(513.) NAGYIRTÁSPUSZTA - MÁRIANOSZTRA TÚRA


Idõpont: 2016. augusztus 7. vasárnap
Útvonal: Nagyirtáspuszta - Sós-hegy - Kopasz-hegy - Márianosztra
Táv: 9 km gyalog + 6 km kisvonat


A szombatra várható jelentõs csapadék miatt, hétközben át kellett szervezni a túrát vasárnapra. Ez persze ilyenkor azzal jár, hogy nem tud mindenki eljönni, aki elõzõ napon jött volna, mert némelyeknek már elõre lekötött családi programja volt. Így mindössze 8, de annál elszántabb túraõrült vágott neki hajnalban a Nagyirtásra vezetõ útnak, és kezdte el a nevezett helyrõl a túrát, nem sokkal 8 óra elõtt.
A kiindulópontunk az erdei tisztáson álló és igen híres Szent Orbán fogadó környéke volt, ahol autónkat is hagytuk.
Kissé álmosan indultunk neki az erõs napsütésnben az erdõnek, mintha halogattuk volna, hogy másznunk kelljen, ugyanis a Nagy-Sas-hegy hegyes kúpja ott vigyorgott a szemünk elõtt "úgysem ússzátok meg!"-szerû arckifejezéssel. Nem volt nagy kedvünk mászni, ezért szedret böngésztünk, hosszú percekig mókusoknak vélt mozgó izéket nézegettünk és még az az illúziónk is megvolt, hogy fotózzuk õket.
Aztán már tényleg nem volt mit tenni, nekiindultunk a meredeknek.
Az erdõ nem volt különösebben szép, de a fák aljában nagyon sok gomba volt, nemcsak itt, de az egész nap folyamán is.
A Túrakörrel tartott a Szellõ is, aki nem lévén még 4 éves, nagy feladatba vágta a fejszéjét, mármint ha egyáltalán lenne neki ilyesmije. Én találtam ki, hogy jöjjön velünk és próbálja meg élete elsõ gyaloglós túráját, hátha bírni fogja. Nem volt ez a terep a legkönnyebb neki, de a tervezett 8 km-es táv így sem tûnt lehetetlennek. És azt kell mondanom, hogy a kezdeti nyûglõdések ellenére is, végig motiváltan és mindent megfigyelve gyalogolt a legifjabb túrakörös. A végén 9 km-esre sikerült túrán, a táv 2/3-át saját lábon, a többit nyakban tette meg, a három megmászandó hegybõl, mind a háromra saját lábon jutott fel, és lehozni is csak utolsóról kellett.
A hegyek sorában elõbb a Nagy-Sas-hegy jött. A csúcsmászást most kihagytuk, nem tértünk le a ZÖLD HÁROMSZÖG jelzésen, hanem a mellette elterülõ réten átvágva, a hegy keleti szélére tettünk kitérõt. Itt nagyon szép kilátás fogadott, ahogy azt a térkép is sejttette. Szelli azonnal lehevert a fûbe erõt gûjteni.
Folytatva at utat, derékig érõ füvû réten átkelve, ismét az erdõ árnyékában gyalogoltunk. Következõ hegyünk a Sós volt, innen, ha lehet, még szebb volt a panoráma. Nem tudom, ennek köszönhetõen-e, de annyira belefeledkeztünk lazításba, hogy háromnegyed óra múltán kaptunk csak észbe, és kezdtünk szedelõzködni.
A hegyrõl igen meredek, de szép ösvény vezetett le, majd erdõ és erdõ következett. Áthaladtunk a nem túl szép Lengyel-rétek nevû tisztás-láncolaton, és egy kis szemmersztgetést i bevetve, találtuk meg a letérõt, mely utolsó mászásunkra és  a Kopasz-hegyre vezetett fel.
Az a ZÖLD SÁV jelzés, melyen a nap folyamán zömmelé túráztunk, "Horváth József útja" néven ismert a turista irodalomban. A névadó természetjáró nevéhez ezen ösvény kijelölésén kívül még egy történelmi esemény is fûzõdik: õ volt az Országos Kéktúra 1. telejsítõje, még az õskorban. Ehhez képest viszont a turistaút elég elhanyagolt, van, hogy több száz méteren se láttunk jelzést, a régi zöld csíkok lekoptak, az elágazásokat sem sûrûbb jelek, sem nyilak nem jelzik. Tartozna a turista társadalom annyival Horváth Józsefnek és persze a hely szépségének is, hogy ezt az állapotot felszámolja és felújítja ezt a szakaszt.
A Kopasz-hegy, melyet nem elõször látogatunk meg, felejthetetlenül szép hely. Szinte teljes körkilátás, a Dunára és a környezõ hegyekre, dombokra, egéászen messzire is el lehet látni. És maga a csúcs is emlékezetes látvány, tetején a vaskereszttel, melynek Jézuskájáról valami agyament letörte az egyik kezet. Hiába, a természeben állatok is elõfordulnak...
A hegyrõl már nem sok lett volna Márianosztráig, ha a lenti elágazásnál nem néztem volna el a ZÖLD SÁV jelzést, illetve, ha fel lett volna normálisan festve, merre kell menni egy négyes(!) útcsomópontban.
Mivel pedig elnéztem, és Szelli folyamatosan tudatta is velem, immár a nyakamból, hogy "nincs jelzés, eltévedtünk", egyre járatlanabb szekérúton vánszorogtunk, ami végül meg is szûnt gyakorlatilag. Szerencsére az irányûtjól sejtettem, amire Jenõ mûholdas helymeghatározója is ráerõsítet, így némi teszetoszaság után, mégis ráleltünk  egy turistaútra, igaz a PIROS KERESZT jelzésûre. Ami nem volt éppen jó, de legalább tudtuk, hol vagyunk.
A kevergés nemcsak egy bõ kilométeres kitérõt jelentett, mert ez nem lett volna érdekes, sokkal inkább az idõtényezõvel kezdett problémánk lenni. 13.10-re ugyanis a kisvonathoz kellett érnünk, ami visszavitt Nagyirtásra. Igen ám, de így se kocsmázni nem tudtunk, és a kegytemplomban is csak egy 8 perces betérõ fért bele. Utóbbit jobban sajnáltuk, de egy frissítõ itl se ártott volna, ha maradt volna rá idõ...
A kisvonatnál, mely nemrégen készül el a két nevezett állo9más között, rengeteg ember volt, alig fértünk fel egy nyitott pótkocsira is, melyet érkeztünkkor csatoltak épp hozzá a zárthoz. A szakasz megépítésével így már, Szobról egészen Nagybörzsönyig lehet zötykölõdni, ami két órás utat jelent. Mi most csak 6 km-t mentünk, igaz, azt háromnegyed óra alatt tettük meg, telve emberrel, erõs emelkedõket leküzdve.
Nagyirtáson megcsodáltuk az új állomásépületet, majd visszagyalogoltunk a fogadóhoz. Itt autóba szálltunk, és meg sem álltunk Kóspallag kocsmájáig. Mert megérdemeltük... Frissítettünk, beszélgettünk, nevetgéltünk. Majd következett az elkerülhetetlen - elindultunk haza...
A mai nap egy rövid, de a vártnál nehezebbre sikerült túrát tudtunk magunk mögött. A hely megérdemli, hogy máskor is felkeressük, és fel is fogjuk, mert akik ma nem jöttek el, szintén megérdemlik. És a következõ hétvégén megint nekiindulunk valahol a határnak, mert azt meg már nem is bírnánk ki, hogy ne gyalogoljunk.
Egyelõre ennyi.
Aki nagyon túrázni akar, ne habozzon, akár velünk, akár mással, de induljon el az ország rejtett szépségeinek felfedezésére. Mert mint látjuk, érdemes...
 

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Balog Szellõ, Besenyi Erzsébet (Felsõlajos), Bogdán Jenõ (Felsõlajos), Bogdánné Ubornyák Bori (Felsõlajos), Felker Joe, Kemmer Márta és Varga Istvánné Borika.