"Interneten üzengetések, majd telefonálgatások után "apánk", azaz Csaba nélkül vágtunk bele a kalandba...
Lajosmizséről reggel 5 óra után néhány perccel  startoltunk, abból a megfontolásból ennyire korán, hogy elkerüljük a reggeli csúcsforgalmat az M0 autópályán. Nagyon jó volt az iram, mert fél 9-kor már Pásztón álltunk be egy parkolóba, hogy néhány dolgot még megvegyünk a három napra és hogy igyunk  egy ráadás kávét.
A parkolóval szemben Erzsike felfedezett egy kricsmit. Egy nem mindennapi helyet. Ahányszor kávéhoz nyúltunk a három nap alatt, annyiszor említettük fel a kocsmáros asszony borvirágos fizimiskáját, a kékre és feketére lakkozott körmeit, a bicegő fáslizott lábát és a korával már nem igazán harmonizáló aprócska rövidnadrágját. Arról nem beszélve, hogy a kávéhoz Erzsike hozta a cukrot a kocsiból, mert a "kolléganő elfelejtett cukrot rendelni". A női illemhelyre pedig alig lehetett beférni az ott tárolt piáktól, üdítőktől. A döbbenetes élmény után folytattuk utunkat.
A műútról egy hirtelen letérővel valaha szebb napokat megélt kövekkel, gödrökkel szabdalt, csak lépésben járható útra kanyarodtunk és kerestük a letérőt a Hidegkúti turistaházhoz. Nem szaporítom a szót, 10 óra előtt valamivel a fák közül előbukkant a tisztás az épületekkel. És egy cserkészcsapattal, akik az éjszakát itt töltötték. A szállás kulcsának megtalálására János és Laci indultak. A kulcshoz már csak egy ajtót kellett találni, ám amit az ajtó mögött találtunk az elborzasztott bennünket, itt mi nem alszunk, döntöttük el. Szerencsére hamarosan előkerült a gondnok Judit és elmagyarázta, hogy mit hol találunk. Van egy jól felszerelt konyha - minden található benne a mosogatógépet kivéve -,  amit azonnal birtokba is vettünk reggelizéshez. Ja, előtte megittuk az első pálinkát. Utána kipakoltuk a csomagokat és felfedező útra indultunk az épület körül. A melléképületekben sok kincset őriznek: talicskákat, kerti szerszámokat, építkezéshez használt anyagokat, katlanokat, fűnyírót stb. Én is találtam egy kincset, amire már régóta vágytam: egy öt kg-os Aranyfácán paradicsomos konzervdobozt. A tisztáson padok, asztalok, szabadtéri főző és sütögető helyek teszik komfortossá a pihenést. A tiszta vizű forrás csak néhány lépés a fák között.
A főépületről is essék szó: emeletes ágyak vannak a szobákban. Minden szoba fűthető. A fürdőszobában folyóvíz és meleg vízhez is hozzá lehet jutni, ha begyújt valaki a fatüzelésű bojlerbe. Laci ezt reggel és este is megtette nekünk.  Elrendezkedtünk, ettünk-ittunk, pihentünk, akkor induljunk valamerre. Sárga jelzésű turista úton indultunk Fallóskútnak. Egy bibi történt, egy hármas útelágazásnál  rossz felé tértünk le, nem találtunk rá a jelzésre. Úgy határoztunk, hogy mivel egyikünk sem járt még a környéken és éjszakai csatangolásra nem készültünk, visszamegyünk arra, amerről jöttünk. Egy ponton felfedeztük a zöld+ jelzést. A térkép szerint a Nyikom-hegycsúcsot lehet elérni rajta. Mentünk, mentünk, mendegéltünk, csodáltuk a hatalmas fákat, a libbenő pillangókat, a rengeteg cikázó szitakötőt. Egy tisztáshoz érve rájöttek Editék, hogy a tavaszi túra alkalmával itt sátoroztak. Annyira lenyűgöző volt a panoráma, hogy egy csoportkép készítése adta magát. A Nyikom csúcsra most nem jutottunk el, későre járt és még a gulyáslevest is meg akarta főzni Irénke. Visszafelé menetben találtunk egy frissen betonozott sorompót, amelynek talapzatába Edit bevéste: "PTK 2016".
Visszaérve a házhoz örömmel vettük tudomásul, hogy senki nem háborgatja a nyugalmunkat, élvezhetjük a csendet és egymás társaságát.
Este 7 órára elkészült a nagyon finom gulyásleves, előételnek a János és Edit által beszerzett dinnyét lehetett fogyasztani, valamint Laci remekét, a többiek által sajtos csíknak aposztrofált sajtos rudat. Az este beköszöntéig élveztük a tisztás adta csöndet, a nyugalmat, amit ritkásan tört meg az elmebetegek randalírozása az erdei úton, valószínű quadokkal, mert nem láttuk őket, csak hallottuk a motorok bőgését."
 

Juhász Rózsa