(504.) KÉTNAPOS NOMÁD TÚRA A NYUGATI-MÁTRÁBAN - 2. NAP


Idõpont: 2016. május 21. szombat
Útvonal: Szalajkás-tetõ - Vörös-kõ-bérc - Nyikom-nyereg - Nyikom-bérc (Gortva-kilátó) - Nyikom-nyereg - Úttalan utak - Pásztó
Táv: 13 km


Háromnegyed négykor felkeltünk és kissé türelmetlenül, jókedvûen vártuk, hogy a Nap elinduljon mai égi útjára is. Nem teljesen a várt irányból, de pirkadni (vagyis pirosodni) kezdett az égalja kb. Mátraszentlászló fölött, és némi tétovázás után Õ fensége is ránk tekintett, mosolygós, vörös-narancs arcával. Kegyelmi pillanat volt, mint az egész két nap, és ahogy az minden túránk...
A reggeli szöszölések hamar lementek, mivel elég hamar keltünk, és hatra mindenki összeszedte cuccát, magát, indulásra készen álltunk.
Joe szeretett volna teát fõzni, de nem volt filter e, mivel ezt éppen nem hozott. megkérdezte Janit, nincs-e egy tea filtere véletlenül? És ekkor elhangzott a két nap legjellemzõbb mondata, ami nagyon jól érzékelteti a bõséget, amivel a túratársak ellátták egymást: - De van, milyen kell? - azzal elõvett egy egész dobozt, amiben többféle filter volt, szépen sorban egymás mellett...
Akkor menjünk is, adtam ki a parancsot kicsivel késõbb magunknak. Elindultunk, még egy darabig felfelé, de fõképpen elõre, kicsit hosszabb távra, mint tegnap. A Vörös-kõ-bérc csúcsa mellett egy szép tölgyes-füves erdõrészen haladtunk el, aztán hamar a Nyikom-nyeregnél voltunk. Itt kitérõt tettünk egy néhány éve, magánerõbõl épített, de szinte alig ismert objektumhoz, a Gortva-kilátóhoz. Kis szuszogás után máris 746 méter magasan találtuk magunkat.
A kilátó nem csak kilátó, hanem turistaszálló, menedékhely, hotel, minden egyben. Egy három emelet magas, andezit kõbõl épült, zárt építmény, melybõl csak ablakokon lehet kilátni. Az alsó szinteken szinte csak a környezõ magas kõrisek és tölgyek látszanak, de a legfelsõ emeleten! Ott már aztán miden irányban, szinte korlátlanul lehet utaztatni a tekintetet.
Az építmény tetején hatalma kereszt. A torony teteje messzirõl csillog a napfényben.
A ház éjszaka ledvilágítással rendelkezik, és egy konnektorban még telefont, fényképezõt is lehet tölteni.
Az egyes emeleteken ágy és asztal, padok. Alul egy kályha, amivel az egész bunkert be lehet fûteni, és akár télen is benne lehet aludni. A kilátó aljában, fedett terasz alatt, töménytelen mennyiségû összevágott és száraz bükkfa a tüzeléshez, emellett kuka! és hogy fokozzuk a komfortot: az esõvizet egy ezer literes mûanyag tartályba vezetve gyûjtik. És mindez teljesen ingyen, emberi jóérzésbõl, mindenki rendelkezésére áll, aki alázattal felküzdi magát idáig. Az országban egyedülálló, de mindenképp követendõ kezdeményezés!
A torony felsõ szintjén reggeliztünk, ami abból állt, hogy az összes maradékot kitettük, és mindenki evett, amit gondolt. Volt még bõven minden, kolbász, szalonna, stb. De Irénke! Olajos halat talált - mert hozott - a zsákjában. Elmondhatatlan íz-orgia volt ezt reggelizni! régi idõk sejlettek fel, amikor a túrák végén már csak konzerveink voltak. A legfinomabb reggeli lett, ami ilyen körülmények között lehetett...
Távozás elõtt még beírtunk a torony emlékkönyvébe, szöszöltünk egy kicsit, aztán elindultunk lefelé.
A nyeregnél nem voltak egyértelmûek a táblák és jelek, konkrétan a ZÖLD KERESZT jelzés nem volt sehol, így elindultunk egy szekérúton, ami hamarosan olyan meredekbe ment át, hogy egy tank is csak tolatva mert volna lecsúszni rajta. De mi! Mi simán legyalogoltunk...
Amikor már eleget totyogtunk a meredélyen, és az út lankásabbra váltott, a jelzések hiányában, továbbra is érzésre haladtunk, olyan bokorerdõben kóvályogtunk egy órát, amiben már gyalogosan is alig fértünk el a szekérutakon. Pár év és megszûnik az úthálózat, visszahódítják a bokrok, fák.
A második nap délelõttjének vége felé jártunk, amikor aztán kiértünk a sûrûségbõl és szántóföldek, szõlõtáblák és több ezer csipkebokor kíséretében, utunk leereszkedett Pásztóra, tulajdonképpeni kiindulási helyünkre. Kocsijainkat épségben megtaláltuk a SPAR-parkolóban. Vettünk némi hideg innivalót, cukiztunk egy-két szelet sütit, egész tálcákkal vettünk otthonra, aztán dél elõtt nem sokkal elindultunk haza.
Kicsit szótlanra sikerült a hazaút, hiszen mindenki fáradt volt, és bennünk volt az az érzés is, hogy jó volt, szép volt, nehéz volt itt hagyni ezt a sok élményt. De aztán belegondoltunk, hogy nem hagytunk itt semmit, hiszen fényképeken, lelkünkben és csontjainkban, izomlázunkban ott lesz minden, ami erre két csodálatos napra emlékeztet majd egy darabig, hogy aztán nekiinduljunk megint, ennek vagy másnak, egyszer, százszor, vagy még többször.
Mindenkinek köszönöm a helytállást, a cipekedést, a jókedvet és az alázatot. Ezek nélkül nem sikerült volna ilyen fantasztikusra ez a hétvége.

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Besenyi Erzsébet (Felsõlajos), Felker Joe, Kárpáti János (Kecskemét), Lõrik Lászlóné Irénke (Hetényegyháza), Rádi Józsefné Edit (Hetényegyháza) és Varga Istvánné Borika.