FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(490.) TÉLTEMETŐ TÚRA A PUSZTAVACSI-ERDŐBEN


Időpont: 2016. február 14. vasárnap
Útvonal: Táborfalva - Medvési erdészház - Lipót-major helye - Strázsa-hegy - Ágoston-major - Táborfalva
Táv: 18 km


Pusztavacsi-erdő, a mindig mást és mindig újat és szépet tartogató turistacélpont. Nekünk legalább is. Nem tolonganak errefelé a természetjárók, még a környékről sem, nemhogy messzebbről, pedig aki eddig eljött például velünk erre a tájra túrázni, nem bánta meg.
A mai nap megint csoda volt! Egyrészt, mert az előző napi eső után egész nap sütött a Nap és meleg volt, másrészt, megint nagyon sok szépet láttunk, melyek nagy részét nem lehet sem szóval, sem fényképpel visszaadni. Mert hogy írhatnék le, vagy érzékeltethetnék fényképen egy párját ritkító " medvesi tölgyest"? Például.
A csodához persze nemcsak a természet és az időjárás kell, hanem emberek is. Olyan emberek, akik nyitottak, és nem félnek legyalogolni akár 18, akár több kilométert, azért, hogy láthassanak olyan dolgokat, amelyeket e nélkül nem láthatnának. Mert az is szép dolog, ha valakit interneten érdekelnek egy-egy túra képei, de az igazi élmény: maga a túrázás; mindegy, hogy hol, mikor és milyen időben, a lényeg, hogy minden hétvégén újabb esélyt adjunk a csodának, hogy megtörténjen velünk. És ha így állunk hozzá, meg is fog történni. Mint ma Pusztavacson...
A kicsit hosszúra nyúló bevezető után írnék néhány sort a túráról is.
Reggel nyolckor találkoztunk tízen Táborfalva szélén, a Szívós boltnál, ahol autóinkat hagytuk, hogy az onnan induló körtúrával bejárjuk a Vacsi erdőt, és megtekintsük látnivalóit. Egyben egy kicsit felidézzünk valamit a régi majorok életéből, a Coburg uradalom 1944-ig való működéséből. És persze gyönyörködjünk az erdőben, örüljünk a tavasznak.
Már induláskor sütött a Nap, és az ég teljesen kék volt, ami egész napos napsütést ígért. Az is lett. Utunk a Medvés nevű erdőrész felé vezetett, amiről már sokat hallottunk, de még sosem érintettük. Csaknem egy óra gyaloglás után megérkeztünk a Medvési erdészház tisztására. A ház és melléképületei siralmas állapotban, sok tízezer hasonló építmény az országban. Pedig egykor ezek a falak is szebb napokat láttak. De a természet! Az udvaron hatalmas, 400 éves körüli tölgyfák álltak, hevertek, melyiknek milyen szakaszát adta ki a sorsa. Így is, úgy is, lenyűgöző látvány voltak, alig bírtunk betelni a látványukkal.
Innen csak egy km lehetett, amikor az egykori Lipót-major felé vezető út mentén újabb hatalmas tölgyekre lettünk figyelmesek, több száz méterről már látszottak. Ahogy nagy fáknál lenni szokott, igazából nem messziről látszik a nagyságuk, hanem alájuk érve. Ezek még az erdészház fáit is felülmúlták. Csodák! És élő csodák! És senki sem látja, mert senki sem jár erre. Érthetetlen...
Az egykori "Lépold"-major hűlt helyét elérve, egyetlen maradékát, az öreg, és mára védett gesztenyefasort vettük szemügyre, tartottunk egy alaposabb kalóriapótló szünetet, majd ismét bevetettük magunkat az erdőbe, hogy újabb óra gyaloglás után elérjük a Pusztavacsi erdő legszebb részét, a buckást, a közülük szinte hegyként kimagasló, és olyan hatást is keltő Strázsa-hegyet. Ez a hely megunhatatlan. Fenyőerdővel borított halmai, alattuk fenyőtűszőnyeggel, öreg fák, két oldalt meredeken leszaladó domboldalak - és a végtelen nyugalom és béke. Egyszer ide is mindenkinek el kellene jönni...
A halmok közül lassan kievickélve, további öreg fákat kerestünk, térkép alapján, de amikor megtaláltuk őket, semmi különöset nem éreztünk. Nem is voltak különösebben szépek, és nagyok se. A medvésieknek a halvány nyomába se érhetnek. Mindegy, majd megnőnek, és egy 200 év múlva erre túrázó túracsoport már csodálkozva fényképezi őket.
Egy kanyar, még egy kanyar, elágazások, aztán utolsó megállónkhoz, az Ágoston-major maradék épületeihez értünk. A régi iskolaépület még áll, jelenleg magánház, de az állapota 23. órás. A vele átellenes sarkon még álló cselédházé már 25. órában van, mert már el kellett volna bontani. Életveszélyes. De a tulajdonos erdészet erre még nem kerített sort, valószínűleg nincs szívük eldózeroltatni. Ha ezek a falak mesélni tudnának! Hiszen itt 1944 előtt hatalmas élet volt, és az iskolán, intézői és cselédlakásokon kívül, a majornak volt szeszgyára (ahol krumpliból főzték a pálinkát), de még malma is volt, ahol búzát őröltek. A helyet, a többi vacsi majorhoz hasonlóan, ló vontatta kisvasút kötötte össze a többi majorral és az örkényi vasútállomással. Ma ebből már semmi sem maradt. És olyan idős se, aki mesélhetne ezekről az időkről...
A major udvarán az erdészet padokból és asztalokból, turistapihenőt épített, tűzrakó hellyel. Attól tartok, nem sokan fogják használni, mert nem nagyon jár itt senki, gyalogtúrázók főleg nem, de hátha mi gondoljuk rosszul és mégis özönlenek majd ide a természetjárók...
Alapos, evős, napozós déli pihenőnk itteni megtartása után, szűk óra alatt visszagyalogoltunk Táborfalvára. Mindenki lábában benne volt a táv és a kifejtett izommunka, el is szótlanodtunk a túra végére, de az arcokon azért azt láttam, érdemes volt ezt a túrát is kitalálni, megszervezni, és végig bírni, mert ezek nélkül ma nem láttuk volna ezeket a dolgokat, és ki tudja, láttuk volna-e valaha...

 

Minden rokonom!

Sántaőz
 

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Bogdánné Ubornyák Bori, Felker Joe, Kárpáti János (Kecskemét), Lőrikné Irénke (Hetényegyháza), Major József (Kecskemét), Rádi Ágnes (Hetényegyháza), Rádi Józsefné Edit (Hetényegyháza), Szabó Zsuzsanna (Kecskemét) és Varga Istvánné Borika.

 

 

Táborfalva szélén, napsütésben Reggeli színek Medvési erdészház Ez is pusztul... Öreg tölgyek karéjában A 400 éves medvési tölgy
Körülérjük Lipót-major maradéka Tavasz van! Kényelmes andalgás Joe Nincs akadály!
Strázsa-hegy... ...150 méterrel... ...a tenger szintje... ...fölött Három karját nyújtó tölgy-ent Piros csészegomba
A volt Ágostonmajori iskola A cselédlakások a pihenővel Déli szünet Namiez? Vissza a faluba Táborfalván

 


 

 

a

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz