FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(393.) TÚRA A SÓHORDÓ ÚTON 2.: MÉNTELEK - KEREKEGYHÁZA


Időpont: 2013. április 27. szombat
Útvonal: Sóhordó úti iskola (Ménteleki út) - Sóhordó út - Horgásztó - Nagynyír - Hetényegyháza - Régi vasút töltése - Arany Ló pihenőpark - Hármashatár - Csordajárás - Kerekegyháza
Táv: 15 km
 

"A mai napon kicsit korábban kellett kelni köszönhetően a szinte szomszédos települések tömegközlekedéssel való átjárhatatlanságának. Fél7-re mentünk Lajosmizsére és itt felvettük Csabát, Borikát és Anti bát és robogtunk a kecskeméti busz állomáshoz. Itt még csatlakozott Gábor, Zoli és Zsolti is és a 7:10 után jó tíz perces késéssel indult el a buszunk Ladánybene felé. Mi csak a Sóhordó úti iskola megállóig utaztunk, így a Kunság Volán vendégszeretetét nem sokáig élvezhettük. Leszállva mindannyian elcsodálkoztunk a szinte fedett „autós” pihenőként kialakított megállók láttán. Az idő kissé hűvös volt a széltől, de azért senki sem jött beöltözve, sőt többen már rövidnadrágot vettek fel és pulóvert sem nagyon hoztunk.
7:37-kor elindultunk Ladánybene felé és - ahogyan a szép tábla is mutatja az utat - balra fordulva rátértünk a Sóhordó útra. Az út Talfájától eddig tartó szakaszát kihagytuk, mivel pár száz méteren lehetne a régi nyomvonalán járni, mivel a többi részét beszántották. Illetve egy autópálya is keresztülvágja, így nyomvonalát gyalogosan nem lehet bejárni. Az út murvás volt és árnyékos az út menti fáktól. Baloldalon hosszan kísért minket egy elkerített fenyves terület, míg jobb oldalon nagyobbrészt mezős területek és a széleiken húzódó fás területek váltották egymást. Elhaladtunk egy horgásztó mellett és szinte elég hamar elérkeztünk a Lajosmizse-Kecskemét vonal sínpárjához. Itt találunk egy „HÉV” feliratú követ, mely a magas fűben, eldőlve hevert egy kerítés mentén. Pár métert tettünk meg a sínen, majd megnéztük a Nyíri út 10-es számú kilométer kövét is. Itt van, illetve volt hajdanán a Nagynyír vasúti megállóhely és innen indul el a jelzés.
Mi erre a jelzésre tértünk rá (8:33), és ekkora már a szél kicsit elcsendesedett és egyre melegebb lett az idő. Az út mellett jobb oldalon a kerítés mögött csodáltuk a kisebb-nagyobb, de többnyire öreg fákat. Egy-kettő a magasságával és méretével igencsak tekintélyt parancsoló volt. Mindenesetre a természet még nem nyerte el nyári öltözetét, de a zöld igen sok árnyalatát meg lehetett figyelni, illetve a fák alatt is, lévén eddig több volt a fény is gazdagabb volt az aljnövényzet. Hetényegyháza felé haladtunk és egy nagyobb, iskolásokból álló csoport jött velünk szembe, akik biztos örültek annak, hogy ilyen sokat kell gyalogolniuk a Potyka pihenőparkhoz, vagy a Nyíri erdőbe. Elértük a régi Hetényegyháza alsó megállót és a régen megszüntetett Kecskemét - Kerekegyháza vasútvonal töltését. Az állomás épülete remek állapotban van, jobbra és balra elnézve pedig jól beazonosítható a töltés is. Mi jobbra fordultunk és balról házak és egy focipálya, jobbról pedig erdős terület kísér minket, ahogy folyamatosan kiértünk a napsütésbe a fák alól, a középen füves földúton.
Kiértünk a Kerekegyháza felől jövő műút kanyarulatához és itt jobbra fordultunk (9:23), mivel nem akartunk műúton menni. Eddig a homok nem volt sűrű és nem is fogott meg minket annyira, de innentől szabályosan marasztaló volt minden egyes lépésnél. Jól mutatta a helyzetet a velünk szemben gyalogosan közlekedő biciklisek is. Több jó állapotban lévő és rendezett tanya mellett haladtunk el, majd egy kereszteződésben, ahol balra vettük az irányt a sarki telken egy rádiótoronyra lettünk figyelmesek. Beszélgetésbe elegyedtünk a tulajdonossal és megtudtuk, hogy egy rádióamatőrrel van dolgunk, aki már gyerek kora óta vágyott egy ilyen nagy toronyra. Tőle tudtuk meg, hogy a szemközti telken lévő nagy hársfát állítólag tájékozódási pontnak is használják az „égen közlekedők”. Hosszas beszélgetés után folytattuk utunkat a sűrű homokban, majd jobbra vettük az irányt. Rengeteg virágzó orgonabokrot láttunk errefelé, illetve találtunk egy már kivirágzott gyöngyvirágot is. A kanyar előtt kicsit szilárdabb lett a földút és itt ismét remek kis tanyákat láttunk jobb oldalon. Az út kanyarulata után egy nagy fenyvest láttunk elkerítve, amelybe több szép kapun lehetett bejutni. A telek eladó volt. Pár méterre az Arany ló fogadótól tartottunk egy kis pihenőt (10:19) egy szép tanya előtt az orgonabokor és a ház árnyékában.
Továbbhaladva a következő kereszteződésben egy keresztnél elkészítettük hagyományos csoportképünket. A homok ezen a részen sem eresztett szorításából, sőt a következő jobb forduló után is igencsak süppedősek voltak lépteink. A nap zavartalanul sütötte hátunkat, de szerencsére fák közé értünk, legalább is pár száz méter erejéig (11:00). A táj azért változatos volt, mert hol nagy szántókat hol nagyobb mezőket, fás területeket láttunk, de ami állandó volt az a lábmasszírozó homok. Az Alföldön végül is sűrűben fordul elő, de nem gondoltam volna, hogy errefelé is ilyen sok lesz belőle. Igencsak kivette a túrázók erejét a nap és a homok is, de egyikünk sem csüggedt. Balra fordultunk és egy kis emelkedő következett, majd kiértünk egy régi jelzésre, aminek jelzését nem igen lehetett látni. Ez egy szélesebb földút volt, a Határ dűlő a fák alatt, amíg ki nem ért a nagy pusztaságba. Már jól lehetett látni bal felé Kerekegyháza szélső házait és templomtornyát, amikor
elérkeztünk a Hetényegyháza-Kerekegyháza-Lajosmizse hármas határhalmához (11:34), de sajnos nagyon elburjánzott rajta a növényzet és a bokorvilág, így nem igazán lehet felismerni.
Innen egy hosszú egyenes és széles földút vezetett be minket
Kerekegyházára, a Jókai utca végéhez. A szembe fújó szél enyhített a nap erején. Innen az utcákon ballagva értünk el a központba, az autóbusz váróteremhez (12:27). ahonnan a 12:50-es busszal mentünk vissza Kecskemétre, Zoli barátunktól elbúcsúzva. A mai szakasz lehet nem hozott annyi látványosságot, mint általában a túráink, de azért unalmasnak sem lehet nevezni. A táj még mindig tavaszias volt, bár az idő már nyárias. A történelemben, eleink nyomán sétálhattunk, ugyanis egy megszűnt vasútvonalon és a Sóhordó úton lépkedhettünk."

Szőke Timi és csonka Zoli (Dabas)
 


Ezen a napon együtt túrázott
: Balog Csaba, Csonka Zoltán (Dabas), Dömötör Zsolt (Kecskemét), Mátyás Gábor (Kecskemét), Szekeres Zoltán (Kerekegyháza), Szőke Tímea (Dabas) és Varga Istvánné Borika.

 

Ha nem tudnánk, hol járunk... Letérés a ménteleki útról Szép kis út ez! Rét, szóló fával Nap és tulipán Egy kis árnyék (nem sok volt ma)
Ezzel ér véget a Nyíri út Horgásztó Ház, sárga szőnyeggel HÉV-kő Nagynyírnél Tölgyek zöldülnek Édoszos turistajel Hetényben
Úton a falu felé Egykori hetényi vasúti megálló Vérehulló fecskefű Egy szép fa (öreg hárs) Fogadó az erdőben Ez nem a nyitottság kapuja
Átüt a fény Szilvafa fehér lepelben Felújított tanya Csak lazán! Csordajárás Kerekegyházán

 

 

 

a

"Örülj a tavasznak! Földanya gyermeket vár." (indián közmondás)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz