre, Vértestolnára.
Az erdõ ezen a szakaszon még egy darabig védelmet nyújtott a hõség ellen, majd a Bundschu-kút elõtt aztán végképp szabad ég alatt mentünk. A tempónk lassult, a szavunk halkult. Mindenki nagyon várta már a dél körülre tervezett két órás pihenõt, frissülést egy erdõszéli pihenõhelyen, szalonnasütéssel, egyebekkel. És annyira ügyesek voltunk, hogy minden nehézség ellenére, fél tizenkettõre megérkeztünk és lepihentünk.
Elõször is friss vizet vételeztünk a forrásból, majd fagyûjtés következett. Ezt a szalonna elõkészítése és megsütése követte. Végül mindenki rágott-ivott. Elõkerült mindenkitõl valami rejtett adalék: gyümölcs, sör, bor, pálinka. Degeszre ettük-ittuk magunkat. Aztán már csak pihegtünk.
És innen már tényleg nem volt kedvünk felkelni és tovább menni, tele gyomorral, kezdõdõ emésztés állapotában, de muszáj volt. Alig egy óra poroszkálás, gyönyörû szántók, zöld, kövér határ, rengeteg virág között, és máris a Gerecsemajor istállói mellett voltunk. Innen csak kétszáz méter volt a parkoló, ahol járgányainkat hagytuk. Hazafelé még egy frissítõ kocsmázás Tarjánban.
A mai nap családias és jó hangulatú volt, semmi megerõltetés, szintemelkedés is kevés. A lényeg a csend, az erdõ hûse és a természet közelsége volt. És persze a mindenki által várt szalonnasütés.
A résztvevõk megint kellemesen elfáradtak és kiszellõztetett fejjel térhettek meg otthonaikba. Talán kitart ez a felfrissülés a hétköznapokban is, egészen a következõ programunkig...

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Besenyi Erzsébet (Felsõlajos), Czirják József, Czirják Kamilló, Czirják Noel, Dorogi László (Kecskemét), Felker Joe, Juhász Rózsa (Kecskemét), Kárpáti János (Kecskemét), Kemmer Márta, Kovács Levente, Kovács Noémi, Rádi Józsefné Edit (Hetényegyháza), Szekeres Enikõ és Vas Lajosné Ica.