FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(512.) TÚRA A KUNPESZÉRI-RÉTEKEN ÉS A SZALAG-ERDŐBEN


Időpont: 2016. július 30. szombat
Útvonal: Kunpeszér - Etel-major - Frigyes-major - Erdészház - Erzsébet-major - Kunpeszér
Táv: 18 km
 

Régen voltunk Kunpeszéren. Valahogy mindig kimarad, lemarad. Ezt a súlyos mulasztást igyekeztünk pótolni a mai napon. A társaság, a túravezető kivételével, még nem is járt itt, így két legyet ütöttünk egy csapásra...
Különböző helyekről indulva, végül 7 óra előtt értünk a falu kocsmájához. A többiek aggódtak, hogy - sok, mostanában látogatott helyhez hasonlóan - itt is gond lehet az italkimérő helyiség nyitva tartásával, de a peszériek nem bízzák a véletlenre: nemhogy nyitva volt a kocsma, de szinte kisebb tömeg verődött már ekkorra össze a falusiakból. A munkanap indításának mégiscsak ez az egyik legbeváltabb módja...
Miután mi is egy nehéz "munkanap" elé néztünk, nem maradhattunk le a helyiek mögött, vagyis megittuk, amit meg kellett, aztán nekivágtunk az ismeretlennek. A falu sportéletére csak halvány utalással bíró öltözőépület mellett, az Etel-major irányába indultunk.
Előző nap sok eső lehetett errefelé, mert a szekérúton végig hatalmas tócsában állt a víz, némelyiket csak alig, és csak csúszkálva tudtuk kikerülni. Közben persze akadt fényképre való is: a puszta végtelen látványa, sok apró virág, pókok, békák. Egy elágazásnál rövid kajaszünet, aztán tovább haladtunk. Már messziről látszottak a major legfeltűnőbb építményei: a hatalmas szénaguriga-halmok. Nem számoltuk meg pontosan, de egyöntetűen úgy becsültük, legalább ezer gurigára tehető állományról van szó...
A major nem lepukkant, sőt, a tanyaudvar szépen felújítva, nyírt gyep, virágok. A mellette elvivő földúton mindkét irányból egy-egy "bukkanó" jelzetű
KRESZ-tábla; mivel bukkanó nem volt, így valószínűleg a rossz útkörülmények miatt amúgy sem túl gyors és heti egy-két autóból álló, átmenő forgalmat kívánják így lassítani...
A majorból, északi irányban javított út, már majdnem köves! visz tovább (vagy épp ebből az irányból lehetett régebben a bejáró?), mellette néhány, az egykori vadkörtefasorból itt maradt koros vackorfa árválkodott.
A réteket lassan elhagytuk, az idő melegedett rendesen, izzadtunk mint a fuvaros lovak, és ittunk - persze csak vizet - mint az absztinens kefekötők. A rétek szélén elértük a Szalag-erdőt, amely szalaghoz hasonló méretarányú, sok kilométeres hosszúsága és alig másfél kilométeres szélessége után kaphatta a nevét. A fák itt már némi árnyat is adtak, mintegy jutalmul, hogy átküzdöttük magunkat a saras laposon.
Ha jobban megnéztük azonban, ebben az erdőben is sok volt az irtásfolt, helyében több helyen nem telepítés, hanem sarjakácerdő. De a nyárak szépen sorban, sőt. még egy fiatalabb tölgyes is volt, ami nem lehetett túl régi telepítés. Néhány szép öreg tölgy, illetve fehérnyár-csoportok vidították fel méla tekintetünket.
Meg-megálltunk, ittunk, pihengettünk. Persze nem sokat, mert sem látnivaló, sem kilométer nem volt mára kevés tervezve.
Az erdőből kiérve, már az essői részhez és a tatárszentgyörgyi határhoz voltunk közelebb, ahol is az egykori Frigyes-major magára hagyott házikóiból találtunk még egyet, szétkorhadt góréval, szép, de megrogyott istállóval - ugyanakkor régi magyar gyümölcsfajtákat termő alma-, ringló- és körtefákkal! Amit lehetett, meg is kóstoltunk... A majorban éppen méhészek pakoltak, láttuk a kaptárokat is, de a méhek nem voltak veszélyesek.
A major után a XX. csatorna partján elkanyarodtunk nyugati irányba, és egy nagy rétet kerestünk, a térkép alapján. Itt azonban valaki gondolt egyet, és a virágokat, szénát adó füvet felszántotta és kukoricával vetemítette. Ez elsőre meg is kavart minket, de rendeztük a térkép-valóság ellentmondást, és csak sejtve a helyes utat, irányt, lassan ismét a Peszéri-erdő felé navigáltuk magunkat. Persze, még át kellett kelnünk egy régi, ma már nádassal borított tómedren, ami annyira saras, vizes és ragadós volt, hogy szántani se lehetett, így megúszta a kukoricázást...
Az erdőben ismét árnyék, kissé talán hűvösebb levegő fogadott minket, de fázni azért nem fáztunk.
Egy kanyar, még egy kanyar, aztán máris a régi erdészház rétjén voltunk. Itt a nagy fűzfa és az öreg tuják árnyékában szusszantunk egy alaposabbat, a többség egyszerűen elterült a nyírt és puha fűben. Sajnálattal vettem észre, hogy a nemrég még itt állt, évszázados, pléhkrisztusos öreg fakeresztet egy stílustalan darabra cserélték; még szerencse, hogy a rajta lévő Jézus fafaragvány, és némi szépségével ellensúlyozza a régi érték elvesztése miatt érzett nyűgünket.
Az erdészháztól egy, a várakozásaink alapján érdekes helynek akartunk utánanézni: kb. 25 éves térkép jelöl itt, nem messze egy kerítéssel bekerített, és "Arborétum" feliratú helyet. Mivel semmi nyomát nem találtuk előzetesen annak, mi a túró lehetett itt és miért volt arborétum, megnéztük. de legnagyobb csalódásunkra, sem kerítés, sem öreg vagy érdekes fák nem voltak már ott, csak jellegtelen nyáras telepítés, elgazosodva, néhány tölggyel keveredve, és persze akác is volt rendesen. Így tudatlanul maradva folytattuk utunkat.
Az erdőből hamar kifordultunk és ismét a réteken találtuk magunkat. Itt több út elágazását figyeltük, hogy megleljük a kopjafához vezető szekérutat, de nem sikerült, sem pedig a térképen jelölt villanyvezetékek nem léteztek a valóságban, sem az erdő alól, az egyik volt vezeték mellett az Erzsébet-majorba vivő út. Ezért a kopjafa keresésétől eltekintve, út hiányában a réten vágtunk át, mondhatnám, hogy toronyiránt - de nem volt torony - a major rozoga épületei felé. egy helyen mellig süllyedtünk a nádba, de szerencsére száraz lábbal keltünk át a mélyedéseken. Fáradozásunkat sok szép virág látványa jutalmazta.
Az Erzsébet-major már néhány évvel ezelőtti itt jártunkkor sem volt éppen fényes állapotban, de ahogy most kinézett, borzalmas volt. Felkavarta eddig a nap folyamán csak szépet látott lelkünket, és mondtuk a magunkét. Egy ép fala nem volt az épületeknek - összesen! És mindennek a teteje az volt, amikor megláttuk, hogy a kidőlt falú, éppen leszakadás állapotában lévő hodályokban tartják a szürkemarhákat. A szerencsétlen állatok a tető széle alatt másznak be valahogy az istállóba, különben meg egész nap fél lábszárig állnak a szarral keveredett sáros nemtudommiben.
Mondanom sem kell, hogy a térképen jelült régi út, amely az istállók alatt átvágva a réteken, visszavitt volna minket a reggel járt útra, megint csak nem volt már meg, így az aszfalton kutyagoltunk még több mint két kilométert, árnyék és lassan már ivóvíz nélkül.
Az egyetlen pozitívum ezen a szakaszon az volt, tizennégy kilométerrel a lábunkban, ha a réteken legeltettük a szemünket. Különösen nyugati irányban, Ürbőpuszta felé. Előttünk hatalmas vadmurok-tenger, mögötte százával a pihenő szénagurigák, legtávolabb a horizonton pedig Ürbőpuszta gazdasági épületei és víztornya fénylett.
Minden körülmény ellenére, hamar elértük a faluszélt, és az utolsó 5 km-t egy óra alatt teljesítve, máris célban voltunk: a kocsmánál. Itt üldögéltünk, igyekeztünk pótolni a vízveszteséget, akinek még maradt ereje, nevetgélt is. Beszélgettünk a következő hetek programjairól.
Aztán elköszöntünk egymástól, és mindenki ment a dolgára.
Kunpeszér ma megunhatatlan és felejthetetlen volt. Méltatlanul halogattuk felkeresését, de ígérhetjük, nem várunk vele megint éveket. Mert csak magunkkal tolnánk ki....
Mindenkinek köszönjük a részvételt, a küzdelmet és a győzelemhez gratulálunk! Mert aki itt volt, legyőzte önmagát és a körülményeket, befogadott egy újabb adagot a számára ismeretlen világból, azt csak győztesnek lehet nevezni! És ez igaz minden túrára...

"Nagy Szellem! Adj elég erőt és kitartást, hogy legyőzzem legnagyobb ellenfelemet: önmagamat!"
 

Minden rokonom!

Sántaőz
 

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Besenyi Erzsébet (Felsőlajos), Bogdánné Ubornyák Bori (Felsőlajos), Czingel András (Fülöpháza), Durucz Mária (Fülöpháza), Felker Joe, Gulyás György (Fülöpháza), Kárpáti János (Kecskemét), Kemmer Márta, Lőrik Lászlóné Irénke (Hetényegyháza) és Rádi Józsefné Edit (Hetényegyháza).

 

 

Irány a puszta! Békaperspektíva Keresztespók Megázott rétek Irénke hangulatban Etel-major udvara
Út a majorból Távolban a Szalag-erdő Fényképezni muszáj Frigyes-majorban Tómedren át Peszéri erdészház
Hangyák egy szilvafában Vargánya Nádasban Ismeretlen virág Bogaras Visszautunk
Erzsébet-major.. ...és ez is az Vadmurok Faluszélen Mi más?... Visszaértünk Kunpeszérre

 


 

 

a

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz