FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(496.) NAGYSZOMBATI TÚRA PÁLOSSZENTKÚTRA


Időpont: 2016. március 26. szombat
Útvonal: Kiskunfélegyháza buszállomás - Ótemplom - Kálvária - Temető - Parkerdő - Vasút  melletti út - Petőfiszállás - Pálosszentkúti kegyhely
Táv: 18 km


A mai túra napja húsvét hétvégjére esett. Vasárnap ilyenkor teljesen értelmetlen túrát szervezni, hiszen az emberek templomba mennek és/vagy a családdal vannak, készülnek a locsolók fogadására, sütnek-főznek. Persze, sokan már szombaton is ezt teszik, de azért öten mégis nekivágtunk a mai nap kihívásainak. Nem lehet kihagyni egy hetet se, mert komoly tüneteket vennénk észre magunkon...
A terv az volt, hogy Kiskunfélegyházáról, ahol még nem túráztunk, legyalogolunk Petőfiszállásra, annak is első sorban országosan ismert kegyhelyére, Pálosszentkútra.
Reggel, a közeli helyszínhez képest kicsit korábban, fél hatkor indultunk Lajosmizséről, mert el kellett érnünk az egyetlen, 7 órás reggeli buszt Petőfiszálláson, ami visszavisz bennünket Félegyházára, hogy onnan lesétáljunk Petőfiszállásra. Kicsit nehezen követhető...
Félegyháza régi kiskun település, amelyik több más ilyenhez hasonlóan, a török időkben elnéptelenedett, majd újratelepítették. Ráadásul a Jászságból, Jászfényszaruból, csaknem 250 család. Természetesen jöttek más településekről is, az ország több tájegységéről. Például a város neves szülötte, Móra Ferenc író apja Jászberényből érkezett telepesként (eszerint pedig a lajosmizsei Móra családokkal távoli rokonságban állt). A betelepülők között voltak nemesi eredetűek is, például a Ficsor, a Tarjányi, és a Kerekegyházáról is ismert Móczár család egy másik ága.
Túránkat tehát Kiskunfélegyházáról kezdtük, nagyjából fél nyolckor, miután leszálltunk a buszról. Elmentünk megnézni a város legrégebbi templomát a Sarlós Boldogasszonyt, másik nevén Ótemplomot. Szerencsénkre nyitva volt, így nagyon szép barokk belsejét is szemügyre vehettük.
A templomtól a Petőfi-emlékházat, majd pedig Móra Ferenc szülőházát érintettük, de a korai időpontban természetesen, mindkettő zárva volt. Majd egyszer úgy érünk ide egy túránkon, hogy délután legyen és meg tudjuk nézni mindkettőt...
Kis utcákban keveregtünk-kavarogtunk, mígnem elértünk a Kálváriához. Ritkaság az Alföldön, a Kiskunságban főleg, hogy egy településnek adódik ilyen jellegű szakrális építménye. De itt van. Igaz, nem eredeti helyén áll, de így is két évszázada mai helyén. A parkszerű területre egy szép székelykapun lehet belépni, majd következnek Jézus keresztútjának stációi. A kisebb torony méretű kőfülkékben eléggé megkoptak már a képek, némelyiken csak nehezen azonosíthatók az ábrázolt jelenetek és alakjaik. A stációsor végén áll a Golgota. Egy teraszos építményen, melyre két oldalt lépcső vezet fel, áll Jézus keresztje, a latrokéi, alattuk a szokásos emberalakok. Szépségéhez és egyediségéhez képest talán kevéssé ismert látványossága ez Kiskunfélegyházának, több figyelmet és látogatót érdemelne.
A Kálváriától a temetőben folytattuk a túrát. Éppen csak átszaladtunk rajta, ez is megérne egy alaposabb tanulmányutat, mert sok benne a módos sír, sírbolt és vannak szép számmal kripták is, közöttük pedig szép szobrok és régi keresztek. A település prominens családjai közül is sok ismerős nevet olvashattunk.
A temető után a Parkerdő bejáratát keresgéltük, illetve csak írom, hogy keresgéltük, mert Zsolti és kütyüje jelenléte ezt a manővert feleslegessé tette; a gps-en kész útvonal volt erre, mi pedig csak mentünk utána...
A Parkerdő kellemes meglepetés volt, mert ugyan elég kopár volt még minden, tiszta, rendezett sétautak hálózták be, több tanösvényes információs táblával, szép pihenőkkel az egyes tisztásokon, sehol egy szemét, rongálásnak pedig semmi nyoma. A nagy tisztás szélén pedig itt is egy új kilátó állt - hasonlóan másik 10 környékbeli településhez, itt se nagyon van kilátás róla, főleg nem szép, mert akik ezt a projektet kiírták, és pénzt adtak rá, nem kérték számon(!) a kiírásban, hogy a kilátókról legyen is kilátás, és főleg hogy szép. Minek is kérték volna? A pénz megvolt rá, el is költötték, és építettek 11, nagyrészt értelmetlen és használhatatlan fatornyot, amelyek semmilyen idegenforgalmi erővel nem bírnak majd, mivel egyrészt nem is tud senki róluk, másrészt semmi látnivalóval nem jutalmazzák az őket megmászókat. A lényeg, hogy mindenki megnyugodhat, akinek az ügyben érdekeltsége volt...
A kilátó alatti pihenőnél tartottunk egy kis tízórai szünetet, aztán kimentünk az 5-ös úthoz, a körforgalmán áthámoztuk magunkat, majd a felüljáró mellett elhaladva, a Budapest-szegedi vasútvonal mellett folytattuk a gyaloglást, mégpedig a vasút szerviz útján. Elég köves volt a talaj a lábunk alatt, de nagyon jó tempóban haladtunk. Sütött a Nap, pedig semmi ilyesmivel nem kecsegtettek a mára, és jókedvűen beszélgettünk. Észre se vettük, hogy már lent vagyunk a selymesi hobbikertek megállójánál, majd ezt elhagyva, nemsokára a Mária-dűlő felé kanyarodtunk, hogy Petőfiszállás szélén megkeressük a mai napra jutó másik csodálatos kilátót, a pálosszentkútit. Kilátás róla csak a kegyhely felé adódik egy kevés. De az alatta lévő pihenő itt is lehetőséget adott egy szusszanásnyi üldögélésre. Éppen dél volt, ebédidő.
A pihenő után már nem sok volt hátra, szűk háromnegyed óra alatt beérkeztünk a pálos kegyhelyre. Az itteni Mária-jelenéssel és a forrással kapcsolatos történetet bárki elolvashatja a neten, vagy a helyszín ismertető tábláján.
A templomból, kápolnából és a szokásos egyéb építményekből álló szent hely a legjelentősebb Mária-kegyhely a Kiskunságban. A kápolna falának tégláira az elmúlt évszázadban, rengeteg nevet és évszámot írtak, véstek a Szűz Máriának hálát adó, vagy tőle segítséget kérő emberek. Nézelődtünk még egy kicsit, fényképeztünk, és persze a lelkünkkel is foglalkoztunk. Mert ezért is jöttünk ma ide.
Borult volt az ég, mikor ideértünk, de távozásunkra ismét ragyogóan sütött a Nap. Így kell befejezni egy ilyen napot, letudni az elmúlt évet, két feltámadás között, mely bőven tartogatott sok felhős és még több verőfényes időszakot; a lényeg, hogy innentől testileg-lelkileg megújulva menjünk tovább az utunkon, együtt is, külön-külön is, és a feltámadás után, új erőre kapva még szebb évet tudhassunk magunk mögött, a jövő év húsvétjára - és folytatódjon ez még nagyon sokáig, az élet nagy körforgásában, hol nem létezik sem kezdet, sem vég...



Minden rokonom!

Sántaőz
 

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Bogdánné Ubornyák Bori, Dömötör Zsolt (Kecskemét), Felker Joe és Szabó Zsuzsa (Kecskemét).

 

 

Sarlós Boldogasszony-templom Barokk szoborcsoport A templom oltára Petőfi-emléktábla Bajcsy-Zsilinszky Endrével A kálvária
Parkerdőben Salátaboglárka Félegyházi kilátó Utunk Petőfiszállásig Cím nélkül Virágos tanya
Régi tanya "Fosóka" virágzásban Úton a kegyhely felé Mocsári gólyahír A kegytemplom Szűz Mária-szobor
A szentkúti forrás Templom és kápolna A kápolna hálaadó fala Egy tégla a sok közül Díszfa virágzás a faluban Petőfiszállás bemutatkozik



 

 

a

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz