(503.) KÉTNAPOS NOMÁD TÚRA A NYUGATI-MÁTRÁBAN - 1. NAP


Idõpont: 2016. május 21. szombat
Útvonal: Mátrakeresztes - Hidegkúti turistaház - Szalajkás-tetõ
Táv: 7 km


Évek óta nem voltunk többnapos, igazi hátizsákos túrán. Az igazat megvallva, nem is lett volna kikkel. De mostanában végre olyan emberekkel vagyunk együtt, akik rajongásig szeretik a túrázást, mindegy nekik, mikor megyünk, hova, és mennyit gyalogolunk, elég bevállalósak. Nekik a lényeg a társaság és hogy menjünk. Vagyis, végre van egy csapat, amelyik megérett két- vagy akár többnapos összezártságra is, és egy ilyen koncentrált túraélményt mind fizikailag, mind fejben képes megélni (ilyen embereket továbbra is várunk sorainkba...)
A túra hétvégéjét az éves naptárba már télen kinéztem, ezért volt benne rizikó, hogy alkalmas lesz-e az idõjárás a program lebonyolítására, lesz-e esõ, mennyire lesz meleg vagy hûvös. De azt kell mondanom, ilyen szempontból (is) ideális volt minden. Az elõrejelzés szerint napközben kora nyári idõ, éjszaka langyos, kicsit szellõs, hajnalra se lehûlõ hõmérséklet. Miután pedig már a társaság és az idõjárás is klappolt, nem lehetett probléma a többi résszel sem. És nem is volt.
A viszonylagosan nagy számú merítési mintánkból, akik a túráinkon több-kevesebb rendszerességgel résztvevõket jelentik, most mindössze hét fõ vállalta a kétnapos megméretést. A többiek sem azért, mert féltek volna, sõt: nagyon is jöttek volna még, de nem mindenkinek volt szabad a hétvégéje, fõleg nem két napra.
Szombat reggel, hajnalok hajnalán indultunk Lajosmizsérõl, úgy, hogy a kecskemétiek is jóval a megbeszélt idõpont elõtt már a rajthelyen voltak. Annyira ment volna mindenki, hogy szinte aludni se bírtunk, csak néhány órát. Végül elindultunk, két autóval, autópályákon a Mátra felé. Az elõl menõknek köszönhetõen, a 120-130-as tempóval, másfél óra alatt már Pásztón voltunk. Így elértünk éppen eggyel hamarabbi buszt is, amivel hét órára már Mátrakeresztesen voltunk.
A buszról az Óvár sörözõnél szálltunk le, ami természetesen zárva volt. És más kocsma sem volt, ahova beülhettünk volna egy kávéra. Aztán boltot kerestünk, de a nagy bezárt már évekkel ezelõtt, egy kis bódéban egy idõs házaspár mûködtet egy olyan kis egységet, amiben kizárólag alapvetõ dolgokat, de legalább lehet kapni. Így ásványvizet, sört, édességet, péksüteményt kaptunk.
Miután bevásároltunk, zsákjainkat a hátunkra kaptuk, és egy felszerelés-mustra után (ld. fénykép), nekiindultunk a hegységnek.
A falu gyakorlatilag egyetlen utcából áll, szûk aszfalton, szinte vállainkkal a házfalakat értük; így gyalogoltunk ki a lakott terület feletti domboldalra, nem is éppen lankás kapaszkodón.
Felérve a magasabb részre, gyönyörû zöld mezõk, zöld bokrok és zöld erdõk virítottak, bármerre néztünk. Keresztes felett, északi irányban elõbb az Óvár laposabb, majd az Ágasvár hegyesebb csúcsát láthattuk meg.
A falu és a Hidegkúti turistaház között gyakorlatilag néhány kilométer és egy kisebb gerincvonulat van csak, ezeket lassacskán küzdöttük le, mert csomagjaink súlyát még szoknunk kellett, másrészt meg nem siettünk. Így is 9 órakor már a turistaház rétjén voltunk.
Virágos rét, ragyogó napsütés, nagyon hangulatos turistaház. Ugyan tartózkodott itt egy nagyobb családnyi ember, szállóvendégként, de több tûzrakó hely is lévén, az egyiknél helyet foglalhattunk és elkezdhettük a fõzéssel egybe kötött sziesztát. Lepakoltuk hátizsákjainkat és kipakoltunk. Rögtön elõ is került Irénke csomagjából egy kis tüzes víz, kitöltöttük, koccintottunk, és Jani séf vezetésével, nekifogtunk a fõzésnek.
A paprikás krumplihoz rendelkezésünkre állt kb. 8 kg krumpli, 3 kg hagyma, több kiló szalonna, kolbász, paprika, paradicsom, stb... És ezt mind felcipeltük! Nem azonos mértékben, mert volt, aki az átlagosan szétosztott, testvéries mennyiségnél is többet vitt, esetleg már kézben cipelt szatyorral.
De a kissé túlméretezett vállalás, hogy ki mit tart fontosnak, illetve hogy mit képes cipelni egy túrán, hegyre fel, hegyrõl le, itt még az extrém kategória határát is háromszor meghaladta. Kávéfõzõnk is volt, kis kotyogó, persze kávéval. Volt cukor is. Aztán pálinka, édes likõr, borok, édességek, rágcsálni valók. Kis gázpalackos melegítõ (kamionos verzió) és még folytatom, ha odaillõ lesz...
A réten, jóízûen megebédeltünk, és a délelõtti pihenés délutánira váltva, mindenki tovább heverészett kiterített derékalján. Aztán már a békés pihegéstõl is elfáradva, kisség egyhangú kezdett lenni az amúgy igencsak jólesõ pihenés, és fél négykor összecuccoltunk, és tovább álltunk.
Nem nagy út várt ránk a mai nap folyamán, mindössze egy kis kanyargás után, a Szalajkás-tetõ, az otthon elõzetesen kinézett éjszakázó helyünk, Isten szabad ege alatt. Ugyanis, eredetileg úgy volt, kintalvásos lesz az éjszaka, de az óvatosabbak végül  sátorban hajtották nyugovóra a nap fáradalmai által meggyötört testüket.
A Szalajkás-tetõ egy rét, mely egy kisebb magaslaton terül el. Oldalai bokrosak, háta möge lekerített erdõs, de egyik oldalán nyitott! Méghozzá gyönyörû kilátással nyugat felé: az Óvár, mögötte az Ágasvár, alattuk a Csörgõ-patak szurdoka, majd a Bárány-kõ (egykori sziklamászó hely). Gyönyörû (ld. képet).
A réten elõbb felvertük sátrainkat, elõkészítettük vackainkat a nomád éjszakához, Joe fantasztikus félig nyitott ponyva-sátrat húzott fel, és teát fõztünk mentából és egyéb zöldekbõl. Két adag fogyott. Aztán megint éhesek lettünk. Tûzrakás után a többség szalonnát sütött, Joe a parázsban elõre pácolt húst és kolbászt grillezett. Ettünk rendületlenül. Majd elõkerült a pálinka maradéka és két üveg bor, amit felcipeltünk magunkkal.
Majd a naplementében gyönyörködtünk, rögtön utána pedig elindult felfelé a telihold. Utóbbi egész hajnalig világított, úgy, hogy szinte olvasni lehetett volna a fényénél. Joe hozott áruházi katalógust gyújtósnak, de azt gáz lett volna felolvasni, még a végén meghülyültünk volna tõle...
(Na, és ha már Joe és hogy miket hoztunk. Életünk végéig megmaradó látvány és élmény lesz, és sose felejtjük, ami ennek a tapasztalt erdei medvének a kb. 30 kilós zsákjából elõkerült a két nap alatt: fûrész, balta, ásó, bor, ivóvíz, krumpli, hagyma, kenyér, turista gázpalack, edények, evõeszköz-készlet, túlélõ kés, 20 m szárítókötél, sátorponyva, hálózsák - hogy csak a töredékét említsem, mert mindent lehetetlen volt megjegyezni...)
Az éjszaka nyugalomban, szépen telt. Hideg nem volt, de éjfélig hûlt a levegõ, kis szél is fújt. A tücskök ezerrel nyomták, és kb. percenként, egész hajnalig, egy bagoly is beleszusszant az éjszakába. Vagy ötszázszor...

(folytatás a következõ beszámolóban...)

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Besenyi Erzsébet (Felsõlajos), Felker Joe, Kárpáti János (Kecskemét), Lõrik Lászlóné Irénke (Hetényegyháza), Rádi Józsefné Edit (Hetényegyháza) és Varga Istvánné Borika.