FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(498.) TÚRA A MÁNTELEKI RÁKÓCZI-ERDEJÉBEN


Időpont: 2016. április 9. szombat
Útvonal: Mánteleki erdészház - Rákóczi-erdeje - Mánteleki erdészház
Táv: 12 km


Régen volt esős túránk. Évekkel ezelőtt. Ma lett. Általában szerencsénk van az idősjárással, mert éppen túranapon nem szokott esni, de ma az volt a szerencsénk, hogy esett. Mert ugyan kellemetlen esőben gyalogolni órákig, viszont, aki még nem élte át, nem tudhatja, milyen fantasztikus, mély színekkel és lenyomott illatokkal jutalmazza a természet azt, ha valaki ilyen körülmények között is kíváncsi rá. nem mondjuk, hogy ezután direkt keresni fogjuk az ilyen alkalmakat, de ha jön, nem térünk ki előle, mert nem érdemes...
Reggel 8-kor volt találkozónk a dabasi Tesco parkolójában, Csonka és Társa CST területi képviselőivel, akik a házigazda lelkesedésével vállalták és vezették le a mai túrát, egy számunkra ismeretlen helyen. Sári és Középpeszér között, vagyis Mánteleken, annak is Rákóczi-erdeje nevű gyönyörű területén.
A dabasi parkolóból fél kilenc körül értünk a mánteleki kirándulóhely nemrégiben kialakított, de interneten, térképen sehol sem fellelhető turistapihenőjéhez, amely egy erdészház melletti tisztáson várná a turistákat, ha azok tudnának róla... A lényeg, odaértünk, mert Zoliék tudták, hogy hol van. Leparkoltunk és a gyengén szemerkélő esőben elindultunk, belehasítva a tájba.
Szántóföld mellett haladtunk, majd ide-oda kanyarodva, telepített erdő keveredett régebbi erdőfoltokkal, kitermelés kopárosa váltotta a galagonyabokrok erdejét. Az időjárás nem szegte kedvünket, még esőben is tudtunk nézelődni, fényképezni a sok apró szépséget, melyeket mind lehetetlen volna egyenként említeni és fényképen is feltenni az oldalra. Csak szemezgettünk belőle.
Ami hamar megállapítható volt, sok éves túratapasztalat alapján, hogy ilyenkor, április 10. körül a természet még nem szokott ennyire megindulni. Ami virágozhatott, az virágzott. Általában 2-3 héttel korábban a szokásosnál. Például a máskor április végén virító vadkörtevirágok már teljes pompájukban és számtalan csokorban világítottak a az erdő és bokrok zöldjében! Ez utóbbi sem jellemző ilyen hamar... Hogy az aranyribiszke sárga, messziről erős mézillatot árasztó virágairól ne is beszéljünk.
A tekergés előre haladtával egyre ázottabban, de végig jókedvűen haladtunk, és nemsokára elértük a borókás területet, ahol az örökzöld bokrok a kunbaracsi és kunadacsi erdőkhöz hasonlóan, itt is más fákkal, bokrokkal keveredve, fantasztikusan szép és dzsungelszerűen burjánzó erdőt alkottak. A borókákon, elég sokon, narancssárga valamit vettek észre Editék, amire később felhívták a mi figyelmünket is. Végignéztük, -fotóztuk, és arra jutottunk, valami gombás betegség lehet (így is van; otthon utána nézve a dolognak, kiderült, hogy a borókákat megtámadó rozsdagomba kocsonyás, korallgombaszerű példányait láttuk, melyek ugyan szépek, de mint az élősködő gombák, végül mégis csak a gazdanövény pusztulását idézik elő; ebben az esetben is erről van szó, a gomba megtámadja a boróka hajtásait, és elhalasztja őket...).
Mentünk, megálltunk, beszélgettünk és sokat nevettünk. Ahogy szokott ez lenni. És ez ilyen körülmények között se lehet másként, mert az igazi természetjáró nem puncsfagyi, hogy elolvadjon ha kicsit barátságtalanabb az időjárás.
Az erdőben több helyen is fakitermelés nyomai látszottak, elsősorban mintaszerű alapossággal felvágott fenyőrönkök és a belőlük épített rakások formájában, de egyik helyen egy mélyebb traktornyom mutatta, hogy itt, a homokdombok között még egy ilyen harcedzett járműnek is kihívás a terepen-megmaradás, közlekedés. 
Minden szívósságunk ellenére, azért az erdő egyszer mégis elfogy, és ki kell belőle menni, aztán akármennyire is nem akarjuk, a túra is mindig közelít a végéhez - most is ez történt. Dél elmúltával, kiérve a gyönyörű buckás-erdős-ligetes területről, ismét az erdészház felé kutyagoltunk. A végére már nem bántuk, hogy nem esik ránk több eső, nem folyik több víz a cipőinkbe, másrészt viszont a túrabefejező melankólia szomorkás hangulata is megcsapta a társaságot, megint vége egy szép napnak...
A túra rövid volt, néhány órás mindössze. Egyrészt a körülmények miatt, másrészt többünknek délutánra programja volt.
Az erdészháznál levetettük ázott ruháinkat, gyors búcsúzkodás és indulás haza, bízva abba, hogy az autók gyorsan bemelegszenek és fűteni kezdenek...
Megbeszéltük - amit minden túrán - hogy ide (vagy ahol éppen vagyunk) még visszajövünk, annyira szép volt. De Mántelekre mindenképpen, mert egy hosszabb túrán több mindent meg lehet nézni, jobb időben pláne, és ez a kevéssé ismert terület meg is érdemli, hogy alaposabban felfedezzük, mások is felfedezzék, mert közel van a civilizációhoz, mégis olyan élmény volt, mintha a világvégén jártunk volna...
Csonka és Társa CST-nek köszönjük a lelkes szervezést és túravezetést, alkalomadtán bosszút állunk majd rajtuk és visszakapják...
 


Minden rokonom!

Sántaőz
 

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Besenyi Erzsébet (Felsőlajos), Csonka Zoltán (Dabas), Csonka Villő (Dabas), Felker Joe, Kárpáti János (Kecskemét), Lőrik Lászlóné Irénke (Hetényegyháza), Rádi Józsefné Edit (Hetényegyháza), Szőke Tímea (Dabas) és Varga Istvánné Borika.

 

 

Mánteleki kirándulóhelyen Az erdészház A turistapihenő Aranyribiszke virága Csepp a galagonyaágon Vadcseresznye
Gyémánt a borbolyán Vadkörtevirágzás Kökényvirág, múlt időben Beérünk a borókásba Boróka-rontó rozsdagomba Egészséges borókaág
Ráfordultunk Rákóczi-erdejében Kis esőszünet Fakitermelés nyomai Példás rendben Menetben
Ismét megállunk Dzsungel Tisztul a táj Kétfelé Báránypirosító Buckák, bámészkodás
Ez már visszaút De ez is szép! Hátranézve Dombon Apasors Csoportkép vadkörtével

 


 

 

a

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz