FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(500.) JUBILEUMI TÚRÁNK A NAGYKŐRÖSI NAGYERDŐBEN


Időpont: 2016. május 1. vasárnap
Útvonal: Nagyerdő - Strázsa-hegy
Táv: 12 km


Vasárnap délutáni túra. Elég érdekes időpont, de ezen a héten csak erre volt lehetőségünk. És hogy ne kelljen autózással elvesztegetni a néhány órányi, rendelkezésünkre álló időt, közeli, de szépnek ígérkező helyet választottam: a nagykőrösi Nagyerdőt. Sokszor jártunk már itt, de a mai csapat nagyobb része még nem. És különben is, ide akár minden héten vissza lehetne jönni, akkor se lenne unalmas, mert hogyan lehetne az egyik legszebb erdő unalmas? Ráadásul éppen május elején, amikor a természet igazán elkezdett beindulni?...
Ebéd utánra beszéltük meg a találkozót, és gyorsan össze is jöttünk, nyilván mindenki ment volna már, hiszen a múlt hétvége kimaradt, így megint elvonási tüneteink voltak. Hamar elértünk Nagykőrös melletti Nagyerdőhöz. A parkolás után rögvest neki is indultunk a természetnek.
A Kőrös-ér forrását mellőzve, a
PIROS SÁV jelzésen haladtunk nagyjából északi irányba, hogy kis csámborgás után elérjük a Strázsa-halmot, majd onnan, más utakon, visszatérjünk kiindulási helyünkre.
Az elején égeres, majd akácokkal kevert tölgyesben mindenhol, nagy számban és messziről, virítottak a virágzásuk teljében lévő galagonyabokrok. És ez az egész túrán, végig így volt. sőt. az oda-vissza úton, autóval is, az aszfalt mindkét oldalán fehér bokrok ezrei...
Az erdőben, szokás szerint, rajtunk kívül senki sem volt. Érthetetlen, hogy egy ilyen szép hely miért ennyire ismeretlen és túrázatlan? Képesek vagyunk száz kilométereket utazni, mert azt hisszük, a szépség csak az lehet érdekes vagy szép, ami távol van, nem a szülőföldünkön, közben meg csak néhány kilométer és némi alázat kellene, és egy-egy varázsvilág kellős közepén találnánk magunkat. Mint például itt a Nagyerdőben.
Ez a ma is hatalmas erdőség, régebben, évszázadokkal ezelőtt még hatalmasabb és vadregényesebb volt, pedig most sem kicsi. Mára egyedüliként, Európa utolsó pusztai, homoki tölgyese ez, és mint ilyen, az egyik legveszélyeztetettebb erdőtípus a kontinensen. Az alapjában véve tölgyerdőben, őshonos növények az uralkodók: fehérnyárak, galagonyák, kökények, csipkerózsák, és tisztás-foltokon a régi vizes élőhelyek maradékai: nyírfák. Az előbb említett forrásnál, ami persze mára kiszáradt, égeres folt van, ami alföldi viszonylatban elég ritkának mondható.
A legtöbb pedig nem is galagonyából van, amint a képek alapján gondolná az ember, hanem vadmeggyből, ami olyan velejárója a tölgyerdőnek ezen a vidéken, mint kenyérnek a morzsa.
A kis tisztásokon magas fű, üde zöld, és rengeteg virág. Most még nem is annyira, de néhány hét múlva bőség lesz nőszirmokból, egy-két kosbor- vagy orchideafaj is előfordulhat, és számtalan színes kis mezei virág. És akkor még nem beszéltünk az esős-meleg időszakok után található rengeteg fajta és darab gombáról. Ezek is mások a tölgyes erdő okán, mint az alföldön leggyakoribb fajok (őzláb, csiperke, galóca, galambgombák, pöfetegek) - bár ezek itt is vannak. De nem ritkák a vargányafélék itteni példányai, a tinóruk, és bizony ősszel elég sok piroskalapos-fehérpöttyös légyölő galóca is virít az utak mentén. És lehetne még folytatni...
Aki kíváncsi minderre, látogasson el a Nagyerdőbe, és nézze meg személyesen. Ha nincs térképe vagy tanácstalan, hogy induljon neki, jelezze nekünk, segítünk térképpel, útmutatással.
A mai túra rövidre, de annál szebbre és illatosabbra sikerült. Ilyen szép helyen élmény túrázni, még ha csak pár órát is.
Mellékesen jegyzem meg, ez a mai, szomszédos kis kiruccanásunk volt 2007-es indulásunk óta az 500. túránk. Erről a tényről hamarosan külön írásban is megemlékezünk.
Addig is, és azután is, mindenkinek szép túrákat kívánunk, akár velünk, akár más utakon. Mert csak elkezdeni nehéz, utána pedig már lehetetlen lesz leszokni róla. Aki nem hiszi, tegyen egy próbát...



Minden rokonom!

Sántaőz
 

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Besenyi Erzsébet (Felsőlajos), Bogdán Jenő (Felsőlajos), Bogdánné Ubornyák Bori (Felsőlajos), Felker Joe és Golovics Éva (Kecskemét).

 

 

Belépünk a szentélybe A mai nap róla szólt... ...a Galagonya! A természet nagy Rodolfo Még egy galagonyavirág Rétre érünk
Nyírfaerdő! Magashegyi rét Máriatövis A semmi közepén Kutyatejmező Lezárt terület mellett
Kiscsoportképünk Elágazás Kijelölt úton A Strázsa-halom Kilátás a magaslatról Sztorizás
Salamonpecsét Strázsa-tölgyön A hegy másik oldala Ide minden szó kevés... Visszaúton Vérehulló fecskefű és turbolya

 


 

 

a

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz