FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(436.) ÉVNYITÓ GOMBA - MONOR TÚRA


Időpont: 2014. január 4. szombat
Útvonal: Gomba - Tetepuszta - Strázsa-hegy - Monor
Táv: 16 km


Évnyitó túránkat a közeli Gödöllői-dombságban rendeztük, egyrészt mert nem kerül sokba az útiköltség, másrészt méltatlanul elhanyagoljuk mi magunk is ezt a szép tájegységet, pedig az év során többször is jöhetnénk errefelé, mindig felfedezünk valami rejtett szépséget. A túrára meghívtuk a kecskeméti Édosz túrázóit is, akik szép számban el is fogadták ezt a meghívást. 6.45-kor indultunk Lajosmizséről három autóval, Mikebuda és Albertirsa érintésével, a 4-es úton a monori vasútállomásig. Itt már vártak minket dabasi társaink, Timi és Zoli. Éppen elértük az egyetlen jó időpontban induló gombai buszt, amivel egy negyed óra múltával máris a kis falu főterén voltunk. Leszálltunk, de az előttünk magasodó két szép templomból alig láttunk valamit, olyan tejköd volt. A képek sejtetik a sejtelmet...
A társaság kocsmát és az ezzel járó lehetőségeket követelte magának, de előbb még bementünk a községháza udvarára, és ott Petőfi szobra alatt elkészítettük indító csoportképünket - szintén elég ködös körülmények között. Aztán mindenki megkapta a magáét; ki-ki evett, ivott, kávézott, egyéb, beszélgetett, nevetett. A nem túl barátságos időjárás ellenére a kedvünkkel nem volt semmi gond. fél órafeltöltődés után, kilenc órakor végre aztán nekiindultunk a túrának.
Takaros kis falu ez a Gomba, valamikor még szebb lehetett, mert sok a lakatlan tornácos parasztház, biztos hogy amikor élet volt bennük, karban is voltak tartva. A falut elhagyva egy ösvényen haladtunk a patakkal párhuzamosan egészen Tetepusztáig. Különösebb látnivaló ezen a szakaszon nem adódott, persze az erdő és a bogyós növények,valamint a vadnarancs-sor és néhány csokor téli fülőke kivételével - ami már azért nem is semmi.
A puszta előtt kicsit elkeveredtünk, mert lementünk a patakig, ami ma inkább csak egy kis vékony érként csordogált, viszont egy lapos helyen szinte tóvá terült szét. Itt öreg fűzfák őrizték a medert és a csordogáló vízfolyást, nem tudom mi ellen, ők biztosan tudják. Csodaszép volt ez a környék, és végtelen csendet és nyugalmat árasztott magából. Még maradtunk volna, de mindig menni kell tovább...
elértük Tetepuszta néhány magára hagyott kis víkendházát a parton, vele átellenben magát a majort és épületeit. A pataknak ezen a részen már nyoma sem volt, kiszáradt. Az eddigi
PIROS NÉGYZET jelzés itt PIROS KERESZTTÉ alakult át, ezen folytattuk utunkat, egy tanyaudvaron engedéllyel átvágva. Ezen a részen kimásztunk a tulajdonképpeni patakvölgyből, és már magasabban, fennsíkszerűen összefüggő dombhátakon folytattuk utunkat. Az eddigi erős pára is, az élénkebb szélmozgásnak köszönhetően oszlani kezdett, majd egy óra elteltével mát több száz méterre el lehetett látni. A védett forrásig friss szántások között haladtunk, az útmentén rengeteg még ehető állapotú galagonya, kökény és csipkebogyó. Ettünk is bőven!
A forrás területe egy gyönyörű völgyfő-katlanban van, körben mindenhol tölgyerdő, és a fákról még nem potyogott le a levél, így mélybarna-sötétarany színekben pompázott a januári táj. Ez is nagyon szép volt. A forrás mellett már bimbóztak a barkabokrok, még egy hét ilyen enyhe idő, és mind kinyílnak.
Még egy kis gyaloglás, és elértük a mai nap fénypontját jelentő Strázsa-hegyet és alatta, mint egy szoknyán a motívumok, elszórva-összebújva a különböző korú és minőségű présházak; utóbbiak között voltak szépek és csúnyábbak is, de összképében mégis érdekes látvány volt a pincetelep. A szőlők a legtöbb helyen művelve, kétkezi munkával, mert ide nagy gépekkel lehetetlen feljönni, és a szőlők között számtalan mandulafa. A termésük nem volt éppen ehető, de mint látvány, érdekesnek tűntek. Ezek a fák nem is olyan soká az elsők lesznek majd a tájban, melyek fehér virágba borítják ágaikat.
A hegy tetején egy modern, és mint ilyen, nem túl szép, viszont csúnya kilátót emeltek, melynek egyetlen erénye, hogy nem rozsdásodik. Ma nem sok kilátást adott, de ez nem az ő hibája volt, sokkal inkább a völgyekbe befekvő és onnan felkelni nem akaró pára-köd volt, ami ezt korlátozta. Itt tartottunk egy háromnegyed órás ebédszünetet, aztán a tanösvényen és a
PIROS KERESZT majd PIROS NÉGYZET jelzésen lecsorogtunk a Szent Orbán térre. Itt megcsodáltuk a kőberakásos asztalokat, a hordószékekkel, aztán ismételt csoportkép a szent lábai előtt, aztán mentünk volna tovább, de egy menedékház feliratú objektum megállásra késztetett minket. A ház kerítésére tűztövis futott fel, a kapu mellett egy El Camino-emlékmű. Nyilván van itt valaki, aki végigjárta ezt az utat. Aztán mivel a kiskapun csak egy rigli volt, és a ház neve menedékhelyet sejtetett, bementünk egy kicsit az udvarra. Tíz percet töltöttünk ott, de senkivel sem találkoztunk, hiába szólingattuk a házigazdákat, majd leesett, hogy nincs itt senki, aztán kimentünk. A kert csodálatos, a hely maga nagyon hangulatos. Ha lenne itt szállás-lehetőség, visszajönnénk úgy is, hogy nem csak mi vagyunk a telken. Nem bántottunk senkit, nem nyúltunk semmihez. ha valaki erre jár, persze csak a házigazdák jelenlétében, nézzen be ide, érdemes!
Aztán már nem maradt más, mint begyalogolni Monorra, ott a központ futólagos megtekintése után a Petőfi utcán végig sétálni, autóinkba szállni és elindulni haza. Így is lett. Indulás előtt még egy kicsit trécseltünk, senkinek se akaródzott még hazamenni, aztán kétszer is körbepusziltuk egymást, mire mindenki beszállt abba a járműbe, amivel jött és indultunk is.
Összefoglalva: egy évnyitó túrának éppen megfelelő helyen és időben túráztunk ma 16 kilométert. A kezdeti savanykásabb idő délre kitisztult, de mindentől függetlenül, egész nap jól éreztük magunkat, ettünk-ittunk, beszélgettünk és sokat nevettünk.
Köszönjük kecskeméti Barátainknak a részvételt, legyen szerencsénk máskor is! Az újoncoknak reméljük nem ment el a kedve a Csapatunktól, és máskor is ellátogatnak még a túráinkra.
Mindenkinek Boldog Új Évet Kívánunk, és minél több közös túrát az Édosszal, a Túrakörrel, vagyis: velünk!

Minden rokonom!

Sántaőz
 

Ezen a napon együtt túrázott: Babar István (Kecskemét), Babar Istvánné Éva (Kecskemét), Balog Csaba, Csonka Zoltán (Dabas), Gavaldi Istvánné Rita (Kecskemét),  Hegyi Ervin (Kecskemét), Hegyi Ervinné Katika (Kecskemét), Laczik Terézia (Kecskemét), Molnár Ildikó (Kecskemét), Nagy-Batiz Erzsébet (Kecskemét), Rubos Bence (Kecskemét), Szabó Endre (Jakabszállás), Szabó Endréné (Jakabszállás), Szőke Tímea (Dabas) és Varga Istvánné Borika.

 

 

Gombai református templom A katolikus templom Csoportkép Petőfi szobránál Szalonnázás, átéléssel Útmenti feszület Régi parasztlak
Falun kívül Téli fülőke Utunk az erdőben Egy halvány kontúr a ködben Patak tóvá laposodva Ártéri fák
Hatalmas bálák Tetepusztán Homokra váltunk Olajfúró Tölgyesbe ereszkedünk Éva és Pista Szép rész
Monori szőlők szélén A kilátónál Kilátunk Ennyi látszik a városból Kézben tartjuk a dolgokat Ebédszünet
Pihenő a Strázsa-hegyen Pincék között A tanösvény jelzése Présházak Újabb pihenő Szent Orbánnál
Menedékház Katika a teraszon Itt minden a szőlőről szól Pista és a manó A rend címere Kiütötte magát
Emlékkő Monori üzenet Monori evangélikus templom Városháza Kossuth-emlék Utóvédünk


 

 

 

a

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz