FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(501.) TÚRAKÖRÖS NAP A LADÁNYBENEI BARCSAY-KÚRIÁNÁL


Időpont: 2016. május 7. szombat
Útvonal: Barcsay-kúria és környéke
Táv: 6 km


A mai alkalom egy kicsit nehezen akart összejönni, mert két héttel korábbra terveztük a jubileumi főzőcskézést, de az akkori erős szél, eső és hideg miatt elhalasztottuk. Igen ám, de így az ünnepi túránk egy egyszerű nagykőrösi séta lett, ami nem baj, csak a Túrakörös nap lett az 501. a sorban. De ez végül is teljesen mindegy, és senkit nem is befolyásolt, mert nagyon vártuk, hogy végre jó időben, a csapat egy része által még nem látott Barcsay-kúriánál töltsünk egy laza, családias, pihenős-beszélgetős napot...
A meghívottak hat településről kilenc autóval érkeztek, különböző időpontokban a tetthelyre. Némi álmos kipakolás és a kúria belső megtekintés után,majdnem 10 óra volt már, amikor nekiálltunk az ebéd - csirkepörkölt nokedlival - közös elkészítésének. A jelenlévők egyszerre fogtak neki a hozzávalók pucolásának, aprításának, Janiék az üstöt erősítették a faágra, alá begyújtották a gázégőt, és lassan elkezdtem, önjelölt főszakácsként, a füstölt szalonnát disznózsíron kisütni. A sült szalonnás zsíron aztán a sok kiló házi csirkehúst, három nagy, darabjaira bontott állatot kezdtem magyar szokás szeint pörkölni, vagyis lesütni, kifehéríteni, majd a saját levében (innen a szólás is!) abálni-párolni. A tüzet erősebbre vettem, és a hús, jó illatot árasztva elkezdte megadni magát. Negyed óra múltával hozzáraktam fél zacskó egész köményt, majd újabb tíz perc múlva a 3 kilogramm felkockázott vörös hagymát, és ezekkel az összetevőkkel tovább pörköltem, pároltam.
kevés ember tudja, mi is az a pörkölt, miért hívják így, és azt sem sejtik sokan, hogy még életükben nem főztek ilyesmit. Ugyanis a pörkölt egy elég archaikus magyar étel, és a közhiedelemmel ellentétben nem a paprika a lényege, hanem a fent vázolt pörkölő-pároló eljárás, vagyis nem a hagymát kell megdinsztelni, paprikát rá és vízben főzni a húst, mert az nem pörkölt.
Az eredeti ilyen nevű ételhez se paprikát nem adtak, mivel régen még nem is ismerték Magyarországon, se vizet. Egész egyszerűen azért, mert minden hús épp annyi vizet tartalmaz, amiben, lassan, türelmesen puhítva, puhára főhet, más folyadék hozzáadása nélkül.
Az, hogy a pörköltet hol és mivel ízesítik, köménnyel, paprikával, borssal, hagymával, fokhagymával, az tájegységenként és ízlésenként változhat. A lényeg az elkészítés módja.
Például a nagykunsági, vagy akár régi kiskunsági pörköltek a tálaláskor nem voltak mások, mint egy kupac puha, félig sütött, félig párolt hús, tányéron mondjuk. Minél kevesebb fajta fűszerrel, mert minél több rajta a más íz, annál inkább eltűnik a hús sajátos fajta-íze.
Az általam, hagyományosan készített pörkölt nevű étel ma is így kezdett főni, de ma vizet kellett hozzá adnom, nem is keveset, ugyanis a végén a szaftjába készültem beleszaggatni, kanállal a hosszúkás nokedlikat. A végeredmény a társaság szerint elfogadható volt, és szinte mindenki számára újdonság volt a pörkölt levében megfőzött, így pedig sokkal ízesebb galuska. Ennek titka az, hogy sok tojással (4-5) kell félig folyósra keverni a tésztát, és egy tálból kanállal vékony, kis hurkákban beleszaggatni. Kicsit macerás, de teljesen más íze van, mint ha külön készítenénk hozzá a köretet.
A receptet és az elkészítést a többiek kedvéért részleteztem ennyire, aki akarja, próbálja ki így. Nem fogja megbánni.
Szóval, az ebéd. Elég hamar, délre szinte el is készült, de mivel nem volt még jelen minden vendég, így az eredetileg kihirdetett 1 órás időpontot megvártuk az evéssel. Pontosabban, nem vártuk meg, mert egyhangúan az azonnali ebédre szavaztak többen, mert nagyon éhesek voltak, aki pedig nem, negyed óra alatt az is éhes lett, és beállt a sorba.
Átlagban két tányér pörkölt fogyott fejenként, Editék jóvoltából vagy két tucat ecetes salátafejet küldve mellé a gyomrokba.
Aztán teljesen váratlanul, Irénke főszervezésével, egy a Mi Sanyinkat ábrázoló, erdei gyümölcsös tortát kaptam ajándékba, az 500. túra kapcsán, eddig és reményeik szerint, ez utáni túravezetéseim okán. Nagyon megható volt, annyira, hogy szóhoz se jutottam. Bosszú üzemmódba kapcsoltam, és a csapattal etettem meg a nagyobb részét.
Ezután előkerültek a sütemények - a reggel óta tartó folyamatos bor és egyéb "ártó hatású" italok folyamatos fogyasztása mellett, persze. Mindenki degeszre ette magát, és csak szuszogtunk. Jó hangosan. De a feketeleves még csak ezután következett...
Túra! Ebéd után, teli hassal. Jó ötletnek tűnt a részemről, előzetesen, de már nekem se sok kedvem volt, viszont nem akartam csalódást okozni senkinek, így némi huzavona után, nekiindultunk Zsolti vezetésével a tatárszentgyörgyi határ felé, majd onnan vissza. A túra a gyönyörű, árvalányhajas dombok között, szép zöld erdőben vezetett és kb. másfél órát tartott. Elég is volt mára ennyi mozgás.
Visszaérve a bázisra, még ettünk, aki éhes volt, ivott, aki szomjas, majd összepakoltunk, bezártunk és érzékeny búcsút vettünk egymástól.
Szép és fárasztó nap volt, csakúgy, mint az elmúlt 500 alkalom.
Mindenkinek köszönjük a részvételt, a segítséget, támogatást, lehetőséget, ajándékot, egyszóval mindent.
Jövő héten folytatjuk...


Minden rokonom!

Sántaőz
 

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Boróka, Balog Csaba, Balog Jánosné Terike, Balog Szellő, Besenyi Erzsébet (Felsőlajos), Csonka Zoltán (Dabas), Csonka Villő (Dabas), Dorogi László (Kecskemét), Dömötör Zsolt, Fekete József, Fekete Milán, Feketéné Huszárik Erika, Felker Joe, Gondos Máté (Ladánybene), Gondos Róbert (Ladánybene), Juhász Rózsa (Kecskemét), Kárpáti János (Kecskemét), Lakos Zsuzsanna (Táborfalva), Lőrik Lászlóné Irénke (Hetényegyháza), Major József (Kecskemét), Nagy Irén, Popovics Zsuzsa (Hetényegyháza), Rádi Ágnes (Kecskemét), Rádi Bulcsú (Alsóörs), Rádi Józsefné Edit (Hetényegyháza), Szőke Tímea (Dabas), Tóth Imre (Hetényegyháza) és Tóth Róbert.

 

 

A Barcsay-kúria kívülről Belülről Reggelizünk Csirkepörkölt nokedlival Eszünk, mint... ...a talált gyerek
Jubileumi tortát kapok Erdei gyümölcsös torta A Mi Sanyink! Túra, ebéd után Zoli Lányok az árvalányhajban
A táj ura májusban A boróka is érik Jó a kedvünk, taram... Máriatövis Úton a cél felé Magánterület határán
Rejtőzködő tanya Árvalányhaj-... ...tenger Szent Mihály-kép A Barcsay és az erdő Akik együtt ünnepeltek

 


 

 

a

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz