FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(516.) TÚRA ÜRBŐPUSZTÁN, SZÚNYOGON ÉS APAJON


Időpont: 2016. augusztus 27. szombat
Útvonal: Czanikürbő - Szúnyogpuszta - Külső-Szúnyog-major - Dömsödi-árapasztó - Apaji-halastavak - Czanikürbő
Táv: 16 km
 

Ürbőpusztán sokszor áthaladtunk már autóval, pontosabban többön is, mert egymás után következnek, nagyjából észak-déli irányban, Bugyi és Kunpeszér között. Ürbőpuszta pontosabban csak egy volt/van, de az egyes birtokrészeket, a két háború közötti időben birtokos személyéről - a téeszidőkben is, és egészen a mai napig - különböztetik meg. Ezek az objektumok tulajdonképpen egy-egy majorság hodályaiból, istállóiból és egyéb gazdasági épületeiből állnak, körülöttük néhány, legfeljebb egy-két tucat ház, az egykori cselédek, téeszdolgozók hajlékai.
A régi birtokosok, akikről az egyes részek a nevüket mai napig is őrzik: pl. Czanik Pál és Pálné - 502 hold (Czanikürbő), Lánczy Leó - 697 hold (Lánczyürbő), Baghy Gyula - 1335 hold (Baghyürbő), de voltak itt komolyabb birtokai budapesti nagytőkéseknek, és még Jászberény városának is!
A mai túrát Czanikürbőn és környékén terveztük. Nagy nehézséget okozott, hogy az interneten semmilyen anyag nincs erről a környékről, néhány szép természetfotót leszámítva. Így négy különboző térképből és egy műholdfelvételből kellett összeállítani a túraútvonalat, kikeresni a látnivalókat, ami a szokásosnál is több időt vett igánybe. Ráadásul egy műholdképen nem látszik minden - például a villanypásztorok...
Reggel, nyolc előtt értünk Ürbőre, egy rövidebb kunpeszéri kocsmázást követően. Itt ugyanis bizonytalan volt, lesz-e nyitva ilyesmi. Nem is volt. A helyiek szerint egyszer kinyit, máskor nem.
Leparkoltunk hát, és elindultunk a "faluból", nagyjából északi irányba. A régi téeszidők lakásai, példásan rendben tartva sorakoztak, már-már utcát alkotva. Az egyik előtt szóba elegyedtünk a helyiekkel. Nagyon csodálkoztak, hogy mit keresünk itt. Mondtuk, hogy mit. Még jobban csodálkoztak, és felajánlották, egy darabon elvisznek autóval... Persze, nem vállaltuk. Inkább kérdezősködtünk egy kicsit a helyről. Nincs nagy élet, inkább a csönd és nyugalom. Az itt élő 50-100 ember javarészt Bugyiba jár dolgozni, vagy itthon gazdálkodik. Egy épp ott lévő juhász érdekes dolgokat mesélt a pusztában élés magányáról, mely néha rossz, legtöbbször jó. Minden esetre, elmondása szerint van ideje az embernek átgondolni az életét...
A beszélgetés végén arról érdeklődtünk, merre lehetne eljutni Szúnyogmajorba. A földre rajzolva igyekeztek ezt elmagyarázni. Meg is értettük, amit mondtak, és szinte sikerült is teljesen végigmenni az útvonalon, mindössze annyi szépséghibával, hogy ahol ők azt mondták, út lesz és semmi gond, ott nem volt út és elég érdekes volt a haladás...
A falut elhagyva, régi tanyák mellett gyalogoltunk, egy akácalléban. Kiérve a kopaszabb részre, nagyon szép, szinte végtelen rétek és mezők látszottak mindenfelé. Ez a terület a Kiskunság leglaposabb és legegybefüggőbben sík területe. Gyakorlatilag Apaj és Ürbő egy végtelen lapály. Nem is csoda, ha a túra során végig láttuk északi irányban, a Budai-hegyeket, nyugat felé pedig Kunszentmiklós tornyait, és még Dunaújváros szörnyének kéményei-oszlopai is felismerhetők voltak, a Duna túlpartján.
A "kis csatornáig" elértünk, majd átkelve rajta már gyakorlatilag Szúnyogpusztán voltunk. A rétek túlsó végén látszódtak a külső major épületei. Célba vettük őket. Az ide ígért szekérút hiányában, a villanypásztor melletti szikes kopasz részen mentünk, vagyis óvatosan lépkedtünk. Nem messze tőlünk egy több száz egyedet számláló szürkemarha csorda figyelt minket, egyre komolyabban. Ha elindultak volna felénk, nem sok esélyünk lett volna ellenük, szerencsére másik irányt választottak, és hatalmas súlyukhoz képest, jelentős könnyedséggel, dübörögtek tova, míg el nem tűntek a horizonton.
A réten sok szép virág nyílt még, pedig már majdnem ősz van. Mind között legszebb a sóvirág volt.
Szúnyogmajor előtt kisebb tó - időszakos vizes llapos - állta utunkat; feltűrtük hát a nadrágunk szárát, levettük a cipőket és átgázoltunk rajta. Gyakorlatilag úgy volt, hogy eltévedtünk.
Elénk jött a major juhásza, és készségesen kivezetett minket a helyről, közben mesélt a juhászok életéről, bivalyos és marhás történeteket is mondott. Vékony, keverék kutyái, szemre nem sokat ígértek volna, de minden nemesebb jószágnál okosabbak és munkásabbak voltak, ezt is tőle tudtuk.
A majorság után a Dömsödi-árapasztó-csatorna következett. Ennek partján sok kilométert mentünk, és itt is, mint a nap legnagyobb részében, árnyék nélkül, a tűző Napon. A víz mellett végig horgászok, minden beállásban, szinte. Ők sem fáztak...
Egy szép nyárfacsoport alatt aztán hosszab pihenőt tartottunk, és megebédeltünk. A mellettünk mókoló horgász nem bánta már, hogy végre odébb álltunk, elég sokat beszéltünk, nevetgéltünk.
Nemsokára az Apaji-halastavakhoz értünk. Pontos készítési idejét nem ismerjük, de nem volt kis munka, a helyik szerint 700 ha-os tórendszer földmunkáinak kivitelezése. A tavak merőleges gátakkal vannak, hálószerűen felszabdalva, a két középső töltés metszéspontjában, áll egy megfigyelőtorony. Ami persze nem csak madarak kémlelésére alkalmas, hanem nyilván a tulajdonosok és halászati szakemberek által az egész vízrendszer szemmeltartásában is segít. A toronyból gyönyörű kép tárul a túrázó szeme elé. Ameddig ellátni, mindenhol csak víz és víz. Ki gondolná, hogy ekkora tórendszer van itt, a semmi közepén?...
A toronytól már csak háromnegyed óra volt hátra mai gyaloglásból, és a "körülmények miatt", egyesek számára a szenvedésből. Ürbőre égető napsütésben értünk vissza, a nyári forróságban semmire se vágytunk jobban, mint hogy a reggel zárt kocsma nyitva legyen. És kis várakozás után, idős gazdája előcsoszogott és kinyitotta. Beestünk a hűvösbe és hideg italokkal jutalmaztuk magunkat a túranap végén...
Ürbőpuszta és környéke előzetesen is szép dolgokat ígért, de a valóságban minden képzeletet felülmúlt. Érdekes, eseménydús, néha bizsergető és hátborzongató érzéseket adó nap volt, kedves emberekkel összetalákozva, akik - XXI. század ide vagy oda - ugyanazt az életet élik, nagy vonalakban, mint évszázadokkal korábban őseik. Így ma tulajdonképpen nemcsak térben, de időben is jókorát utaztunk.
Aki nem hiszi, járjon utána...

 

Minden rokonom!

Sántaőz
 

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Besenyi Erzsébet (Felsőlajos), Durucz Mária (Fülöpháza), Felker Joe, Gulyás György (Fülöpháza), Kárpáti János (Kecskemét), Lőrik Lászlóné Irénke (Hetényegyháza), Rádi Józsefné Edit (Hetényegyháza), Varga Istvánné Borika és Vas Lajosné Ica.

 

 

Czanikürbő központjában Felújított lakóház Iránymagyarázat Távolban a Budai-hegyek Szúnyogpuszta Koronaakác
Virágos utunk van Szürkemarha csorda Sóvirág Külső-Szúnyogpuszta kis tava Készülődünk Átkelés a csucsogón
A major régi hodálya Silozás közben Csoportképünk Dömsödi-árapasztó Tájkép Ebédelünk (végre árnyékban)
Ebéd Az Átok-csatorna befolyása Az Apaji-halastavaknál Kilátás... ...a tavakra... ...a toronyból
Mályva a vízparton Búcsú a csatornáktól Ürbőpuszta kocsmájánál A söntés Itt megállt az idő K.O.

 


 

 

a

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz