(443.) PETŐFI NYOMÁBAN A KISKUNSÁGBAN - RÁCKEVE - KISKUNLACHÁZA TÚRA (7. SZÜLETÉSNAPUNK TÚRÁJA)


Időpont: 2014. március 15. szombat
Útvonal: Ráckeve - Peregi Parkerdő - Duna-part - Lacházi-üdülőtelep - Kiskunlacháza
Táv: 15 km


Hosszas szervezés vette kezdetét, még 2013-ban. A sok munka arra irányult, hogy először az életben, valaki végigjárja Petőfi kiskunsági emlékhelyeit - ahogy annak mér ezerszer meg kellett volna történnie -, megismerkedjen a településekkel, és bemutassa a világhálón azok értékeit, szokásait, embereit. Ez a valaki a Túrakör kívánt lenni, mert tarthatatlannak gondoltuk, hogy ez még senkinek se jutott eszébe, Petőfi szülőföldjén...
Majdnem 20 településre küldtünk értesítést terveinkről; írtunk polgármestereknek, önkormányzati intézményeknek, iskoláknak, művházaknak és múzeumoknak. Szerettük volna egy túrasorozatban felfűzni Petőfi-emlékhelyeit Ráckevétől egészen Kiskőrösig, ehhez pedig az együttműködés lehetőségeit próbáltuk megteremteni. A helyek, intézmények 99%-ban még csak válaszra se méltattak. Egyetlen hely volt, ahonnan egyáltalán válaszoltak a levelünkre, sőt: megtiszteltetésnek vették közeledésünket, és felajánlották a teljes segítséget. Ez a település Kiskunlacháza volt.
Első túránkat Ráckeve és Lacháza között terveztük. Amikor elutaztunk, végigéltük ezt a fantasztikusan megható és élménydús napot, még reménykedtünk, hátha két hét múlva tovább folytathatjuk a sorozatot, de sajnos fel kellett adnunk. Semmi mozgás nem volt továbbra se Kunszentmiklós, Dunavecse, Szalkszentmárton, Szabadszállás, stb. részéről.
Így valójában egy meg nem valósult szép élményfolyam első és utolsó túrája volt ez a március 15-i emlékmenetünk.
De lássuk a krónikát!
Kora reggel indultunk Ráckevére, ahol Szabóné Zsóka, lacházi művelődésszervező várt minket, hogy megmutassa Ráckeve nevezetességeit - köztük mindenek előtt "János vitéz sírját" -, aztán átgyalogoljon velünk a szomszéd településre, ami az első jelentősebb Petőfi-emlékhely a Kiskunságban, annak is északi részén.
Az oda vezető út szép volt. A kora tavaszi erdő, mező, az ébredő természet, a parkerdő, a virágok, virágzó fák mind-mind csak hozzátették a magukét a jó hangulathoz, ismeredésünkhöz Zsókával, miközben Petőfiről, az itteni falvak helyzetéről és kulturális életéről is beszélgettünk.
Észre se vettük, annyira belemelegedtünk, hogy egyszercsak máris Kiskunlacházán voltunk. Ott mindjárt fogadtak is minket, majd szíves vendéglátás, kötetlen beszélgetés vette kezdetét a Túrakör csapata és a település vezetői között. Semmi hivatalos, inkább barátinak nevezhető volt az egész.
Répás József, a "Polgi", ahogy itt nevezi a közösség, egy fiatal, lendületes, kulturált ember, aki kellő téjkékozottsággal és tudással rendelkezik ahhoz, hogy egy települést vezessen, ismerje annak múltját és szívén viselje jövőjét. Országjárásaink tapasztalata, hogy elég kevés ilyen vezető van az országban - és sajnos, évről évre egyre kevesebb...
A  fogadás végeztével még kicsit sétáltunk a faluban, majd pedig résztvettünk a hivatalos ünnepségen, amin nagyon szép óvodás zászlódíszek ékesítették a Kossuth-emlékművet, szólt zene, volt tánc, ünnepi szavalat, beszéd.
Élményekkel telve, az új ismeretségek örömével indultunk haza.
Felejthetetlenül szép napunk volt a mai. Köszönjük Zsókának, Répás Józsefnek és a Lacháziaknak!

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Bodorné Fülöp Mária (Kecskemét), Czira Erzsébet (Kecskemét), Csonka Zoltán (Dabas), Kiszel Julianna (Kecskemét), Mákné Dobos Erzsébet, Szabóné Zsóka (Ráckeve), Szőke Tímea (Dabas) és Varga Istvánné Borika.