FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(488.) "AZ ERDŐ", AVAGY TÚRA KUNADACSON


Időpont: 2016. január 31. vasárnap
Útvonal: Kunadacsi út ("Erdészház bejárati út buszmegálló") - Sóhordó út - Buckák - Dinnyés-halom - Kunadacs
Táv: 15 km


A mai napra előbb napsütést, majd egész napos esőt, végül egyiket sem jósoltak. Így is lett. Az idő szinte végi borús volt, de egyszer még a Nap is majdnem kisütött. Amúgy az évszakhoz képest kifejezetten meleg volt, csaknem 10 fok, pluszban. A levegő friss, tiszta - hiszen erdőben túráztunk.
Mégpedig a Kunadacsi erdőben, amely ugyan az egyik legszebb az országban, mégis teljességgel ismeretlen. Még keveset túrázó társainknak is feltűnt, mennyire változatos a táj, és hogy szinte minden kanyar után máshogy néz ki. A képek ezt csak korlátozott mértékben érzékeltetik, élőben teljesen más hatással van az emberre. De talán így is hat.
Száz évvel ezelőtt egy tapasztaltabb utazó látogatást tett ezen a vidéken, mert már a fővárosban is híre ment, hogy az adacsi vidék milyen gyönyörű. Miután bebarangolta, azt írta: "ez a táj Magyarország kétségtelenül legelhagyatottabb és legérintetlenebb erdős vidéke." És jóllehet az ember beavatkozott már, de ez az állítás még mindig igaz..
Reggel hét órakor 4 autóval érkeztünk Kunadacsra, öt településről, 14 fővel. A reggeli szokásos kocsmai kávézás után a kerekegyházi buszra szálltunk, amivel visszamentünk a kunadacsi út "Erdészház bejárati út" nevű megállójáig. Itt leszálltunk. Nem lehet nagy forgalma ennek az objektumnak, a sofőr, amikor a jegyeket kértük, nem találta meg elsőre a listán...
Az aszfaltúton néhány száz métert gyalogoltunk, némi szitálás mintha lett volna. Aztán balra, betértünk a Sóhordó útra, amely keresztülkanyarog, nemcsak ezen az erdőn, de Szolnoktól egészen Kunszentmiklósig, nagyon sok szép helyen. Ezen az úton szállították már a középkorban is a máramarosi és kárpáti sót és fát a Tisza-parti város kikötőjéből, szekereken a kun városokba, Miklósra és Szabadszállásra is. Igazi, vadregényesen ősi szakasza Kerekegyháza - Kunpuszta - Kunadacsi-erdő területen maradt fent. Régi tervünk szerint, egyszer turistaút is lesz ez a természeti és történelmi érték...
A z erdőben lassan haladtunk, kanyarogtunk, ahogy az út hajlott, ettünk, ittunk beszélgettünk, bámészkodtunk. Tipikus, lassú, túrkörös túra volt ez is.
A Sóhordó útról rátértünk az egykor katonai tankok által járt Harckocsi útra, melyen a szabadszállás ilyen géppark hatalmas példányai vonultak sokszor, szerencsére békeidőben.
A következő részén a túrának, erdőnyiladékokban, nyáron virágos tisztásokat felfűző szekérutakon haladtunk. Olyan vad, elhagyatott volt helyenként az erdő, öles fenyőivel, nyáraival olyan lenyűgöző és lélegzetelállító, hogy csak pislogtunk. Még én is, aki sokadszor jártam erre. Ezt egyszerűen nem lehet megunni! Az erdő különlegességét, sok egyéb mellett az adta, hogy az örökzöld fenyőerdőben az aljnövényzet a cserjeszintű, háznagyságú borókabokor-rengeteg volt, az erdő alján pedig nem elég hogy hatalmas foltokban, fák ágain és gyökerein élő, vad burjánzott, sugározva az éltető, tavaszi energiákat, a lábunk alatt még a fenyőtüskék arasz-vastagságú szőnyege is olyan érzést adott, mintha vízágyon imbolyognánk - ha van egyáltalán ilyen képzavar.
Az erdő itt leginkább arborétumra hasonlított. Csak ilyen arborétum se sok lenne az országban. És akkor is igen válogatottnak kellene lenni az állománynak, hogy ezt, ami itt van, megközelítse...
Nagyon kellett túravezetőként koncentrálnom, hogy csupán egy régebbi katonai térkép alapján, el ne keveredjünk a sok egyforma nyiladékban, hatalmas rengetegben, mert innen kikeveredni beletelt volna egy kis időbe. Szerencsére nem történt semmi komoly kavarodás, így egy kanyar, még egy kanyar, és máris másztunk felfelé a környék legmagasabb dombjára, a Dinnyés-halomra. Ezen, a fennsíkszerű platójú kiemelkedésen korábban több korban is emberi település lehetett, erre nemcsak a felszínen is látható fal- és habarcsmaradványok utalnak, hanem az a tény is sejteni engedi, hogy messze s távol ez az egyetlen olyan védett hely, ami az egykori turjános-mocsaras részből stabilan és meglehetősen kiemelkedve, a régei korok embereinek is védelmet és otthont biztosíthatott.
A halmon még egy utolsó erőgyűjtés, némi kalóriapótlás, csoportkép, aztán Dunaújváros messzi, halvány kontúrjainak megcsodálása közepette elindultunk lefelé, a Peszéradacsi-rétekre, amely a tökéletesen lapos, ma kicsit szárazabb, de régen az Ős-Duna medre maradványaként, lápos, vizes területre. Sár most is volt rendesen, de nem zavart senkit. Szűk óra alatt beértünk Kunadacsra, amit már senki sem bánt. Jól megérdemelt kávézás, kényeztetés a kocsmában mindenkinek kijárt. Nagyot küzdöttünk, becsülettel elfáradtunk. Mindenkinek fájt valamije, de senki sem nyavalygott.
Mostanában egyre több új ember érdeklődik túráink iránt, nagyon sokan osztják meg albumainkat, és sok új arc jelentkezik, hogy szívesen túrázna velünk. Örömteli számunkra ez a nagy érdeklődés. Mi minden lehetőséget felhasználunk, hogy az embereket rávegyük a természetjárás gyakorlására, és hogy népszerűsítsük a Duna-Tisza köze szépségeit.
Mindenkinek köszönjük a részvételt. Egy hét múlva, egy másik helyen folytatjuk!

 

Minden rokonom!

Sántaőz
 

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Bogdánné Ubornyák Bori, Felker Joe, Kárpáti János (Kecskemét), Lőrikné Irénke (Hetényegyháza), Nagy Irén, Pócs Áron (Szabadszállás), Pócs Balázs (Szabadszállás), Pócs Márton (Kunszentmiklós), Pócsné Fodor Anita (Szabadszállás), Rádi Ágnes (Kecskemét), Rádi Józsefné Edit (Hetényegyháza), Rimóczi Klára és Szabó Zsuzsanna (Kecskemét).

 

 

"Országút vándora..." Az adacsi aszfaltúton Reggeli az első halmoknál A Sóhordó út Gubacsok Az út betér az erdőbe
Fölénk hajló boróka "Vaditató" A Harckocsi út Ugyanaz Méla lesben Tízórai szünet
Mohás Mohás Joe A piros jelzésen Fehér nyárak között Ági a rengetegben Jókedvűen haladunk
Zöldpóktanya lakója Fenyőkéreg Szép! Fakitermelés után Csoportkép a Dinnyés-halmon A távolban Dunaújváros
Megint a Sóhordó úton Kislak, idilli helyen Nagy fánál Adacsi csatorna A megérdemelt kávézás... ...Kunadacson

 


 

 

a

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz