(486.) TÚRA A FÜLÖPHÁZI-BUCKÁKNÁL


Idõpont: 2016. január 17. vasárnap
Útvonal: Oktatóközpont - Buckák - Oktatóközpont
Táv: 14 km


Hát, ma se volt éppen meleg, de annyira hideg se, mint a múltkor Kunbaracson. Sajnos, hatan hiányoztak a mai napon a listáról, nekik máshogy alakult a hetük, és nem tudtak velünk tartani, de így is  tíz fõ találkozott a fülöpházi oktatóközpont parkolójában a megbeszélt idõben. Miután egy ideje nem találkoztunk néhányukkal, nagy volt az öröm, az egymásra találás okán.
Sokadszor jártunk már itt. Kétféle ember van: aki mindig máshova menne, és nem szívesen ismétel helyszínt, neki unalmas kétszer ugyanoda menni, mert azt hiszi, középszerû élete attól válik színesebbé és érdekesebbé, ha mindig máshova megy kirándulni - a másik fajta ember pedig a természetjáró. Utóbbinak nem a helyszín a lényeg, hanem a társaság és a kiszakadás a hétköznapok szorításából. Az igazi természetjáró örül, hogy szeretetre méltó emberekkel találkozik és járhatja a vidéket, mindegy hol. Akár egy elhagyott majorság repedezett betonkockáin is. Mert nem ez a lényeg...
Egyszer megkérdeztek egy  idõs egri turistát, azt a régi fajtát, aki ma már nem nagyon létezik: faragott túrabot, rajta jelvények; kalap, térdzokni és szlovák bakancs. Az illetõ élete nagy részében, több mint 60 éven keresztül, szinte mindig csak a környezõ Bükkben túrázott, évtizedekig járta ugyanazokat az útvonalakat. Megkérdezték tõle, X.Y. bácsi, nem unalmas mindig ugyanott túrázni, ugyanazokat az erdei utakat látni?  Szinte kikérve magának, válaszolt: hogy lenne unalmas, amikor mindig minden más. Én is más vagyok, az évszakok is mások, és más a természet - így vagyunk ezzel mi is... Mehetnénk sok esetben máshova is, sok hely van az országban, de minek menjünk csak azért valahova, mert még ott nem voltunk, ahelyett, hogy oda megyünk, ahol a legszebb: körülöttünk, a Kiskunságban... Aki nem hisz nekünk, az vagy tartson velünk, vagy maradjon meg boldog tudatlanságában...
Szóval, tíz ember vágott neki a mai túrának. Dömötör Zsolti vezetésével egy több órás buckavándorlás vette kezdetét, nem sokkal 8 után, és ért véget nem sokkal dél elmúltával. Közben csak le, fel. Rengeteg szép hely, elzárt völgyek, magas dombok, még téli állapotában is gazdag élõvilág, gyönyörû természetes növénytakaró mutatta magát, kíváncsi érdeklõdõknek.
A Fülöpházi-buckák talán a legismertebb buckavidék a két folyó közén, legalább az 52-es úton, autóval egyszer már mindenki átvágott rajta. És ugyan tényleg szép, de vannak ennél szebbek is a környéken. Mert kevesen tudják vagy gondoltak még bele, de szinte az összes kiskunsági településnek megvan a maga borókás-buckás területe. Sõt: a legtöbb helyen még Strázsa-hegy (régi õrhely, megfigyelõpont) is van. Mint itt is. Az elmúlt években ezek nagy részét végigtúráztuk, nehéz is lenne rangsorolni a helyeket, de egy biztos: soha sem lehetne õket megunni. Mint a Fülöpházi-buckákat se.
Van még egy oka, hogy nekünk nem derogál ismételgetni a túrahelyszínek egy részét: azon társadalmi vállalásunk, hogy az újonnan közénk érkezõknek megmutatjuk azokat a helyeket, amelyeket nem ismernek, holott itt élnek tõlük 20-30 kilométerre. Vagyis nem önzõ szempontjaink alapján választunk túrahelyszínt, hanem ezt is figyelembe vesszük a tervezésnél. Tudjuk, hogy ezt csak kevés ember érti, de az legyen a többség problémája...
Összefoglalva azért a mai napot is: szép helyen, jó társaságban kellemesen elfáradtunk, kiszellõztünk és megfelelõ módon feltöltõdtünk, annyira biztosan, hogy kibírjuk a következõ hétvégéig. Aki szeretné, ha a természetjárás rá is ilyen hatással lenne, mert volna mit otthon hagynia egy-egy túrnapon, de nem tudja, merre és kivel induljon, tartson velünk. Szép élményekben lesz része.
Folytatás egy hét múlva, máshol, egy másik túrán.

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Bogdánné Ubornyák Bori, Dömötör Zsolt (Kecskemét), Felker Joe, Lõrikné Irénke (Hetényegyháza), Popovics Zsuzsa (Kecskemét), Tóth Balázs (Kecskemét), Tóth Imre (Kecskemét), Tóth Levente (Kecskemét) és Varga Istvánné Borika.