FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(491.) BALÁZSPUSZTA ÉS KÖRNYÉKE


Időpont: 2016. február 20. szombat
Útvonal: Kunadacsi út (Erdészház bejárati út) - Erdészház - Bognár-tanya - Dámányadacs - Hodályi-major - Kondor-tói-csatorna - Szabadszállási-Balázspuszta temetője - Kis-Balázs-halom - Fülöpházi-buckák (Fülöpszállási-Balázspuszta) - Szappan-szék - Fülöpháza
Táv: 16 km


Balázspuszta. Nem mindenki tudja, hol van pontosan. Fülöpháza és Szabadszállás között, nagyjából.
A középkorban önálló kun település volt, a török időkben elnéptelenedett, elpusztultak házai, lakói elmenekültek. Az újkorban területét két település, Szabadszállás (északi fele) és Fülöpszállás (déli fele) között osztották fel, és azok határát gyarapította. Ma annyi kézzelfogható nyoma van, amit a Kerekegyháza-Szabadszállás között vezető műút melletti kis falu néhány tucat háza, egy iskolaépület, téeszmajor maradványai jelentenek, valamint a központtól keletre a temető, melyből rögtön kettő is adódik: egy katolikus, az út déli felén, és egy református, az északi felén (utóbbit hívják B. Horváth temetőnek is, mert itt van ennek a módos családnak a temetkezési helye).
Balázspuszta területe nemcsak történelmében, hanem terepviszonyaiban, felszíni formáiban, természeti értékekben is változatos - az egyik legváltozatosabb a környéken, bár errefelé egyik település sem csak egyféle, egyforma, mindegyiknek sok arca van...
A túrát ezúttal (is) a kényszer szülte, mert az erre a hétvégére tervezett programunk helyett találtam ki ezt a mai menetet, sokan ugyanis nem értek rá ma túrázni, így amazt a kirándulásunkat elhalasztottuk egy későbbi időpontra. Maradt egy közeli túrahelyszín, "Balázspuszta és környéke".
A túra kiírás szerinti találkozóhelye Fülöpháza volt, hátha a falusiak is megmozdulnak és velünk tartanak. Nagy tolongás nem volt, de Gulyás Gyuri jelentkezett és velünk is tartott a reggeli busszal előbb Kerekegyházára, majd egy átszállás után a Kunadacsi útig. Pont ott szálltunk le, ahol a múltkor, az erdészház bejárójánál, csak most ellenkező, déli irányban indultunk neki az ismeretlennek.
Az időjárás megint a pártunkat fogta, az egész hetes eső után ma végre sütött a Nap, méghozzá egészen a túra végéig.
Az erdőbe kanyarodva szép kis erdei lakokat láttunk, majd a
SÁRGA SÁV jelzésre tértünk, ami átvezet a dámányadacsi részre, ahol szép számmal találhatók tanyák, és ugyan legtöbbjük hétvégi ház lehet, vannak állandó lakókkal, gazdasággal bírók is. Az egyik ilyenbe invitált minket a birkanyáj gondozója, nagyon kedvesen, és mutatta meg a birkatenyészetet, melyben ősz óta nyolcvan kisbárány született. A legfiatalabb e nap éjszakáján, háromnegyed kettőkor. Birka Benjámint meg is lehetett fogni, fotózkodtunk is vele. Az istálló környékén uralkodó birkaszag gyermekkori emlékeket idézett többünkben. Ugyan nem először láttunk ilyet, és sokadszor voltunk tanyaudvaron, gazdaságban, nagy élmény volt újra megtapasztalni, milyen csoda az állatok világa, és egy ember, aki ennek alázattal aláveti magát, egész életében, és tud minden rezdüléséről a rábízott nyájának, gyógyítja, ápolja és szereti őket. Sok egyházi potenciál tanulhatna az ilyen egyszerű, iskolázatlan emberektől alázatot...
A helyet elhagyva az erdőből lapos, egykori tómedres részre váltott az út, majd egy éles kanyar után egy egész tanyasor várt minket. Szebbnél szebb, felújított tanyák sorakoztak itt, mg alföldi vidékhez szokott szeműeknek is ritka látvány volt!
A tanyák után a régi Hodályi-major romos, omladozó hodályát mellőztük, majd kiértünk egy rétre, ahol a terület fénykorában ezerszám legelhettek birkák, marhák, és a növényzet ma is elbírná ezt a terhelést - de mégsem láttunk egy négylábút sem...
A következő objektum az Adacs-Balázspusztai határvonalra eső Kondor-tói-csatorna-híd volt, amely a nevezett tó felesleges vizét hivatott elvezetni, de a sok eső ellenére jóformán száraz volt a zsilipnél. Viszont mellette, a rét laposában hatalmas felületű vízfoltok kéklettek a napsütésben, égtükörként, a sárgás-arany fűtengeren.
A csatornahídon átkelve nem volt út, így egy darabig szántásban haladtunk, ami nem volt éppen könnyű terep, majd utunk sáros szekérútra váltott, körülöttünk fekete föld, felszántva, vízfoltokkal.
A szabadszállási műútra kiérve, a balázspusztai temető felé gyalogoltunk. Meg akartuk nézni, nem jártunk még ott. A két kis temető alig néhány száz négyzetméter összesen. Az északiban a reformátusok temetkeznek, ennek központi részén a B. Horváth család családi sírja áll, szép fenyők és bokrok védelmében. A délebbi, római katolikus sírkertben se sok sír van, hiába,  kicsi a falu... Ennek a temetőnek a belső sarkában áll egy régi fakereszt, hasonlóan más katolikus felekezetű, megszentelt temetkezési helyen.
A temetőből tovább folytattuk a vándorlást, és a balázspusztai erdészházat kerestük egy kisebb erdőfoltban. A helyet megtaláltuk, de a régi erdei lakot hiába kerestük, csak egy új és nem különösebben érdekes nyaralót találtunk a jól lekerített udvaron, ahol még állt a régi objektum kukoricagóréja és két melléképülete. A házat övező örökzöldek viszont nagyon szépek voltak, de fényképezni szinte lehetetlen volt, mert a zöldek takarásában, a házból semmi sem látszott).
Bent jártunk már Balázspuszta belsejében, fenyőerdős dombok között. Nem volt különösen szép ez a szakasz, de mégis betértünk, mert itt emelkedik Balázspuszta legmagasabb "hegye" a KisBalázs-halom. Ennek "csúcsán szép tisztást fognak körbe a fenyők, nem rossz hely.
Kiérve a sűrűségből újra váltott a táj, ezúttal a Fülöpházi-buckák legészakibb területére értünk, ami már tulajdonképpen nem Szabadszállási-Balázspuszta, hanem Fülöpszállás Balázspusztája - és utóbbi nagy részben ma Fülöpháza nyugati részével azonos.
A borókás buckák látványát sosem lehet megunni, ez a vidék pedig még ezen belül is a legszebbek közé tartozik. Magasabbnál magasabb halmok, háznál hatalmasabb borókabokrok, szép kilátások kényeztetik a vándort.
A dombokról letérve, az egykori Végh-tanya tanyacsoportjához értünk, itt már tulajdonképpen megint síkra váltott a terep. Szép számmal álltak itt régen házak, helyükre a megmaradt, elöregedet és némileg elvadult öreg barack- és eperfák utalnak.
Még néhány száz méter, és kiértünk a Szappan-szék északi csücskéhez, ahol ráfordultunk a tómeder nyugati partjára, és azon araszolva haladtunk Fülöpháza felé.
A tó egykor a Kecskeméttől Fülöpszállásig tartó nem kis rész fürdőtelepe volt, hiszen a szikes tóra már a múlt század elején fürdőházakat, stégeket építettek, rengeteg ember járt ide nyaranta fáradalmait kiáztatni magából, és megvolt minden kiszolgáló létesítmény is, köztük kocsma, bolt, vendéglő is. Ennek a régi aranykornak mára semmi nyoma sem maradt, kivéve a tó délnyugati sarkában álló, egykori bolt-kocsma épülete. A tó évtizedek óta száraz, időszakosan, esősebb években jelenik meg csak benne víz, mint például az ezen a télen esett sok csapadéknak köszönhetően, mostanában. A víz kékje, a mederszél sárgás partja és az égen egyre bodorodó felhők együttes látványa lenyűgöző látvány volt, de kép ezt sem adja vissza, sajnos..
A tó déli csücskében előbb a meteorológiai állomás, majd a Szappan-széket ismertető táblákat láthatja, aki erre jár. Innen már nem volt messze a falu. Elmentünk a régi pusztai temető, majd a benne nyugvó, régi lakosok emlékére állított emlékkereszt mellett. Ezután a falu első házai, majd a folyadékpótlást ígérő kocsma következett. Előtte elköszöntünk Gyuritól, aki a mai napon sok emlékkel és ismerettel gazdagította túránkat, majd betértünk az ivóba, ittunk egy üdítőt, aztán visszamentünk Kerekre, itt elbúcsúztunk egymástól, és hazamentünk.
Még kiskunsági viszonylatban is sok látnivalóval és változatos tereppel jutalmazó területen gyalogoltunk; érdemes volt ma is felkelni és a tespedés helyett átélni a felfedezés bizsergető érzését, a természet szeretetének gyakorlását választani. Aki így tett, ma is gazdagodott...
 

Minden rokonom!

Sántaőz
 

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Felker Joe, Gulyás György (Fülöpháza), Kárpáti János (Kecskemét), Lőrikné Irénke (Hetényegyháza) és Rádi Józsefné Edit (Hetényegyháza).

 

 

Sárgaság! Dámányadacsi tanya Egy másik Birkatenyészet "Éjjel 3/4 2-kor született" Gazdasági céljármű
Tanyasoron 1. Tanyasoron 2. Korhadt kerítésen Kondor-tói-csatorna Belvizes rét Mindenütt víz
Balázspusztai temetőben Kis-Balázs-halmon Fülöpházi-buckák Joe egy boróka alatt Tájkép Borul-derül
Vizes a Szappan-szék is A tó közepe Kék-zöld Fülöpháza a pusztából Emlékkereszt... ...és felirata



 

 

a

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz