FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(487.) TÚRA SARLÓSÁRPUSZTÁRÓL A CSARADÁBA ÉS AZ ERDŐ-HEGYRE


Időpont: 2016. január 23. vasárnap
Útvonal: Sarlósárpusztai Grassalkovich kastély - Rákóczi-hegy - Borovicskás - Baracspusztai út - Csarada - Csaradai iskola - Megyehatár - Erdő-hegy - Sarlósárpusztai Grassalkovich kastély
Táv: 16 km


A tél leghidegebb napját jósolták erre a szombatra. Kivételesen bejött. Lajosmizsén és Ladánybenén -17 fok volt, mégis három településről összejött nyolc fő, hogy a rendkívüli hidegben egy negyedik településen, Tatárszentgyörgyön túrázzon. A Ladánybenei találkozó és kávézás után, gyorsan tovább indultunk Sarlósárpusztára, a mai túra helyszínére. A kastély udvarára parkoltunk, a kapuőr szerint itt csak - 15 fok volt. Egyből bátrabbak lettünk...
Először a Rákóczi-hegyhez gyalogoltunk, ahol 1710 nyarán II. Rákóczi Ferenc a csapataival táborozott, hogy itt a homokban vészelje át az országban mindenhol tomboló pestisjárványt. Ezen esemény emlékére kakucsi Liebner József, helyben is földbirtokos nemes egy obeliszket állíttatott az 1920-as években, ami most a tatárszentgyörgyi templomkertben látható. Ugyanis a téesz időkben a rendszer oda vitette be. Talán jobb is volt, így legalább még ma is megvan...
A Rákóczi-hegytől szinte torony iránt, a Borovicskásnak nevezett borókás buckavidék magaslatain és gödreiben hullámvasutaztunk. Aki olvasta idei beszámolóinkat, látta képeinket, az unalmasnak találhatja, hogy megint ilyen helyre jöttünk. Egyrészt állíthatjuk, hogy attól, hogy a terep és a növényzet hasonló, mint az előző két helyen, még ez nem ugyanaz a hely, hanem talán szebb is, másrészt én még nem hallottam kifogásnak csak hegyek között túrázó emberektől, hogy ha harmadszorra mennek el zsinórban hegyek közé, unnák csak azért, mert mindenhol tölgy- és bükkerdő uralja a tájat. Egy bükkerdő századszor is bükkerdő, egy borókás-buckás meg századszor is borókás-buckás...
Szóval, a buckák között vándorolva, kiugró őzeket láthattunk, akik azt hitték, menekülniük kell előlünk, pedig nem kellett volna. Legfeljebb a fényképezőinket kattintottuk volna rájuk, így még arra se maradt időnk...
A buckákon, a feljövő és egyre erősödő napsütésben, a fűre és fák ágaira fagyott zúzmara, dér, jégcsepp-gyöngyök ezüstös színvilága verődött vissza mindenhonnan. Lefényképezhetetlen és elmondhatatlan szépség. Ha nem jövünk ide ilyen hidegben, nem látjuk, és elképzelni se tudtuk volna.
Fél óra elteltével kiértünk a buckák déli szélére, majd egy fagyott szekérúton a baracspusztai aszfalt felé vettük az irányt. Egy bokor mögött megnyúzott vaddisznó bundáját találtuk meg, a fejjel egyben, valaki nagyon sietősen nyúzott itt és vitte el a húst...
Az aszfalt úton átléptük a megyehatárt, és már Bács-Kiskunban folytattuk. Az út mellett csupa új építésű tanya, nem is szegény kunyhók álltak, sorban. Az út két oldalán öreg akácfák tucatjai kísértek minket, miközben a Nap tovább mászott az égen, égetve arcunkat, párologtatva ködöt, olvasztva jeget, zúzmarát, és különös fény-árnyék játékkal szórakoztatva a túrázókat - vagyis minket.
Tempók ugyan erős volt, de nem volt megterhelő vagy kibírhatatlan. A betonút végén elértük az egykori Csaradai iskolát, ahol tízórai szünetet tartottunk, majd csoportképet készítettünk. Innen némileg visszafelé haladtunk, és egy borzalmas tanyasi tákolmány megtekintése után, havas, jeges, csúszós úton ismét elértük a megyehatárt, és rajta az Erdő-hegy felé meneteltünk. Jól haladtunk, az utolsó két órában kilenc kilométert tettünk meg.
Az  Erdő-hegy környéke is nagyon szép. Fenyvesek, borókával tarkítva. A kilátó, eredetileg geodéziai torony volt, jelenleg egyik se, mivel a létrákat kiszedték, így senki fel nem mehet, pedig valamikor a Budai-hegyek, Dunaújváros és persze Kecskemét is látszott a tetejéről. Ha Tatárszentgyörgy község meglátná benne a lehetőséget, és pályázna rá, akkor egy új és látogatott látnivalóval gazdagodhatna a régió, turisztikai létesítményekben amúgy sem gazdag sora. Talán egyszer teljesül...
A kilátótól különösebb látnivaló nélküli szakasz volt már csak hátra kiindulási pontunkig. Fél egyre vissza is tértünk. Négy és fél óra alatt tettük meg a 16 kilométert. Régen volt ilyen haladós túránk...
Összegezve a napot: nagyon hidegben, de nagyon szép időjárási körülmények között túráztunk, nagy részt szép helyeken. Sok apró érdekességet láttunk, felfrissültünk, megteltünk friss levegővel. Persze csak azért lehetet így, mert egyáltalán felkeltünk és elindultunk, és nem a meleg szobában gubbasztottunk. Aki mer, az nyer...

 

Minden rokonom!

Sántaőz
 

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Bogdánné Ubornyák Bori, Felker Joe, Gondos Máté (Ladánybene), Kárpáti János (Kecskemét), Rádi Józsefné Edit (Hetényegyháza), Rimóczi Klára és Varga Istvánné Borika.

 

 

A Grassalkovich-kastély -15 fok, napfelkeltével Rákóczi-hegy Kilátás a csúcsról Tájrészlet Zúzmarás 1.
Zúzmarás 2. Magaslesen Visszatekintve Gyilokhely Arany homokon A buckák ellaposodnak
Máté visszanéz A Borovicskás határán Vadludak Csaradai... ...tanyák A régi iskola és a kereszt
Tanyasi buga-rettenet Erdő-hegy előtt Bejárat a kilátóhoz A kilátó Koronaakác termése Visszafelé indulunk...

 


 

 

a

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz