"Másnap reggel Laci ébresztett bennünket gőzölgő kávéval és az elmaradhatatlan pálinkával, ami Irénke gondoskodásának volt köszönhető. A kora reggeli ébresztőhöz a tusoláshoz meleg víz, a reggelihez kockás abrosz dukált. Irénkét fájós lába arra késztette, hogy a turista házban maradjon.
Mi elindultunk Fallóskútnak, a sárga jelzésen. Utunk a célhoz Mátrakeresztesen keresztül vezetett. Útközben a többiek ráismertek azokra a helyekre, ahol tavasszal málhákkal megrakodva gyűrték a métereket a Nyikom felé menetelve.
Leírhatatlan a táj szépsége, a hegyek domborulatai, az ég kékje a puha fehér felhőkkel, az enyhe szelő ringatta szőke mezőkkel. Mátrakeresztesre beérve, sikerült fenékre ülnöm. Óvatosan kellett lépkedni, mert az apró göröngyökké összeállt talaj időnként csusszant a cipők alatt.
Mátrakeresztesen elbeszélgettünk egy dédikével a településről és arról, hogy jó irányba tartunk-e a Fallóskútnak. A községet elhagyva a betonúton tettünk néhány száz métert, majd ismét a fák közötti ösvényre tértünk. Éhesek, szomjasak voltunk, megálltunk pihenni, ettünk, ittunk. Felfedeztük a vadmálnás bokrok ízletes bogyóit. 
Egy Y elágazás megint feladta a leckét, mert nem leltünk rá a sárga jelzésre, így az ösztöneinkre hallgatva balra tartottunk Laci vezetésével, aki egy meredek kaptatónak vezette a csapatot. A meredélyről leérkezve megláttuk a Mátrai út szalagkorlátját, így szederindákon, csalánon keresztül csörtettünk a vadonban az útra, jó néhány karistolást beszerezve emlékül. Ha négykézláb is, de fenn voltunk az úton.
A Fallóskúton található Mária-kápolna csodatévő forrásának köszönheti hírnevét. A település kifejezetten a pihenést, a kikapcsolódást szolgálja. Eldöntöttük, hogy azt a visszautat választjuk, amerre az autókkal mentünk. Gyaloglás közben csodáltuk a rengeteget alkotó fákat, a fény és árnyék játékát a fatörzsek között. Időnként soha nem látott rovarok, növények késztettek megállásra bennünket.
A mátrakeresztesi szennyvíztisztító telephez érve a telep kutyája rontott nekünk, gazdája alig bírta megfékezni. Csak néhány túrázóval akadtunk össze és egy segítségét felajánló autóssal, aki meginvitált bennünket a terepjáró platójára, de megnyugtattuk, hogy direkt gyalogolunk.
Jó pár km-t megtéve látókörünkbe került a Hidegkút-tábla. A tisztásra az "Újra itt van a nagy csapat" dallal rontottunk be, hogy Irénke, ha aludna, biztos felriadjon. Nem zavartak bennünket a forrásnál éppen vizet vételező kerékpáros turisták.
Változatlanul szerencsésnek éreztük magunkat, mert senki nem jött a házhoz. Egy fiatal férfit láttunk , egy tőlünk távoli padon eszegetett Meghívtuk, hogy besegítsen megenni a gulyásleves maradékát. Ezután senki és semmi nem zavarta a nyugalmunkat. A lányok napfürdőztek, a fiúk előkészültek a kakaspörkölt megfőzéséhez. Közben vörösboros öblögetést alkalmaztunk és igyekeztünk megemészteni a Laci által elengedett poénokat.
A bográcsos főzéshez rakott tűz füstje mindig éppen arra szállt, ahol pihegtünk. János gondos felügyelete mellett elkészült a génmanipulált kakaspörkölt, négy szárnya és négy töke lévén. Edit stílusosan kakastaréj tésztát főzött ki hozzá. Kockás abrosszal  terítettünk a vacsorához. Az étkezést görögdinnyével zártuk.
A rendrakást követően hosszan elbeszélgettünk életünk napi folyásáról, a jövőről, arról, hogy miért is vagyunk ott ahol vagyunk.
A következő reggel a konyhához közeli asztalnál ücsörögve néztük, hogy milyen sokféle madár reggelizik a tisztáson. Kávézás, mosogatás, rendrakás, takarítás, szemét összecsomagolás, bepakolás a kocsikba, után elköszöntünk Hidegkúttól, azzal, hogy még szeretnénk visszajönni.
Pásztón egy cukrászdánál megálltunk kávézni, finom sütiket vásárolni a családtagoknak engesztelésül, hogy otthon hagytuk őket, majd irány a hazafelé vezető úton.
A déli harangszót már Lajosmizsén egy presszóban ülve hallgattuk, az itthon maradt csapattagokra, Csabára és Joera várva. Teljesítettük az "apánk" által ránk bízott feladatot: ettünk, ittunk, pihentünk."

 

Juhász Rózsa