FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(408.) KIRÁNDULÁS TŐSERDŐN


Időpont: 2013. augusztus 17. szombat
Útvonal: Kontyvirág tanösvény
Táv: 5 km

 

"Kihasználva a melegnek ígérkező napot mai úti célunk Tőserdő volt. A szokásos gyülekezési helyről két autóval, összesen kilencen vágtunk neki a mai kocsikázásnak. Lakitelek-Tőserdőre mentünk és szinte még csak mi voltunk a Tisza-parton amikor leparkoltunk járműveinkkel. A kilátóhoz mentünk, ahol megreggeliztünk, majd 9:06-kor elindultunk a tanösvényen a híd irányából. A februári esős-dagonyázós túra végén már jártunk az erdő bizonyos részén, így tudtuk, hogy itt éppenséggel, nem apró bokrocskák nőnek.
A tanösvény útvonalát egy sárga körséta jelzi jól láthatóan és jól követhetően. Igaz nem ez az, ami elsőre feltűnik a túrázónak, hanem a fák hatalmas törzse és azok átmérője. Egy karnyi vastag törzsek csak a fiatalabb fák esetében látható illetve valahol fent a tölgyek felső ágainál. A tanösvény útvonala mélyen bent az erdőben vezetett, de valamelyest követve a Holt-Tiszát. Egy kis erdei játszótér is található itt, mégpedig egy kanyarulatban, amelyet követően a tanösvény becsatlakozik a
ZÖLD SÁV jelzésbe. Itt egy darabig egy szélesebb erdei úton haladunk, de olyan mintha fa felhőkarcolók között mennénk. A fák annyira magasak és szinte körbe sem lehet ölelni a törzsüket, igazi matuzsálemek. Az erdő korántsem ennyire egyhangú, mert vannak olyan helyek ahol vadszőlő fut fel egy óriásra, vagy éppen egy korábbi fakitermelés utáni visszahódítás jeleit láthatjuk, vagy éppen ösvényeket melyek a vízhez vezetnek. Egy ilyen ösvényen mi is bementünk megnézni a Holt-Tizsa nyugodt ámde nem érdektelen felületét. A part széleit vízinövények borították, a túloldalon meg imitt-amott elhalt fák torzói nyúltak a még élő társaik fölé. Visszamentünk a jelzésre, és éppen itt tért le a jelzés a ZÖLD SÁV jelzésről.
Az eddigi agyagos utat felváltotta a füves allé. Egy kis tisztáshoz értünk, ahol egy lekaszált széles nyomvonalra rátérve elindultuk megkeresni a Madárfigyelő-tornyot. Szerencsénk volt, hogy egy kis út volt lekaszálva, mert a növényzet körülöttünk néhol mellmagasságig ért. Amíg nem értünk újra fák közé egy kis ízelítőt kaptunk a napsütésből és éreztük, hogy ma sem fogunk fázni. A torony előtt a sásos terület le volt kaszálva, így a tornyot könnyedén birtokba vettük. Ahogy felértünk egyből nyugtáztuk, hogy érdemes volt megtenni ezt az 500 méteres kitérőt. A Lódöngető-fok egy kis vízfelületét és rengeteg vízimadarat láttunk, amelyek kissé távolabb húzódtak a toronytól. A kis „tavat” erdő vette körül és a holtág még azon túl húzódott. Nem is sejtené az erre járó, hogy mit is rejt az erdő eme szeglete, mert kitáblázva nincsen semmi sem. De hála kedves Dme barátunknak, mi ide is eltaláltunk és sokáig elidőztünk a madarakat és a tájat nézve. Remekül lehetett látni az Alpári-rétet és a Tiszaalpári várdombot és a templomot is, szóval szép kis panoráma várja az ide kitérőket.
Visszamentünk a tanösvényre és folytattuk sétánkat. Most már újra agyagos-földes erdei úton kanyarogtunk és az egyik ilyen kanyarban találtunk egy-két kontyvirágot is. Mivel nem siettünk, így megnéztük a fehérterror áldozatainak emlékművét. Egy néhol látható
SÁRGA SÁV jelzés jelzés vezet az emlékműhöz, néhány régi korhadt paddal az ösvény mentén. Elértünk a Majális-réthez (11:04), ahonnan egy ösvény vezet ki a tőserdei vasútmegálló helyhez. Ezután szinte nyílegyenesen vezetett utunk a hatalmas fák között és szépen lassan visszaérünk a civilizációba, melyet az Erdősor utca házai jeleztek. Mire elértünk az autókhoz, már nagyobb élet volt, mint reggel.
A tanösvény a maga nyolc állomásával nem hosszú, de nem sok ilyen szép és hatalmas erdő van ezen a környéken, ráadásul egy tiszai holtág mentén közel egy fürdőhöz. Hát mi is kellhet több ennél egy remek családi naphoz. Mi is hasonlóan gondoltuk, amikor is elterveztük, hogy a túra után strandolunk, majd délután csónakázunk egyet. A strandon felfrissültünk egy kicsit, majd a mai nap záró akkordjaként csónakáztunk egy órát a holtágban. Már az első csapások megtételét követően is folyamatosan vonta magára a holtág vize, de mindinkább annak észak - észak-keleti partvonala a figyelmet, mivel nem az éppen szokványos part tárul az emberi szem elé. Egy kis öblöt lehet látni hatalmas fákkal szegélyezve, de a sűrű vízinövények miatt nem lehet belemenni. Ugyancsak nehezíti a part megközelítését annak mentén húzódó vízinövények és a holtág fölé mélyen benyúló faágak. A másik parton horgászok lesték a napi zsákmányt, előre tekintve pedig szinte összeért a holtág, pedig ott még csak elkanyarodott a Tisza felé. A fák között megbújva sok bakcsót is látunk, amelyeket sikerült lencsevégre is kapni. Mivel az idő egyébként is gyorsan telik, főleg az olyan helyen ahol rengeteg látnivaló van vissza kellett fordulnunk a part felé, de kifelé menet még bőven volt időn szemmel és fényképezőgéppel megörökíteni a leírhatatlan látványt.
Kiérve csónakról autóra váltottunk és kissé fáradtan, de rengeteg élménnyel hagytuk el Tőserdőt."

Szőke Timi és Csonka Zoli (Dabas) - Petőfi Túrakör
 


Ezen a napon együtt kirándult
: Balog Csaba, Balog Jánosné Terike (Kecskemét), Balog Szellő, Blahut Pál, Csonka Zoltán (Dabas), Nagy Irén, Spiegelberger Tamás, Szőke Tímea (Dabas) és Varga Istvánné Borika.


 

Tőserdőben A kilátó Csónakok Erdőben Kidőlt fa Vadszőlő felfutóben
Taplók Vadszőlő virága Ártéri mező Sásos Madármegfigyelőben Lódöngető-fok
Tanösvény-roncs Így halnak el a fák Hugi és bátyó Kontyvirág Tanácsköztársasági emlékmű Felirata
Régi jelzés Ferde tölgy Erdészház Újabb gomba Platán Tőserdő és környéke
Csónakba szállunk... A holtág Rucaöröm, sulyommal Galériaerdő, vízzel Spigi Palikával Gondola a gondolással

 

 

 

a

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz