(428.) VÁRTÚRA A VÉRTESBEN


Időpont: 2013. november 16. szombat
Útvonal: Vitány-vár, Gerencsér-vár, Vértesszentkereszti-kolostorrom, Csókakői vár
Táv: 8 km


Mai nap reggelén Dabason a Tesco parkolóban volt a találkozó, ahonnan 2 autóval 9-en vágtunk neki egy majd 1,5 órás autókázásnak. Úti célunk a Vértes volt, ahol több várat-várromot terveztünk felkeresni. Nem sokkal 8 után már le is parkoltunk a Rugógyár közelében, majd pár falat elfogyasztása után elindultunk a Vitány-vár felé a ZÖLD SÁV jelzésen. Az idő kissé hűvös volt, útközben több ködfelhő is csökkentette a látótávolságot, de itt már egyre jobban ragyogó napsütés fogadott minket. Az ösvényünk fák között kanyargott és folyamatosan haladtunk felfelé. Egy kis tisztásra kiérve már remekül látszott a vár sziluettje. Elértük a ZÖLD KERESZT elágazást, ahonnan egy kisebb völgyben mentünk tovább egészen a vár aljáig. Itt eldöntöttük, hogy az igencsak meredek ZÖLD ROM jelzésen hódítjuk meg a várat. Valóságos kaptatót küzdöttünk le, de hamar felértünk a hajdani várudvarba. Már csak néhány fala áll, de így is látszik, hogy remek kis építmény lehetett, ahonnan a környéket szemmel lehetett tartani. Kilátás inkább Tatabánya felé volt bár a vár falmaradványa is szolgáltatott látnivalót: boltívek, mély négyszög alakú barázdák a falban, melyek a gerendák helyei lehettek az 50 cm-nél is szélesebb falban.
Lefelé menet a KÉK ROM - ORSZÁGOS KÉK SÁV útvonalat választottuk, majd a ZÖLD SÁV jelzésre tértünk rá és dél felől alulról kerültük meg a várat, amely mint egy sziklaszirt magasodott fölénk. Mivel már javában ősz volt így a fák között remekül kirajzolódott a napfényben világító szürkés-fehér vár falai. Ahogy visszaéreztünk a kocsikhoz már sokkal melegebb volt, és meg is éheztünk, így megtartottuk reggeli szünetünket. Innen autóval mentünk tovább Környe-Oroszlányon át egészen a Gerencsérvárig.
Itt a műút mentén parkoltunk le és máris észrevettünk egy hatalmas, széles törzsű öreg tölgyet az erdőben. Miután kellőképpen körbejártuk és megcsodáltuk csoportképek sorozatát készítettük el. Majd elindultunk a vár felé. Az erdő alja, akárcsak a Vitány-várnál tele volt levéllel és kissé nyirkos is volt. Pihenőpadokat pillantottunk meg majd a domb tetején egy szürkés falmaradványt, a Gerencsérvárat. Már alig maradt meg csak egy negyedkör a falból és az sem volt valami magas. Hajdanában is inkább egy őrtorony lehetett. Itt még megnéztük a Várforrást, illetve a mellette elfolyó Fekete Vizet. Visszamentünk autóinkhoz és máris robogtunk tovább.
Lementünk az Oroszlány-Pusztavám közötti műútra, majd továbbhaladva egészen a szállítószalagig hajtottunk. Itt leparkolva csodálkozva állapítottuk meg, hogy működött a szalag. Rövid sétára indultunk, egy enyhe emelkedő tetején lévő romhoz, a Vértesszentkereszti Kolostorhoz. Szerencsénkre éppen itt tartózkodott egy ügyvéd, aki igencsak sokat tudott a helyről, így egy rögtönzött idegenvezetés mellett megtudtuk a katedrális és a kolostor történetét. Valamint még azt is, hogy nem régiben röntgenes felmérést végeztek itt, amely jövőbeli ásatásokra adott okot, természetesen ha a megfelelő anyagi források megteremtődnek. Mindenesetre a hely már maga így is látványos, pláne ha majd előkerülnek az idegenvezetőnk által remélt, hajdanán a Csákok birtokában lévő néhány kegytárgy akkor igencsak felkapott hely lesz ez. A kis túra végén a katedrális belsejében sétáltunk és csak ámulva néztük azt, amit csak elképzelni tudtunk, mivel már csak az oltár résznél van meg a mennyezet. Igaz az oszlopok vastagsága, meg az a tudat, hogy a tető is majd akkora volt, mint az épület belmagassága valahogy felfelé csalta a tekinteteket. Távozásunkkor egy kis adománnyal köszöntük meg a szakvezetést, majd visszaballagtunk az autókhoz.
Következő úti célunkhoz Pusztavámon és Móron keresztül mentünk, de közben Móron megálltunk a benzinkúti presszónál ebédelni. Azután még legyűrtük a pár kilométer aszfaltot, no meg a mai napra jellemző egy-két útépítést is és máris a Csókakői vár alatti parkolóban voltunk. Innen gyalogosan a KÉK ROM jelzésen mentünk fel a várba. Itt éppen munkálatok folytak, a várkápolnát újították fel. A várkapu is teljesen új volt, akárcsak a kaputorony. Az egyik bástyafalat is felújították, csak kár hogy nem éppen tetszetős téglából állott, amelyet fehérre meszeltek le. Sebaj az alig egy méteres hajdani várfal mentén körbe lehetett sétálni az alsó várban ahonnan Csókakőre, és Várpalota - Székeshehérvár - Pázmánd vonalban is elég messzire el lehetett látni. Időnk ugyan napos volt, de azért párás és borús is, ezért a látszi messzeséget csak sejteni lehetett. A felső várba nem lehetett bemenni, így gyorsan körbejártunk. Szerencsénkre az építő mesterek már érkezésünkkor elmentek, így lehetőségünk volt visszafelé a PIROS ROM jelzésen leereszkedni. Egy ki sziklahasadékon átmenve falépcsőkön ereszkedtünk le a várvölgybe ahol sokkal hűvösebb volt, mint fenn a várnál. Kicsit sötétebb is volt és szinte fölénk tornyosult a vár és annak hegye. Ha már itt voltunk felkerestük a Kőlyuk-barlangot is, amely Kőlyuk-völgyben található. Csak egy kisebb szikla fülke a barlang, de ha tovább emelkedünk föléje, akkor remek kilátásban lehet részünk. Remek rálátás nyílik a várra, annak hegyére, illetve a Vár-völgy kijáratára és az Arany-hegyre. A völgy olyan mintha egy széles vésővel valaki utat vájt volna és mögötte meredek hegyoldalak maradtak. Mesebeli hely volt, de egyben félelmetes is, mert teljesen bezártnak érezheti itt magát az ember és mivel csak magas hegyek és sűrű erdő veszi körül az erre járót. Miután láttuk az „arany korongot” lemenni a hegy mögé lassan visszaindultunk a többiekhez, mivel eddig csak páran jöttünk fel. Stílusosan az OKT-n is megtettünk pár métert, ahogyan visszaértünk a parkolóba.
Itt elköszöntünk kecskeméti barátainktól és elindultunk hazafelé. Csákberény-Csákvár-Óbarok felé mentünk, így a mai napon teljesen körbeautóztuk a Vértest és csak ízelítőt kaptunk ebből a remek kis helyből. Még több várat is rejt magába – Gesztesi-vár, Csáki vár – illetve remek kis völgyek és hegygerincek vannak itt. A felkeresett helyek mindegyike rom volt és ebből egyenlőre csak a Csókakőit igyekeznek valamilyen módon helyreállítani. A Vitány-vár és a Gerencsérvár gazdátlanul várja a teljes megsemmisülést, a Kolostor-romnál pedig halovány remények vannak. Teljesen értetetlen, hogy miért nem ilyenekbe öljük a milliárdokat, miért az utakba. A várak egy idő után vissza is hoznának a ráfordított összegekből. Az igazán kíváncsi embereket most is vonzzák és jóérzés falaik között járni és elképzelni milyen is lehetett. Ez még akkor is meglenne, ha nagyvonalakban helyreállítanák őket, mert akkor sem az lenne ami volt. A vértesbeli várak furcsamód egy családhoz a Csákiakhoz köthetőek, és remek építményeken alkottak a nem éppen ideális építési helyekre. Talán érdemes lenne nem csak rajzokon feltámasztani az épületeket.

Szőke Timi és Csonka Zoli (Dabas)

Ezen a napon együtt túrázott: Csonka Zoltán (Dabas), Hegyi Ervin (Kecskemét), Iván Sára (Kecskemét), Kiszel Julianna (Kecskemét), Mátyás Gábor (Kecskemét), Molnár Ildikó (Kecskemét), Rubos Bence (Kecskemét), Szőke Tímea (Dabas) és Varga István Borika.

A képeket Borika készítette.