FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(524.) NAGYKŐRÖSI NAGYERDŐ TÚRA


Időpont: 2016. december 13. kedd
Útvonal: Nagyerdő
Táv: 15 km
 

Turistamúlttal foglalkozni olyan, mint más elfeledett dolgokkal; egyszerre kihívás és szinte reménytelen ügy...
Sok éve már, hogy a Duna-Tisza közét járva, itt-ott régi, megkopott turista jelzésekre figyelünk fel, és persze, kezdetben még nem tudtuk, mik ezek, honnan maradtak, honnan hová vezettek. Vannak, melyekről még mindig nem tudunk szinte semmit, de azért tisztul már a kép.
A kutakodást nehezíti, hogy a több évtizeddel ezelőtti, a maihoz képest színpompásan virágzó természetbarát életnek ma nyoma sincs - a teljesítménytúrák öncélú és gyakran pénzorientált világát nem nevezném ennek -, és azok is nagyrészt már a fenti gyalogösvényeket róják, akik ezekről a régi jelzésekről, létesítményekről valamit is mesélni tudnának.
A közeli Nagykőrös elég rendesen erdősödött település; ennek eredetileg a lápos rétek és tölgyesek foltjainak váltakozása adta az alapját, persze sok helyen a homokot jól viselő nyárfák, illetve éppen ellenkezőleg: a vizes, mélyebb részeket kedvelő nyírjesek is belekeverednek a képbe. Mostanság pedig már nem kapja fel az ember a fejét sem akác-tagokra, sem fenyőtáblákra. Pedig utóbbiakban is vannak szépek - noha nem őshonosak a környéken.
Nagyon gazdag az erdő cserjeszintje, a bokrok sokasága, sőt: nyári időben még ritka virágok is nyílnak mindenfelé, köztük sok nőszirom és orchideaféle is.
Ezen a csodás, nagy kiterjedésű területen az 1970-es évek közepe táján kezdtek a kőrösi természetbarátok komolyabb turistáskodásba; az addig erősen ismeretlen és lenézett alföldi gyalogos turistaság népszerűsítésének adva egy esélyt. Ennek több kézzel fogható eredménye is lett, többek között jelzett túrautak hálója, illetve a "felszabadulás" 30. évfordulójára, 1975-ben létesített Jubileumi Emlékpark  is, mely tulajdonképpen egy pártállami csökevény a mai (nem)nagyonmagyarok szemében. Valójában tényleg az is lehetne - ha azóta bármilyen szinten sikerült volna azt a turistakultúrát akár csak megközelíteni is a két folyó közén, vagy akár éppen a Nagykőrös környéki erdőkben. De mint tudjuk, nem sikerült. A "rendszermódosítás" utáni években a park előbb elgazosodott, kezdte visszanőni az erdő, majd minden egyes objektumát eltűntették, vagy megette az idő. Évekig, adatközlő és dokumentációs forrás hiányában, még a helyét sem sikerült meghatároznunk. Eddig a napig.
Mert ma Dömével egy laza, erdőkerülő sétát tettünk a Nagyerdőben, és ha nem is 100%-ig, de nagy valószínűséggel, sikerült lokalizálni az emlékpark helyét. Ez nem az én érdemem, hanem kizárólag Zsoltié, aki nagy alapossággal rakta ki a hiányzó mozaikokat a terepen, és próbáltam hozzá én is egy kis dokumentációt mellé tenni, korabeli leírásokból, újságcikkekből.
Szóval, a Természetbarát Emlékpark (utóbb már ez volt a neve) a nagykőrösi úttól északi irányban, kb. 3 km-re volt, egy ma is tisztásnak látszó helyen. Innen indult, vagy ha úgy tetszik, itt ért véget három fő túraút jelzés: a
SÁRGA, a PIROS és a ZÖLD SÁV. A parkban pihenőhelyek, padok, asztalok voltak, sőt, még fúrott kutat is sikerült 1982-ben eszközölni. A tavasszal szokásos emléktúrák a városból idáig, és az ilyen napokon 500 főnyi gyereknek, felnőttnek megtartott félkatonai akadályversenyek kiszolgálásához nem volt eléág a lajtos kocsi...
A turistautak itt-ott egyéb jelzésekkel kapcsolódtak még egymáshoz, köztük egy szép, kanyargós úton ma is fellelhető
PIROS KERESZTTEL.
Feltételezésünk szerint, amit még nem tudunk bizonyítani, itt lehetett a vége a Pest megyei
PIROS SÁV jelzésnek is, mely a mai vég, Apajpuszta után még folytatódott Kunszentmiklós - Kunpeszér - Tatárszentgyörgy/Sarlósárpuszta - Ladánybene - Táborfalva - Pusztavacs ("Ország közepe") irányban, majd pedig le a Nagyardőbe, a turista emlékparkba.
Mivel azonban a jelzések elenyésztek, senki sem járja az utakat, szinte azt mondhatni, kivételt jelent néhány, az erdészet vagy a vadászok által vezetett túra, illetve ha mi arra járunk.
Kár, mert nagyon értékes és szép erdőterület ez, és jó lenne, ha nemcsak vadgazdaálkodási és erdészeti érdekek érvényesülhetnének itt sem, mint más alföldi erdőkben, hanem egyszer ismét lehetőséget kapna a természetjáró nevű, nem kifejezetten erőszakos és profitorientált fajta is, és végre mindenki számára hangsúlyosan nyilvánvalóvá válna, hogy nem pont mi, gyalogos turisták vagyunk azok, akiktől a síkvidéki természetvédelmi területeket, erdőket és mezőket leginkább félteni kellene - hanem akiktől félteni kellene, azoktól kellene sikeresen meg is védeni... Elég reménytelen és naív óhajnak tűnhet, pedig az is...
Szóval, Zsoltival tekeregtünk egy jót a mai hideg, napsütéses kedd délelőttön, és látható, miket találtunk.
Viszont, ha egy jelzést sem találtunk  volna, akkor is lett volna sluszpoénja a napnak: egy "nyírmatuzsálemre" leltünk a Gógány-ér felőli erdőrészen, melyhez hasonló méretűt nem találtunk alföldi falistákon, kizárólag nyugat-dunántúli nyírek nőttek ekkorára vagy nagyobbra; ugyanis, a 210 cm-es körméretével a nagykőrösi öreg nyír az országos listán a 6. körüli helyet nyerné el, de mindenképpen az első tízben lehetne, ha tudnának róla (azóta értesítettük Kapás Tibor helyi természetbarátot, a nagy és öreg fák rajongóját, aki remélhetőleg feltérképezi és közkinccsé teszi felfedezésünket).
Sok ilyen hasznos és múltfeltáró túrát kívánunk még magunknak - és mindent meg is teszünk, hogy általunk a természetjárás legmagasabb szintű megnyilvánulásának tartott, helyismereti határjáró túrákat minél többet szervezzünk is. Mert hátha lesz egy-két ember, aki az ilyeneket látva azt mondja: éhes vagyok egy ilyen túrára...


Minden rokonom!

Sántaőz
 

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba és Dömötör Zsolt (Kecskemét).

 

 

Az első régi jel... Reggeli fények Bevégezve Taplógomba 1. Nyíresbe érünk Régi zöld sáv
A rekorder nyír bemérése Taplógomba 2. Erdei nyaraló... ...és udvara Piros kereszt jelzés Féreglakoma után
Ikertornyok Zuzmó Kivezető utunk Újabb nyír Fenyőgyanta Vérehulló fecskefű egy fán

 


 

 

a

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz